Ma nyílik meg az első portugáliai holokauszt múzeum Portó városában, melyet a középkori inkvizíció túlélőinek leszármazottai alapítottak.

A portói holokauszt múzeum koncepcióját és gyűjteményét a moszkvai és a hongkongi holokauszt múzeum és tolerancia központ, valamint több európai és amerikai zsidó intézet együttműködésével fejlesztették ki, és a portói zsidó közösség várakozása szerint a koronavírus járványt követő időszakban évente tízezer látogatót fog vonzani. A hivatalos megnyitás után nem sokkal, január 27-én, a holokauszt nemzetközi emléknapján diákok százait várják a portugál iskolákból.

Az új múzeumban megtekinthető az auschwitzi barakk reprodukciója, egy emlékszoba az áldozatok nevével és egy tanulmányi központot, ahol rendszeresen tarthatnak majd workshopokat általános iskolai és gimnazista diákok számára. A múzeum felállításához hozzájárult – egy egyelőre meg nem nevezett – délkelet-ázsiai országban élő portugál-szefárd család nagylelkű adománya is.

A spanyolországi inkvizíció, mely 1492-ben kezdődött, majd a pápa engedélyével, 1536-ban Portugáliára is átterjedt, mintegy fél évezredre megszüntette az Ibériai-félszigeten az addig virágzó zsidó életet. Szefárd zsidók százezrei menekültek el a félszigetről, akik pedig maradtak, azok titokban gyakorolták tovább az őseik vallását – az ő leszármazottaikat bné anuszim néven ismerjük.

Szervezett zsidó élet csak az 1920-as években tért vissza Portóba, egy bné anuszim leszármazott, Artur Carlos de Barros Basto (Ávrahám Jiszráél ben-Ros, 1887–1961) jóvoltából, aki a hadseregben tisztként szolgált, de mint írót is ismerjük. Barros Basto kezdeményezte a város zsinagógája megépítését, a Kadoorie Mekor Haim 1929–1938 között épült fel és máig az Ibériai-félsziget legnagyobb zsidó imaháza. A harmincas években Barros Bastro kapitányt menesztették a hadseregből és hamis vádak alapján pedofíliával is megvádolták, ezért sokáig bujkálnia kellett. A portói zsidó közösség újraalapítóját unokája, Isabel Ferreira Lopes közbejárására 2012-ben rehabilitálták.

Az 1940-es években zsidó menekültek ezrei próbáltak a semleges Portugáliába szökni, hogy onnan az Egyesült Államokba emigrálhassanak. A menekültek segítségére volt Barros Bastro is, aki százaknak segített a határt átlépni. Aristides de Sousa Mendes (1885–1954) a franciaországi Bordeauxban szolgáló portugál főkonzul pedig ezernyi és ezernyi életmentő vízumot állított ki a háborús menekülteknek. Egy kutatás szerint Sousa Mendes összességében mintegy 30 000 emberen segített, akiknek harmada, mintegy 10 000 ember zsidó volt. A portugál főkonzul az első diplomata volt, aki 1966-ban – posztumusz – megkapta a Jad Vasem Világ Igazai kitüntetését.

A portói zsidó közösséget egyébként nem csak tősgyökeres bné anuszim leszármazottak alkotják, hanem máshonnan érkezett szefárd zsidók, illetve holokauszt-túlélők leszármazottai, így askenáz zsidók, mint például a közösség pénztárnoka, Michael Rothwell. A most megnyíló múzeumban a családja története is helyet kapott. „A nagyszüleim jó német hazafiak voltak, akikre egyszerre csak a nácik, mint nem kívánatos, idegenekként kezdtek tekinteni, majd akárcsak a marhákat deportálták őket Auschwitzba, ahol a családot egymástól szétválasztották és ott erőszakos halált haltak.” – idézte fel.

Napjainkban mintegy 3100 olyan ember él Portugáliában, akik zsidókként azonosítják magukat, ami nem kevesebb, mint 75 százalékos növekedést jelent 2001-hez képest. A 200 000 fős Portóban lévő zsidó közösségnek 400–500 tagja van, szemben az egy évtizeddel ezelőtti felméréssel, amikor a portói zsinagógába még csak néhány tucatnyian jártak.

A jelentős növekedés mögött elsősorban latin-amerikai és Európa más részéről érkező bevándorlók állnak. Portugáliában 2015-ben fogadták el azt a törvényt, amely garantálja az állampolgárságot az inkvizícióban elűzött szefárd zsidók leszármazottainak. Az elmúlt öt évben több, mint 76 000 állampolgársági kérelmet nyújtottak be, melyek mintegy harmadát hagyták jóvá.

A portói zsidó közösség, mely nem olyan régen még nem engedhette meg magának, hogy megjavíttassa a zsinagóga megrepedt mennyezetét, vagy, hogy állandó jelleggel rabbit alkalmazzon, azóta felújította a zsinagógát, és teljes munkaidős rabbija is van, továbbá új múzeumot nyit és tavaly készített egy 1 millió dolláros költségvetésű dokumentumfilmet Barros Bastoról.

A múzeumról készült angol nyelvű bemutató videó ide kattintva érhető el.

Cseh Viktor

Források:

www.vosizneias.com

www.infocul.pt