A tanév végi hajtás közepén egy játékos múzeumi kirándulás hozott feltöltődést a Maimonidész iskola kisdiákjainak.
Mindjárt kezdődik a nyári szünet
Közeledik a tanév vége, és ilyenkor az általános iskolákban a témazárók és év végi felmérők veszik át a mindennapok ritmusát. Nem kis teher ez a kisebb diákoknak, az első osztály beszoktató időszaka után egyre komolyabb, nagyobb tétű számonkérések következnek. A Maimonidész Általános Iskolában azonban arra is figyelnek, hogy ebben az intenzív időszakban jusson idő pihenésre és feltöltődésre is. Nemrég a Magyar Mezőgazdasági Múzeum egyik interaktív kiállítására látogattak el, ahova én is elkísértem őket.
Egy napsütéses tavaszi napon indult útnak a Maimonidész első és második osztálya, hogy egy interaktív játék keretében megfejtsék a Varázskastély titkát. Nagy volt az izgatottság, a másodikosok már igazi „nagyként” közlekedtek, míg az elsősöket még terelgetni kellett a „kifutón”. Útközben folyamatosan kérdezgettek, hogy tudom-e, hova megyünk, és mit fogunk megnézni.
Budapesti tömegközlekedés
A kisföldalattin egy irtó kedves idős hölgy ült mellettünk, kezében egy játékos, apró termetű, boglyas szőrű kiskutyával. A kis jószág le sem vette gombszemeit a gyerekekről, és ez persze kölcsönös volt. Ha nem éppen a földalattin ültünk volna, hanem mondjuk egy réten találkozunk, már rohantak is volna a messzeségbe, a kutya a gyerekeket kergetve, a gyerekek pedig boldogan sikoltozva, önfeledten szaladva adták volna át magukat a játéknak.
De vissza a földalattira.
A gyerekek azonnal a kutyáról kezdtek kérdezni, a hölgy pedig készségesen válaszolt mindenre. Amikor megtudta, hova tartunk, mesélni kezdett a Városliget történetéről és a Vajdahunyad vára múltjáról. Észre sem vettük, hogy a földalatti csak siklik és siklik, és már közeledik is a megálló, ahol le kell szállnunk. Őszintén sajnáltam, hogy félbe kellett szakítani ezt a kis „előadást”, mert látszott, hogy a hölgy és a gyerekek is ugyanúgy élvezik.
Kevés jobb dolog van annál, mint amikor valaki úgy tud mesélni, hogy közben valóban át is élte mindazt, amiről beszél. Igazi, apró, de értékes találkozás volt.
A múzeum
A múzeumba belépve a gyerekek azonnal felmérték, hogy itt nemcsak az adott kiállítás vár rájuk, ezért rögtön megkérték a tanárokat, hogy hadd nézhessenek meg az állandó kiállításokból is néhányat. És hát ki tudna erre nemet mondani? Az első út azonban a Varázskastély felé vezetett.
Belépve a terembe mesébe illő, hatalmas, élénk színű képek fogadtak minket, és minden egyes állomásnál kérdések vártak. Ha jól válaszoltál, már mehettél is tovább a következő feladványhoz. Több termen keresztül haladtunk végig a furfangos kérdéseken, miközben a gyerekek szinte észrevétlenül ismerkedtek meg a természet apró csodáival. Kiderült például, hol él a medve, mivel táplálkozik a denevér, vagy éppen az is, milyen egy róka élethű tappancsa. A játékos tanulási élménynél aligha van jobb ebben a korban, de ha jobban belegondolunk, a felnőtteknek szóló tanmesék sem véletlenül születtek meg.
Anonymus és a gyerekek
A múzeum kertjében megebédeltünk, a gyerekek pedig kiengedhették egy kicsit a gőzt. Rohangáltak, és még az Anonymus-szobrot is megmászták, sőt a tollát is megérintették, biztos, ami biztos, hogy jól sikerüljenek az év végi dolgozatok.
| A névtelen középkori krónikás, Anonymus a Gesta Hungarorum szerzőjeként vált ismertté, alakját pedig az Anonymus szobor őrzi a Városligetben. A legenda szerint, aki megérinti a tollát, annak szerencséje lesz. |
Sobel Tímea, a másodikosok osztályfőnöke így mesélt a programról:
„Legutóbbi programunkon a Mezőgazdasági Múzeumban jártunk, ahol a Varázskastély rejtélye című interaktív kiállítást tekintettük meg.
A látványos térbe lépve a rejtélyek világában barangolhattunk, miközben a gyerekek az eszüket, bátorságukat és érzékeiket is próbára tették. A program során felfedeztük a kastély titokzatos részeit és érdekes történeteit.
Nagyon izgalmas és élvezetes élmény volt, hiszen egyszerre szórakoztunk és sok új dolgot is tanultunk.”
Miután véget ért a talányos túra, még a „lókiállítást” is megnéztük. Itt még lóra is lehetett pattanni, és attól függetlenül, hogy a
kiállítás elsősorban felnőtteknek szól, rendkívül jól szórakoztak a gyerekek is.
Rengeteg a program
A Maimonidész alsós osztályai egyébként sem szűkölködnek programokban az év vége felé. Nemrég sávuotot ünnepeltek a zsinagógában – természetesen az elmaradhatatlan fagyizással egybekötve –, és még számos közös élmény vár rájuk. Gyereknapra készülnek, ellátogatnak az intézmény óvodájába, a Zsibolygóba, színházba mennek, kirándulnak a Skanzenbe, a Veresegyházi Medveparkba, a Margitszigetre, és még egy mozizást is beiktattak júniusra. Igazán eseménydús a vakáció előtti időszak, amely megtöri a kemény munkát, és egy kis fellélegzést ad a gyerekeknek.
„Az iskola előtti beszoktató táborunkra is minden kisdiákot szeretettel várunk augusztus 24–28. között, sok-sok programmal és kirándulással” – teszi hozzá Sobel Tímea.
A nap végén jó volt egy kicsit kiszakadni a mindennapi hajtásból, és újra belecsöppenni ebbe a gyerekekkel teli világba. Ha tehetem, a jövőben is elkísérem majd a csapatot egy-egy kirándulásra. Számomra is szép élmény marad ez a nap, mert bár már régen volt, amikor alsós voltam, a gyerekkor emlékei valahogy sosem halványulnak el.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.