„Az emlékezet nem a naptár lapjaitól függ” – megemlékezés a holokauszt kecskeméti áldozataira

A holokauszt kecskeméti áldozatai előtt tisztelegtek, miközben a ma is élő helyi zsidó közösség erejét és megmaradását is felidézték.

A 82 évvel ezelőtt deportált kecskeméti zsidók emléke előtt tisztelegtek június 17-én az egykori ortodox zsinagóga, a mai Magyar Fotográfiai Múzeum előtt. A megemlékezésen részt vett többek között Szemereyné Dr. Pataki Klaudia polgármester, Radziner Shalom Ber rabbi, a Zsidóház Kecskemét rabbija és Nógrádi Bálint az EMIH gazdasági vezetője is. Az eseményhez kapcsolódva nyílt meg A fény mint tanú: Fotográfia és emberi sorsok a holokauszt árnyékában című kiállítás.

Megemlékezés Kecskeméten

Az eseményen Szemereyné Dr. Pataki Klaudia polgármester mellett Radziner Shalom Ber rabbi, a Zsidóház Kecskemét rabbija is beszédet mondott.

„Az emlékezet nem a naptár lapjaitól függ, hanem a szívünk rezdülésétől”

– fogalmazott a rabbi. Bár a megemlékezést néhány nappal a deportálások évfordulója előtt tartották meg, hangsúlyozta, hogy minden nap megfelelő időpont arra, hogy felidézzük azok emlékét, akiket elragadott a vészkorszak.

Beszédében arra kérte a jelenlévőket, hogy tekintsenek más szemmel az épületre, amely ma múzeumként működik.

„Ez a hely egy zsinagóga. Itt zengtek az imák szombatokon és ünnepeken, itt örvendeztek szimchát Tórakor, és itt dobogott a kecskeméti ortodox zsidó közösség élő szíve”

– mondta.

A rabbi a Korách hetiszakasz egyik tanítását állította beszéde középpontjába. A Tóra szerint a lázadásban elpusztult emberek rézserpenyőiből a pusztai Szentély oltárának borítása készült. A tragédia emléke így nem merült feledésbe, hanem a szent szolgálat részévé vált.

„A pusztulást nem hagyjuk meg pusztulásnak. Fogjuk a tragédiából visszamaradt üres edényeket, és megszenteljük őket”

– idézte fel a történet üzenetét.

E gondolatot kapcsolta össze a megemlékezés helyszínével és a kiállítással is. Az egykori zsinagóga épülete a pusztítás után megmaradt „edény”, amely ma az emlékezés és a tanúságtétel helyévé válik. A kiállítás képei nem csupán a történelem dokumentumai, hanem figyelmeztetések is arra, hogy a múlt tragédiái ne ismétlődhessenek meg.

A beszéd másik központi képe Áron kivirágzó botja volt. A Tóra szerint a száraz bot váratlanul rügyet hajtott, virágot nevelt és termést hozott. A rabbi szerint a kecskeméti zsidó élet jelenlegi valósága hasonló csoda.

„Amikor újra megpillantjuk a mai kecskeméti zsidók arcát, amint közösségi életüket élik, visszaadja az életet ennek az épületnek is”

– mondta.

Hangsúlyozta, hogy az áldozatok addig nem válnak puszta számokká a történelemkönyvek lapjain, amíg emlékezünk rájuk és továbbadjuk örökségüket. A Talmud szavait idézve emlékeztetett:

„Jákob ősatyánk nem halt meg; ahogy utódai élnek, úgy ő is él.”

„Amíg emlékezünk az életükre, és a jövő nemzedékeit az ő fényükben neveljük, addig Kecskemét zsidó közössége nem halt meg. Az ő lelkük és szellemük tovább él bennünk.”

Az esemény végén a résztvevők gyertyát gyújtottak az elhurcolt kecskeméti zsidók neveit őrző emlékfal előtt.

Emlékükből fakadjon áldás!

Fotó: Lucza Detti

Ma alig ismerik a nevét, pedig Kecskemétet ez a zsidó kereskedő tette gazdaggá

A vasút megérkezése új korszakot nyitott Kecskemét életében, de kellett egy kivételes, zsidó kereskedő is ahhoz, hogy a homokhátság gyümölcsei és borai Európa piacaira jussanak.