Az idei sávuot ünnepet megelőzően, az újlipótvárosi Szent István parkban felállított ideiglenes sátor asztalán Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija, aki maga is szófer (a Tóra hivatásos másolója) bejegyezte a Zsilip zsinagóga harmadik tóratekercsének utolsó betűit. Az óriási érdeklődés mellett lezajlott eseményen megjelent Tóth József, a városrész polgármestere és Csiga Gergely alpolgármester is. Glitsenstein Sámueltől, a Zsilip zsinagóga rabbijától megtudtuk, hogy a három Tórából a zsidók évente 2-3 alkalommal olvasnak fel, s az új tekercs elkészülte megkönnyíti az imádkozást. Az új tekercset a hívők népes serege kísérte az Újpesti rakparton végleges helyére a Zsilip tóraszekrényéig. (A tekercs megérkezését a közösség tagjainak fergeteges körtánca köszöntötte.)
A Tóra szövegét egy héber nyelvű pergamentekercs tartalmazza, amelyet, mint közismert két fatengelyre (héberül: Éc Hájim, az élet fája) csévélnek, majd díszes tóraköpenybe burkolnak. A tóratekercs egy finoman cserzett állatbőr, amelyre hagyományosan a szófer kézzel – lúd-, vagy pávatollal – és növényekből tintával írja a betűket. Egy tekercs megírása akár egy évbe is beletelhet, a Zsilip új tekercsét is ennyi ideig írta Izraelben a mester. Szokás szerint az Éc Hájim végén lévő kis ezüst gyűrűkön tüntetik fel az adakozók nevét, de vannak olyanok is, akikét a tóraköpenybe hímezik bele. Ez történt a Zsilip új Tórájával is. Az így beborított Tórára kerül a láncon függő tóramutató (pálca) is, mert a tekercset kézzel megérinteni nem szabad. (A tóramutatónak sorvezető szerepe van.) A Tóra, amely Mózes öt könyvének eredeti héber szövege 5 845 verset tartalmaz, amely 79 847 szóból és 304 805 héber betűből tevődnek össze.
Csak az a Tóra kóser, amelynek minden betűje ép, olvasható.
Ha annyira megrongálódott, hogy már nem javítható ki, akkor mivel az Örökkévaló neve is szerepel benne, tilos kidobni, hanem, mint minden szent szöveg esetében történni szokott, szertartásosan eltemetik.
Előírás, hogy minden zsidó férfinak élete során kötelessége, hogy valamilyen módon hozzájáruljon egy tóratekercs megírásához. Ezért a Zsilip új tekercsének befejezéséhez a közösség több tagja is hozzájárult. Azonban gyakran előfordul, hogy a hívőknek nincs erre módja, ezért a tóratekercs megírásához anyagilag is hozzá lehet járulni. Ez történt a Zsilip új tekercsével is, amelynek elkészültét a közösség egyes tagjainak nagylelkű adománya tette lehetővé. A modern idők szellemét jelzi – említette meg Glitsenstein Sámiel rabbi, hogy online csatornákon a Chabad világszerte gyűjt, akárcsak egy dolláros adományokat, hogy minden zsidó közösségnek legyen Tórája.
A tekercs azokat a parancsolatokat tartalmazza, amelyeket Mózes az Örökkévalótól kapott miután 40 napig tanította: „És odaadta Mózesnek, amint végzett azzal, hogy beszéljen vele, a Szináj-hegyén, a bizonyság két tábláját, kőtáblákat, írva Isten ujjával.” (2Mózes 31:18) Az első kőtáblán a kötelességeink voltak olvashatók az Örökkévalóval szemben, a másodikon, pedig az emberek iránti kötelességek.
Jogosan merül fel a kérdés: honnan tudjuk, hogy a jelenlegi Tórák szövege azonos azzal, amit Mózes a Szináj-hegyről hozott, amit az Örökkévaló lediktált számára? Ami bizonyos, s ezt a Midrásból tudjuk: Mózes összesen 13 tekercset írt meg. Ebből tizenkettőt szétosztott a törzseknek, a tizenharmadikat pedig elhelyezte a frigyládában, a két kőtáblával együtt. Ez volt a biztosíték arra, hogy ne legyen eltérés. Természetesen a törzseknél lévő tekercsek is hasonló célokat szolgáltak a másolók számára. A Szentélyben pedig egy hiteles másolat volt, az ellenőrzések számára. Amikor időszámításunk előtt 70-ben a második Szentély elpusztult, akkor a Bölcsek vették át az ellenőri szerepet.
