Mielőtt még az elveszett tárgyak osztályán jelentkezne érte, – nem, nem, ezt nem ön hagyta el, bár még a kutatók is vitatják a gyűrű korát, az így is jóval több mint ezer éves.
Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) a tengerparti Javne városában végez kiterjedt ásatásokat, mielőtt az ottani vezetés a város kibővítésébe kezdene. És úgy tűnik nem hiába kutattak, hiszen egy lenyűgöző lelet került elő a helyszínről – jelenti a J-Wire.
A gyűrű elsődleges vizsgálatát dr. Yotam Asher végezte az IAA analitikai laborjában, ahol megállapította, hogy az 5,11 gramm súlyú aranyékszer köve elsősorban szilícium-dioxidból, vagyis más néven kovából áll, mely több ásvány, mint a kvarc, opál vagy jáspis alkotóvegyülete. Az analízis kizárta azt a lehetőséget, hogy a lila kő üvegből készült volna.
Dr. Amir Golani, az IAA ősi ékszerek szakértője elmondta, hogy a „gyűrű tulajdonosa jómódú volt, mellyel státuszát és gazdagságát egyaránt jelezte. Az ilyen gyűrűket férfiak és nők egyaránt hordták.”
A féldrágakövet Golani doktor ametisztként azonosította, melyet a Tóra, a 12 drágakő egyikeként említi. A kohén gádol, vagyis a jeruzsálemi Templom főpapja is ametisztet viselt a chosenen – az arany foglalatú, négyzet alakú mellvérten – melyen a kövek mindegyikére a 12 törzs egyikének neve volt felvésve.
A szakértő érdekességképpen azt is megjegyezte, hogy
„sok erényt tulajdonítanak ennek a kőnek, köztük például azt, hogy képes a túlzott alkoholfogyasztásból származó másnaposságot is megelőzni.”
Golani megjegyzése azért is érdekes, mert az ametisztnek tulajdonított „jótékony hatás” meglehetősen jó kontextust ad annak, hogy a gyűrűt egy olyan helyen találták meg, ahol a bizánci kor legnagyobb ismert boros pincészete működött.
„A gyűrűt viselő személy el akarta volna kerülni a bódulatot a sok borivás után? Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni.” – tette hozzá dr. Elie Haddad, az ásatás vezetője.
Az ékszert alig 150 méterre találták meg egy nagy raktár maradványaitól, melyet eredetileg borosüvegek tárolására használtak. A raktárházban egyébként néhány üveget fejjel lefelé találtak, amiből arra következtetnek, hogy itt esetleg csak az üres üvegeket tárolták, melyeket aztán a présházban töltöttek fel. Elképzelhető, hogy a gyűrű a raktár tulajdonosáé, esetleg az egyik művezetőé, vagy egyszerűen csak egy szerencsétlenül járt látogatóé volt aki leejtette és elvesztette értékes holmiját.
Akárki is birtokolta ezt a gyűrűt, az archeológusok az ékszer koráról is vitatkoznak. A bizánci időszak végére, a korai iszlám korszak elejére, vagyis az időszámítás szerinti 7. századra datálják, azonban a gyűrű szépsége miatt előfordulhat az is, hogy azt évszázadokon keresztül, nemzedékről nemzedékre örökölték tovább. A római világból már ismertek ametisztkővel kirakott ékszerek, így akár az is elképzelhető, hogy a gyűrű a 3. században élt római elithez tartozott.
