2025. november 15-én elment Kinszki Judit, fantasztikus mesélő, fáradhatatlan pedagógus, a magyarországi zsidó történelem élő emlékezete.
November 15-én, 91 éves korában elhunyt Kinszki Judit, aki generációk tanára, történetőrzője és szeretett mesélője volt. Kinszki Judit neve összeforrt azzal az elkötelezett munkával, amellyel a Centropának adott interjúja után is újra és újra visszatért iskolákba, közösségekbe, továbbképzésekre. Történeteit nemcsak elmondta, hanem megélhetővé tette. A hétköznapi emberek küzdelméből, szeretetéből, veszteségeiből épített tananyagot, amelynek minden mondata mögött a túlélés és az emberség állt.
Egész életét végigkísérte édesapja, Kinszki Imre, a tehetséges és tragikus sorsú fotográfus emléke. Judit fáradhatatlanul ápolta ezt az örökséget. Archívumot mentett, történeteket adott tovább, és ezzel nemcsak egy nagy művész, hanem egy család, egy közösség és egy korszak arcát őrizte meg számunkra. Ígéretét, hogy édesapja öröksége nem veszhet el, ma nekünk kell továbbvinnünk.
Kinszki Judit gyerekkora
Pedagógusként, túlélőként és mesélőként is különleges volt. Gyerekkora a Bethlen Gábor tér napfényes gangjain, szerető családban telt, amelyet a háború szétszakított. Túlélte a gettót, elveszítette apját és bátyját, és mégis, a hangjában mindig ott volt a derű, a kíváncsiság, az a különös melegség, amely képessé tette arra, hogy a legnehezebb emlékeket is úgy mondja el, hogy közben kapaszkodót adjon.
Egyszerűen, tisztán, minden pátosz nélkül beszélt arról, hogyan lett belőle tanár, hogyan küzdött végig a háború utáni ínséges éveken, és hogyan találta meg helyét a világban.
A jövő szegényebb lesz a mosolyai nélkül, az anekdoták, a derűs önirónia és az a szelíd bölcsesség nélkül, amelyben mindig az ember volt fontosabb, mint a tanító szerepe.
Emlékéből fakadjon áldás!
Fotók: Centropa
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.