Ahogy a Transznacionális Együttműködések programhoz kapcsolódó, korábbi írásokban is kitértünk rá, a hátrányos helyzetű csoportok munkaerőpiaci (re)integrációja kiemelten fontos. A sikeres programok révén, mint amilyenről a BAGázs Közhasznú Egyesület tevékenységével kapcsolatban is már beszámoltunk, jelentősen csökkenthető a szociális rászorultság és kiszolgáltatottság mértéke az egyes csoportokban. Szlovákiai partnerünk segítségével most képet kaphatunk arról is, hogy Szlovákia a rendszerváltás óta milyen eredményeket ért el ezen a területen.
Magyarországhoz hasonlóan a kilencvenes években a szlovák kormányzat is számos reformot vezetett be, melyek célja a piacgazdaság kialakítása volt. Az évtized végén tapasztalható rövid megtorpanást követően a kétezres években újabb lendületet kapott a gazdaság. Emellett a Munka Törvénykönyvét, a nyugdíjrendszert és a szociális ellátások rendszerét is megújították.
A munkanélküliség kapcsán eleinte növekvő tendenciát láthattunk, ám 2004-től, köszönhetően a korábban is említett reformoknak, jelentősen csökkent a munkanélküliek száma. A tartós munkanélküliség azonban továbbra is problémát okoz az országban. A hátrányos helyzetű csoportok, így az előbb említett tartósan munkanélküliek és az alacsony képzettségűek munkaerőpiaci helyzete alig javult, szinte reménytelennek mondható. Mindez annak ellenére van így, hogy a törvények jelentős védelmet és támogatást biztosítanak a számukra.
Már a gazdasági átalakulás kezdetén megalakultak az állami munkaközvetítő rendszerek, melyek jelentős szerepet játszanak a munkaközvetítés és újrafoglalkoztatási támogatások terén. A kevésbé versenyképes lakosság számára az irodák tevékenysége nagyon fontos. Magyarországhoz hasonlóan – a nyugat-európai államok példáját követve – több programot is indítottak: szakképzések, állásteremtő intézkedések, támogatott foglalkoztatás, mobilitás elősegítése. Ezek kezdetben szerény eredménnyel jártak. A 2008-as válság éreztette hatását Szlovákiában is, a legfrissebb, 2018-as adatok alapján ugyanakkor azt mondhatjuk, hogy szomszédaink képesek voltak úrrá lenni a krízisen és a válság kezdete óta a legalacsonyabb a munkanélküliség aránya.
A szociális problémák megoldása és a hátrányos helyzetű csoportok támogatása nem csak szociálisan érzékeny civilek hóbortja vagy az egyházak karitatív vállalása, hanem az egész állam gazdasági érdeke is. Fontos, hogy mind együttműködjünk, egymástól tanuljunk és közösen lépjünk föl a siker érdekében. Ehhez igyekszik segítséget nyújtani a Transznacionális Együttműködések program is.
Leichter Lilla
