1393. január 8-án Mallorca kormányzója rendeletet adott ki a sziget zsidó lakosainak védelmében, mely szerint azt, aki bántalmaz egy zsidót, késedelem nélkül felakasztják.
A zsidóknak igen jól ment ekkoriban a sora a szigeten: még saját szervezetekkel és képviselettel is rendelkeztek az uralkodó jóvoltából. A kedvező földrajzi elhelyezkedés és az újonnan lelt biztonság számos zsidót vonzott Provence-ból, Szicíliából, Tuniszból és Algírból is. E nap kapcsán – melyhez hasonló meglehetősen ritkán fordult elő a zsidó nép hányattatott történelme során – a Baleár-szigetek zsidóságát mutatjuk be olvasóinknak a Jewish Virtual Library szócikke alapján.
A Spanyolországhoz tartozó Baleár-szigeteken – Mallorcán, Minorcán és Ibizán – valószínűleg már a polgári időszámítás második évszázadától fogva éltek többé-kevésbé megtűrten zsidók. Az V. századból már írásos bizonyítékaink is vannak a zsidók jelenlétéről, nevezetesen egy dokumentum, melyből megtudjuk, hogy a Severus püspök kezdeményezésére véghez vitt zsidóellenes támadások nyomán a közösség egy gazdag és zsidók és nem-zsidók által egyaránt megbecsült tagja kikeresztelkedett.
A következő, zsidókra vonatkozó feljegyzés 1135-ből származik, és ettől fogva tudjuk nyomon követni a zsidók sorsát e területen. Azt mondhatjuk, hogy bár elkerülhetetlenül voltak súrlódások a körülvevő népességgel, a zsidók mégis meglehetősen elfogadott tagjai voltak a helyi társadalomnak. A szigeten letelepedett zsidók azonnal bekapcsolódtak a környék gazdaságába, muszlim, török és tatár szolgákat tartottak és az sem volt ritka, hogy utóbbiakat annak ellenére betérítették zsidónak, hogy az inkvizíció nem nézte ezt jó szemmel és különösen nagy figyelmet fordított a zsidó kereskedők tevékenységének követésére.
A zsidók részt vettek a nemzetközi tengeri kereskedelemben, arany- és ezüstművességgel, valamint cipőkészítéssel foglalkoztak és bár a kamattal kapcsolatos pénzügyekben időnként voltak összetűzések a keresztény és a zsidók lakosság között, alapvetően (néhány vérvádat és erőszakos támadást leszámítva) a király közvetlen védelmét élvezve és közvetlenül neki magas adót fizetve, békében éltek a zsidók a XIII-XIV. században.
A kereskedelem virágzott, egyes zsidók magas pozíciókat töltöttek be és a XIV. század folyamán Mallorca a tóratanulás fontos helyszínévé vált.
Ezt a viszonylagos nyugalmat törte meg az az erőszakhullám, mely 1391-ben söpört végig egész Spanyolországon és a Baleár-szigetek zsidóságát sem kímélte. A szörnyű hírek hallatán ugyan a zsidók a megerősített zsidónegyedekbe húzódtak vissza, de így sem menekülhettek, a felhergelt csőcselék betörte a kapukat és rengeteg zsidót lemészároltak, helyenként kiirtva a település teljes zsidó lakosságát. Több tucatnyi család keresztelkedett ki, mások Észak-Afrikába menekültek. A mészárlás következményei igen messze hatóak voltak.
A sziget kormányzója végül 1393. januárjában tiltotta meg, hogy a zsidókat további bántalmazás és erőszak érje. Kihirdette, hogy ha az erőszakoskodó alsóbb osztályba tartozik, azonnal felakasztják, ha pedig nemesember, akkor megkorbácsolják.
Mindemellett amnesztiát adott a korábban randalírozóknak és emellett a hatóságok több, korábban erőszakkal megkeresztelt zsidó ellen is eljárást indítottak, amiért azok visszatértek őseik hitéhez.
Innentől fogva a mallorcai zsidók sorsa egyre inkább lefelé ívelt. Megérkezett az inkvizíció, vele együtt a zsidók és a conversók (vagyis a nyomás hatására kikeresztelkedett vagy akaratuk ellenére megkeresztelt zsidók) üldözése, nyilvános kivégzések. Az inkvizíció még a XVII. század második felében is ereje teljében volt és amikor például 1677-ben titkos zsidók egy jom kipuri összejövetelét leleplezték, a spanyol hatóságok sóval szóratták be a helyszínül szolgáló, városon kívüli ház kertjét is (amellett, hogy a résztvevőket kivégezték), hogy soha többé ne nőhessen ott semmi.
Az inkvizíció csak a XVIII. század végére gyengült meg és csupán a XIX. század elejére javult meg annyira a helyzet, hogy a mallorcai conversók (erőszakos módon megkeresztelt zsidók és leszármazottaik), akik a chuetas nevet viselték, már bárhova költözhettek és más jogokat is kaptak.
Napjainkban mintegy száz zsidó él Mallorcán, Palmában zsinagóga és egy zsidó múzeum is üzemel, továbbá egy rabbi is működik ott. Tavaly először tartottak nyilvános szukoti ünnepséget a szigeten, erről oldalunk is beszámolt.
Címlapkép: Francisco Goya festménye, amely egy „autodafét” (a keresztény egyház ítélkezési módja volt a középkorban) ábrázol, az inkvizíció által az elítélt eretnekek és hitehagyottak által a 15. és 19. század között végrehajtott nyilvános vezeklést, 1800-1810 közötti első kézből származó beszámolók alapján. Wikimédia
