Megtesszük és meghallgatjuk

Miután az Örökkévaló kihozta a zsidó népet Egyiptomból, elérkezett az idő, hogy a Tórát odaajándékozza annak a nemzetnek, amelyik a leginkább megérdemelte. Isten a zsidóknak szánta a Tórát, de nem akarta, hogy a világ népei azt mondják, hogy ez így nem igazságos, hiszen nekik fel se ajánlotta csodálatos művét. Ezért elment a világ különböző népeihez, és mindegyiket megkérdezte, hogy szeretnék-e a Tórát. Ám ők nem akarták csak úgy elfogadni e csodás ajándékot, hanem megkérdezték, mi van benne. Amikor megtudták, hogy parancsolatok, melyeket be kell tartaniuk, mind elutasították, és nem kértek belőle…

Elment az Isten Széir hegyére, ahol Jáákov testvérének, Ézsaunak a leszármazottai éltek. Megkérdezte tőlük: „Szeretnétek-e a Tórát”. Ők pedig azt kérdezték: „Mi áll benne?” Azt felelte Isten: „Ne ölj!”. Ézsau leszármazottainak azonban a vérében volt a gyilkolás, és azt mondták: „Nekünk muszáj ölnünk, nem fogadhatjuk el a Tórát.”

Utána ámon és moáv népéhez ment az Örökkévaló, hátha ők szeretnék megkapni a Tórát. Ám ők is azt kérdezték: „Mi áll benne?”. És amikor meghallották, hogy tisztességesen kell viselkedni másokkal, akkor bizony azonnal azt mondták: „Mi pedig nem tudunk tisztességesen viselkedni, mert a mi természetünk másmilyen” – és nem kérték Isten ajándékát.

Ezek után Isten Ávráhám első fiának, Jicchák féltestvérének az utódaihoz ment. Talán – mondta az Örökkévaló – ők szeretnék maguknak a Tórát. Ám most is az történt, ami korábban: ahelyett, hogy örömmel elfogadták volna, kérdezősködni kezdtek: „Mi áll benne?”. Így felelt az Isten: „Ne lopj.” – „Akkor nem kérjük” – mondták Jismáel leszármazottai. – „Nekünk életünk a lopás, így nem fogadhatjuk el a Tórát.”

És így tovább, Isten végiglátogatta a világ minden nemzetét, de akárhova is ment, mindenhol elutasították. Végül a zsidókhoz ment, és megkérdezte tőlük: „Kéritek-e a szent Tórámat?”. A zsidók pedig gondolkodás nélkül felelték: „Náásze venismá” – azaz: megtesszük és meghallgatjuk. A zsidó nép nem kérdezte, mi áll a Tórában, mert tudták, hogy ha az Örökkévalótól ered, az csakis jó lehet. Ekkor az égből annyi angyal szállt a földre, ahányan a zsidók voltak, és mindenkinek két koronát illesztettek a fejére. A zsidók boldogan fogadták az ajándékot, ám amikor nem sokkal később a virágba borult Szináj-hegynél összegyülekeztek a tóraadáshoz, mégis inukba szállt a bátorságuk…

Virágba borult Szináj-hegy? Hát a sivatag hegyei nem kopárak és szárazak? Az Örökkévaló még a heggyel is csodát tett a tóraadáskor! A környékbeli hegyek ugyanis vitatkozni kezdtek, hogy melyiken adja át a szent Tórát Isten a zsidó népnek. Persze minden hegy magának akarta a dicsőséget, egyik magasságával, másik csodálatos formájával, harmadik magas szirtjeivel büszkélkedett, csak az alacsony és egyszerű Szináj-hegy nem szólt egy szót sem. Azt gondolta: „Se magas nem vagyok, se különös formám nincsen, de még egy kiemelkedő szirtem sem, ahonnan kilátás nyílna a tájra. Nem, semmiképpen sem adhatja rajtam Isten a Tórát a zsidó népnek.” Az Örökkévaló azonban a kérkedésnél jobban szereti a szerénységet, és elhatározta, hogy éppen a legszerényebb hegyen adja át a Tórát választott népének. Feldíszítette hát a Szináj-hegyet, virágokkal szórta tele, de a zsidóknak megtiltotta, hogy hozzáérjenek a hegyhez.

Azt viszont még korábban megparancsolta, hogy három nap múlva legyenek a Szináj-hegy lábánál, hogy átadhassa a tízparancsolatot, és vele együtt a Tórát. A zsidók készültek is a nagy eseményre, ám a nagy készülődésben elaludtak, annyira, hogy végül Istennek magának kellett értük mennie. És a csodás események még ekkor sem értek véget. A hegy lábánál összegyűlt az egész zsidó nép, mindenki ott volt, még ti is, akik ezt a történetet olvassátok. Ám, ahogy Isten hangja végigzengett a néma csöndben várakozó világon – mert madár nem dalolt, légy nem zümmögött sehol a világban a tóraadáskor, és a föld minden szegletében és zugában hallani lehetett a hangot –, a zsidók lelke kiugrott a testükből, és az angyaloknak kellett felélesztenie őket. A tízparancsolatot Isten maga mondta el a zsidóknak, de a Tóra többi részét Mózes írta le, és hozta el nekünk a hegyről, örök törvényül.