5725. sziván 21. [1965. június 21.]
Brooklyn, N.Y.
Dr. Velvel Greene részére
Minneapolis, Minn.
Béke és áldás!
[…]
Köszönettel nyugtázom május 9-én kelt levelének és tudományos munkájának megérkeztét. Nagyra értékelem figyelmességét, amiért gondoskodott arról, hogy a kutatási anyag eljusson hozzám. Bár az adott téma teljes mértékben kívül esik a szakterületemen, mégis biztosra veszem, hogy képes leszek nagy vonalakban megérteni az írását, s talán még el is tudok mélyülni egyes meglátásaiban.
„Ismerd meg őt minden utadon”
Talán nem tűnik igazán tudományosnak az Ön számára, mégis azt remélem, hogy a kutatási eredményeit a saját istenszolgálata tekintetében is eredményesen tudja hasznosítani, az „Ismerd meg Őt minden utadon” elv alapján. A természettudományos felfedezések új fényben világítják meg a teremtés csodáit és a legújabb eredmények mind a természetben jelen lévő egység felismerése felé mutatnak.
Tény, hogy a tudomány fejlődésének minden egyes lépésével egyre tisztábban válik felismerhetővé a fizikai világban létező egység. Ez annyira így van, hogy a tudósok már azt az ideális képletet keresik, amely a fizikai világ összes jelenségét egyetlen átfogó egyenletbe foglalná. Mindezt egy kicsit továbbgondolva felismerhető, hogy a természetben rejlő egység nem más, mint a zsidóság tiszta egyistenhitének tükröződése. Ugyanis a zsidó monoteizmus nemcsak azt állítja, hogy egyetlen Isten létezik, hanem azt is, hogy Isten egysége a fizikai világban is megjelenik, tehát csupán egyetlen valóság létezik, és ez maga Isten. Mindazonáltal, bár a teremtés magába foglalta az összes lelket és minden egyebet, mégis változatos és egymástól különböző teremtményekkel benépesített természet jött általa létre. Ettől azonban a Teremtő egyáltalán nem változik meg, ahogy ezt a hászid tanítások részletesen elmagyarázzák.
Létezik-e szabad akarat?
Feltett nekem egy kérdést az egyik, Maimonidészre hivatkozó kijelentésemmel kapcsolatban, mely – bár más kifejezéseket használva – a modern pszichológiából ismert tudat és a tudatalatti fogalmát taglalja. Akkor Maimonidész fő művének (Jád Hácházáká) a válás törvényeiről szóló fejezetének második alfejezetére utaltam, melynek lényege a következő: a zsidó jogban vannak olyan törvények, melyek teljesítése szabad akaratot és nem kényszert kíván meg. Azonban abban az esetben, amikor a zsidó jog egy ilyen cselekedetet ír elő, lehetőséget biztosít kényszerítő eszközök használatára, hogy a vonakodó fél kijelentse: „Szabad akaratomból cselekszem”. Ekkor a cselekedete érvényesnek számít, és úgy tekintjük, hogy szabad akaratából tette meg. Itt egy egyértelmű ellentmondás feszül: ha szabad kényszert alkalmazni, akkor mi szükség van arra, hogy az adott személy kijelentse, hogy szabad akaratából cselekszik? Továbbá, ha a kényszer alatt véghez vitt tett nem érvényes, akkor mit ér az, ha valaki kényszer hatására jelenti ki, hogy szabad akaratából cselekszik?
Bét din a rossz ösztön ellen
Erre reagál Maimonidész a következő magyarázattal: minden zsidó, meggyőződésétől és státuszától függetlenül, alapvetően úgy akar cselekedni, ahogy azt Tóránk előírja. A rossz ösztöne azonban időnként erősebbé válik, mint a józan ítélőképessége, és ez meggátolja abban, hogy a Tóra szerint cselekedjen. Ezért, amikor a vallási bíróság (bét din) előír számára valamit, azzal nem azt akarja elérni, hogy új álláspontra helyezkedjen, hanem fel akarja szabadítani a valódi akaratát megbénító kényszerhelyzetből, hogy képessé váljon az igazi személyiségének megfelelően cselekedni. Ebből az következik, hogy amikor kijelenti, hogy „Szabad akaratomból cselekszem”, akkor azt hitelesnek kell elfogadnunk.
Mai kifejezésekkel élve a következőt mondhatjuk: a zsidó tudatosságot külső tényezők befolyásolják, melyek képesek a tudatalattival, azaz a zsidó valódi természetével ellenkező tudatállapotot és viselkedés megteremtésére. E külső tényezők megszűntével nem változik meg vagy torzul el az ember valódi természete. Éppen ellenkezőleg: csupán visszatér a veleszületett, valódi jelleme.
Freud és a zsidó lélek
Az Ön hátterét figyelembe véve szükségtelen rámutatni, hogy a fentieket egyáltalán nem lehet Freud elméletének megerősítéseként értelmezni, mely szerint az ember tudatát mindenekelőtt a libidó és a nemi ösztön határozza meg. Ez a gondolat ellentétben áll a Tórával, mely az emberi lényeket alapvetően jónak tartja (ahogy ezt a fenti Maimonidész idézetből is látjuk). Az egyetlen hasonlóság abban az általános elképzelésben rejlik, mely szerint az emberi természetet egy belső mag és az azt borító különböző rétegek alkotják. Ez különösen igaz a zsidókra, ahogy fentebb láthattuk.
[…]
Áldással,
Megjelent: Egység Magazin 31. évfolyam 142. szám – 2021. május 3.