Halálának 139. évfordulójára renoválták az ember erkölcsi fejlődését a középpontba helyező muszár mozgalom alapítójának sírját – írja a crownheights.info.
Jiszráel Zeev Wolf Lipkin (közismertebb nevén Salanter) rabbi (1809-1883) Kalinyingrádban (az egykori Königsbergben) fekvő sírjának felújítását a rabbi leszármazottai, az Ohalei Tzadikim Association szervezet, a városban szolgáló lubavicsi küldött és Avraham Baruch Deitch rabbi, közösségi aktivista vállalta magára.
A holokausztot megelőzően Königsberg fontos zsidó központ volt és temetőjében számos nagyság talált végső nyugalomra. A vasfüggöny leomlása után Salanter rabbi egyik leszármazottja, Reuven Dessler rabbi ellátogatott a temetőbe, hogy megkeresse felmenője sírját. Ekkor jutott a tudomására, hogy a hatóságok a temető felszámolását tervezik, mert egy lakónegyedet akarnak kialakítani a helyszínen.
Oroszország főrabbija, Berel Lazar segítségével sikerült elérni a temető megóvását és méltó sírkövet is állítottak Salanter rabbinak. Néhány hónappal ezelőtt Deitch rabbi felújította a sírkövet és egy kis épületet, azaz ohelt is építtetett fölé, hogy a zarándokok háborítatlanul imádkozhassanak.
Lipkin rabbi a litvániai Zagare városában született, de tanulmányait elsősorban Salantaiban végezte, majd miután 14 éves korában megházasodott, ott is telepedett le. Így ragadt rá a Salanter név.
A rabbi úgy érezte, hogy az intenzív talmudtanulás mellett a jesivahallgatóknak nagy szüksége lenne arra is, hogy erős etikai nevelést kapjanak, ezért szorgalmazta a zsidó irodalom erkölcsi kérdéseket boncolgató szövegeinek, elsősorban Mose Chájim Luzatto és Slomo Ibn Gvirol etikai műveinek újra kiadását és tanulmányozását.
Ő maga is írt a jellem tökéletesítésének módszereiről, melyben sok, később tudományosan igazolt pszichológiai megfigyelést tett. Az általa alapított jesivában nagy hangsúlyt kapott a muszár irodalom tanulmányozása. Ennek hatása a napjainkban is érezhető a litván hagyományokat követő jesivákban, de más irányzatok is sokat átvettek filozófiájából.
Salanter rabbi abban is utat mutatott, hogy nyitottan és nagy segítőkészséggel fordult az elvilágiasodó zsidók felé. Emiatt több utat tett Berlinbe, Poroszország több városába és Párizsba, hogy a hagyományokhoz való visszatérésre buzdítsa az asszimilálódó zsidókat. Tervbe vette a Talmud lefordítását is, ami akkoriban forradalmi és sokak által kritizált gondolat volt, ám erre már nem maradt ideje.
Egy történet szerint egyik legfontosabb tanítását egy cipésztől tanulta. Egy késő éjszaka, amikor a ros hásánát megelőző bűnbánó szlichot imára igyekezett a zsinagógába, elszakadt a cipője. Talált egy cipészt, aki még ébren volt, és megkérte, hogy javítsa meg a lábbelit. Amikor megkérdezte, hogy nincs-e túl késő a munkához, a cipész így válaszolt:
„Ameddig ég a gyertya, lehet javítani.”
Ezt meghallva elrohant a zsinagógába és tanítást adott a cipésztől hallott mondat alapján. Ameddig ég a gyertya, ameddig pislákol az élet az emberben, addig lehetőség van a bűnbánatra, a hibák kijavítására. Sohasem szabad feladni az önmagunkba fektetett reményt, sohasem késő jobbá tenni személyiségünket.
Nyitókép forrása: Crownheights.info