Jom kipurkor – más ünnepektől eltérően – nem egy, hanem két alkalommal – a reggeli sáchrit és a délutáni mincha imában is – olvasunk háftárát, vagyis prófétai szakaszt a tóraolvasást követően.
Reggel a háftárák kapcsán oly gyakran emlegetett Jesája próféta könyvéből olvasnak, tartalma természetesen egybevág a nap tartalmával: megtérésről, böjtről, a rossz ösztöntől való megszabadulásról szól. Isten ígéretet tesz arra, hogy nem tartja meg haragját örökké azokkal szemben, akik megtérnek Hozzá, hanem gyógyítójuk és vezetőjük lesz, ám azok számára, akik továbbra is gonosz utakon járnak, soha nem érkezik el a béke.
Isten látja a böjtölőket, de nincs megelégedve velük, mert hiába böjtölnek testileg, lelkükkel nem fordulnak Isten felé. Jesája elmondja a zsidóknak, hogy hogyan kell böjtölni:
„Nemde ez a böjt, melyet kedvelek: feloldani a gonoszság bilincseit, kibontani a járom köteleit és szabaddá bocsátani a szorongatottakat és hogy minden jármot széttéptek. Nemde, hogy megszeged az éhezőnek kenyeredet és bujdosó szegényeket beviszel a házba; midőn meztelent látsz, betakarod és véredtől el nem húzódsz. Akkor fölhasad, mint a hajnal, világosságod és gyógyulásod gyorsan sarjadzik; és jár előtted igazságod, az Örökkévaló dicsősége kísér téged. Akkor kiáltasz és az Örökkévaló felel, fohászkodsz és ő azt mondja: itt vagyok, ha majd eltávolítasz közepedből jármot, ujjnak kinyújtását és jogtalanság beszélését; és odaadod az éhezőnek lelkedet és sanyargatott lelket jóllakatsz: akkor feltündöklik a sötétségben világosságod és homályod olyan lesz, mint a dél. Vezetni fog téged az Örökkévaló mindig s jóllakatja száradt tájakon lelkedet, csontjaidat pedig megerősíti; olyan lesz, mint a megázott kert, és mint vízforrás, melynek vizei nem hazudoznak.”
A háftárá ígérettel zárul azok számára, akik megtartják a szombatot és örömüket lelik benne. Jom kipurt, az év legszentebb napját szombatok szombatjának is nevezik: „akkor gyönyörködni fogsz az Örökkévalóban, hajtani engedlek a föld magaslatain és enned engedem Jáákov atyádnak örökségét – mert az Örökkévaló szája beszélt”.
A nap második háftárája a széfer Joná, vagyis Jónás próféta egész könyve, valamint Michá próféta könyvének három utolsó mondata. Ez utóbbi tartalmában teljesen logikusan illeszkedik a nap tematikájához, a megbocsátó, megkegyelmező Istenről beszél, aki nem tartja meg a haragját, hanem megbocsát a Hozzá fordulóknak.
Joná próféta könyvének története jól ismert, a teljes könyvet magyarul itt olvashatják el. A könyv üzenete, hogy az ember sosem kerülheti el a sorsát, a megtérés pedig az Istentől leginkább eltávolodott ember életét is megmentheti. Jom kipurkor, az engesztelés napján minden élő felől ítéletet hoznak az égben. Joná története azt tanítja, hogy mindenkinek be kell teljesítenie az Örökkévaló által elrendelt sorsát, hiszen a világban minden, ami létezik és történik, a végső isteni célt szolgálja. A szél, a tenger, a hal és a kikájon növény éppen annyira Isten kezében van és az Ő akaratát hajtja végre, mint a feladata elől menekülő, de azt végül mégis teljesítő próféta. Ahogyan ő sem volt képes megszökni az Örökkévaló elől, úgy mi sem kerülhetjük el tetteink következményeit, az isteni igazságosság beteljesülését.
A történet másik üzenete a megtérés ereje, ami szintén fontos témakör az elul hónap újholdjával kezdődő és jom kipurban kicsúcsosodó, negyven napos periódusban. Ninive emberei fölött az Örökkévaló már ítéletet mondott, és úgy döntött, hogy gonoszságuk miatt elpusztítja a város lakóit. Ám a próféta szavára mégis megtértek, Isten pedig megbocsátott nekik, és megkímélte őket a pusztulástól.
Ha a pusztulásra ítélt, végtelenül bűnös niniveiek megtérése elhozta a megbocsátást és megmenekültek, akkor mi is számíthatunk az Örökkévaló könyörületességére.
A könyv felolvasásának időzítése sem véletlen. A jom kipuri mincha, vagyis délutáni imádság során olvassák fel. Ekkor már közeledünk a böjt végéhez, egyben az Égi Kapuk bezáródása is közel van. Ám nem csüggedhetünk. Ahogyan a próféta is választ kapott reménytelennek tűnő helyzetében, a hal gyomrában, úgy nekünk is észben kell tartanunk azt, hogy soha nem késő, még akkor is megmenekülhetünk a rossz ítélet elől, ha a nap már lenyugvóban van, és közeledik jom kipur ötödik imája, az Égi Kapuk bezárásával végződő neilá, a nap zárása.
Joná története, mondják a misztikusok, a zsidó lélek története, minden egyes zsidó ember lelkének megpróbáltatásokkal, hányattatásokkal terhes története is egyben, melyben a lélek test-hajójába zárva hánykolódik az élet viharos tengerén. Ha azonban Istenhez kiáltunk, Ő meghallgat, ha pedig megtérünk, megbocsát.
Jelentőségteljes böjtöt és jó bepecsételést kívánunk olvasóinknak!
Délután: Széfer Joná (Jónás könyve) és Michá 7:18-20