Miért kiáltanak fel sokan „mázel tov!”, amikor eltörik egy pohár? A válasz nemcsak az esküvői hagyományban keresendő. Ősi történetek, talmudi tanítások és kabalisztikus bölcsességek árnyalják ezt az elsőre talán furcsának tűnő szokást.
Miért vált szokássá, hogy amikor eltörik egy pohár vagy üvegtárgy, sokan „mázel tov!” felkiáltással reagálnak – még olyan helyzetekben is, amelyeknek semmi közük nincs esküvőhöz vagy ünnepséghez?
Mázel tov – amikor eltörik egy pohár
A pohártörés hangja sokak számára egy esküvői jelenetet idéz fel: a jeruzsálemi Szentély pusztulására emlékeztető gesztust, amelyet mégis öröm követ – a „mázel tov” felkiáltás. A mozdulatban azonban több, mélyebb jelentés is rejlik – és nem mind kapcsolódik a házasságkötéshez.
Egy különös talmudi történet
Amikor a római hatalom megtiltotta a zsidóknak a szombat megtartását, a körülmetélést és a családi tisztaság törvényeit, a zsidók utolsó lehetőségként különleges küldöttséget indítottak Rómába. Az utazók között volt Simon bár Jocháj rabbi és Eliezer ben Joszi rabbi.
Útközben találkoztak egy Ben Temálion nevű démonnal, aki felajánlotta segítségét: megszáll egy hercegnőt a császári családból, akit csak rabbi Simon tud majd „meggyógyítani”. Amikor a rabbi a fülébe súgta: „Ben Temálion, távozz”, a démon eltávozott – és a palotában minden üvegdarab egyszerre összetört.
A császár a történtek után hálával fordult hozzájuk: „Kérjetek, amit csak akartok.” A bölcsek a kincstárban megtalálták az elnyomó rendeleteket – és megsemmisítették azokat. A pohártörés így lett a szabadulás, a csoda és a megváltás jele.
Amikor a törés valami nagyobbtól óv meg
A 79. zsoltár a Szentély pusztulását idézi fel – különös módon mégis „zsoltárként” vezeti be a szöveget. A Midrás magyarázata szerint Ászáf hálát adott: Isten haragja nem az embereket sújtotta, hanem az épületeket – a követ, a fát. Ezért, amikor valami eltörik, és senki nem sérül meg, azt is mondhatjuk: „mázel tov” – mert talán ezzel elkerültünk valami sokkal súlyosabbat.
Az öröm, amely felülírja az ítéletet
A hagyomány szerint egy törés az isteni szigor jele lehet. Ugyanakkor a zsidó tanítás azt is mondja: az öröm képes enyhíteni az égi ítéletet – még egy egyszerű, de őszinte „mázel tov” is hatással lehet odafent.
A Mitteler rebbének nevezett második lubavicsi rebbe, Dov Ber Schneuri egyszer hétköznapra rendelt zenét és lovasmutatványokat. Fia, Nochum, részt vett a bemutatón, de egy ponton leesett a lóról, és súlyosan megsérült. A rebbe azonban nem szakította meg az ünneplést, hanem csak később érdeklődött a történtekről. Mint elmagyarázta: abban az órában égi vád nehezedett a fia fölé, és az öröm volt az egyetlen eszköz, amely képes volt enyhíteni azt. Az ünneplés hatására a súlyos ítélet végül csupán egy törött láb lett – és az is hamar meggyógyult.
Mázel tovot kívánni akkor is, ha eltörik valami
Ha eltörik egy pohár, ne csupán bosszankodjunk. Mondjunk inkább „mázel tov”-ot. Talán valóban valami nehéz tört meg odafent. Talán éppen ez az apró törés volt az a kis áldozat, amely elfordított egy ítéletet. És talán ez egy új kezdet jele.
Forrás: chabad.org
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.