Az individuálpszichológia „prófétájára”, a deportáltak lelki támaszára, Eichmann orvosszakértőjére és az izraeli pszichiátria úttörőjére emlékezünk. Dr. Kulcsár István harminchat évvel ezelőtt a tóraadás ünnepe előtti napon, sziván hónap 5-én hunyt el.
Krausz István 1901. szeptember 19-én, a „félelmetes napokban”, ros hásáná és jom kipur között látta meg a napvilágot Budapesten, Krausz Miksa szabómester és Blau Gizella gyermekeként. A kisfiú még nem tudta leírni a családnevét, amikor 1906-ban a Krauszt Kulcsárra magyarosították. Kulcsár István jó eszű gyerekként az iskolában kiváló eredménnyel teljesített, és az orvosi pályára készült. Azonban 1920-ban már nem a tudás, hanem a származás számított a felvételin, a numerus clausus miatt őt sem vették fel az általa kiválasztott egyetemre. A fiatal férfi elkeseredettségében – mint sajnos oly sokan mások – kikeresztelkedett, ám a továbbtanulásán ez sem segített, mert bár vallást válthatott, származást nem.
Először az Állatorvosi Főiskolára került, majd amikor tudomására jutott, hogy az Erzsébet Orvostudományi Egyetem Pozsonyból Budapestre menekült, tett még egy kísérletet. Ekkor végre bekerülhetett a medikushallgatók közé. Szorgalmas diák volt, aki tanulmányai mellett a patológiai és a pediátriai intézet laboratóriumaiban is dolgozott. 1926-ban avatták orvossá Pécsett.
Az újpesti szülőotthonban talált munkahelyet, azonban Kulcsár doktor nem nőgyógyásznak készült. Őt a pszichológia és a pszichiátria érdekelte. Bécsben hallgatott már a témában előadásokat, ahol tanára, majd jó barátja Ferenczi Sándor lett. Később a pszichoanalízistől kissé eltávolodott, s Alfred Adler híve lett. Emlékirataiban Freud követőit túlságosan merevnek, „talmudian zártnak” nevezte. Mint Adler tanítványa 1932-ben saját kiadásában jelentette meg a Bevezetés az individuálpszichológiába című könyvét, illetve ő fordította le mesterének az Emberismeret. Gyakorlati individuálpszichológia című könyvét.
Kulcsár a magyarországi individuálpszichológusok vezetője, vagy ahogy Máday István idegorvos és szintén individuálpszichológus fogalmazott, az irányzat „prófétája” lett. Pannónia utca 19. szám alatti lakásában magánpraxist is nyitott, amelynek jó híre gyorsan elterjedt; hozzá járt például Karinthy Frigyes második felesége, Böhm Aranka is.
Aktív társadalmi életet élt, így például József Attilával baráti kapcsolatot ápolt, vele együtt lett tagja az illegális kommunista pártnak. Közeli barátjának tarthatta Bartók Bélát és feleségét, Pásztory Ditta zongoraművészt. Rendszeresen adott elő, és sokat publikált orvosi szaklapokban, illetve a Korunk és az Emberismeret című folyóiratokban.
Szakmai életében az áttörést az 1936-os év hozta el, amikor a Szent János Közkórház Ideg- és Elmeosztályán kapott bentlakó segédorvosi állást. Két év múlva jelent meg nagy sikert arató könyve, a Zavarok a nő szerelmi életében. A frigiditás kezelése és gyógyítása című munkája. Ekkor már elismert szakembernek számított, azonban legbelül mégsem volt boldog, hiszen zsidóságát eltitkolta, először csak kényszerből, aztán talán megszokásból. Kulcsár doktor annyira jól leplezte származását, hogy a második világháborúban először katonai szolgálatra hívták be, aztán amikor kiderült, hogy zsidó születésű, munkaszolgálatos behívót kapott.
1942-ben Körmendi Balázs álnéven önéletrajzi regényt írt Zsidó gyónás címmel (a könyv csak 1990-ben jelent meg). Ebben leírta, hogy a munkaszolgálatos behívóját örömmel vette kezébe, mert tudta, hogy ezzel vége az önmegtagadás korszakának. A hazugságok után zsidó társai között végre visszanyerheti lelki nyugalmát.
A holokausztot végül hamis papírokkal, mint légóorvos vészelte át. 1945 és 1948 között a Deportáltak Gondozó Bizottságának (DEGOB) kórházában vállalt orvosi állást. Kulcsár nem csak gyógyított, de fontos feljegyzéseket is készített az utókor számára. A maradék zsidóság lelki keresztmetszete 1946-ban című tanulmánya az elsők között foglalkozott a holokauszt túlélőinek pszichológiai problémáival. Egy bekezdésben így írt róluk:
„A visszatérőket kezdetben az erkölcsi és esztétikai gátak megszakadása jellemezte, ezzel együtt a kezdetleges ösztönök rég túlhaladott megnyilvánulási formái: fog, karom, tülekedés, a lágerélet rájuk kényszerült és még le nem vetett életformája. Indulati életük féktelen volt, és nem ismerték a megkívánás és kielégülés között egyensúlyozó kitartást és türelmet. Ugyanakkor finomabb érzelmi életüket – és ez már közös az itthon maradottakéval – fagyos dermedtség ülte meg. Nem tudtak sem úgy örülni, sem úgy szomorkodni, mint annak előtte. A színeket, az ízeket, az illatokat felismerték, de az észrevevés hideg volt, élettelen, olyan, mintha az ember homályos üvegen át nézné a tájat, mintha az eleven testet durva szöveten át tapintaná. Éppen ilyen idegen, távoli módon, mintegy ködön átszűrve halottak rájuk felbukkanó emlékeik is. Érdeklődési körük megszűkült, nem szőttek távolabbra nyúló terveket, a mában éltek és a mának és nem tudták felfogni, mi is történt velük.”
Mindeközben az egykori „kommunistából” a cionizmus lelkes támogatója lett, akit a Magyar Cionista Szövetség alelnökévé is megválasztottak. 1950 nyarán második feleségével (dr. Zvolenszky Józsa orvosnő) és fiával (a Budapesten élő Kulcsár István újságíró, rádiós) – legálisan – Izraelbe vándorolt ki.
Ezekben az években Izraelben az államalapítás utáni lázas építkezés zajlott, nem működött például pszichiátriai osztály sem, ennek megszervezésével Kulcsár doktort bízták meg. Az akkói vár régi börtönépületben 500 ágyas elmegyógyintézetet hoztak létre, amelynek vezetésével őt bízták meg. 1959-ben a Tel háSomer-i Sheba kórház pszichiátriai részlegének igazgatójává nevezték ki. A szakmai szempontok mellett azért is esett rá a választás, mert a magyar mellett még négy nyelven – közötte héberül – beszélt folyékonyan, tehát szót értett bárkivel az akkoriban nyelvileg még igencsak heterogén izraeli társadalomban.
Amikor 1961-ben megkezdődött a náci hóhér, Adolf Eichmann pere, akkor a bíróság Kulcsár doktort kérte fel Eichmann elmeállapotának vizsgálatára. Ennek során tanulmányozta a vádlott rajzait is, amelyek eredetileg hét darabból álltak, de Kulcsár még kettőt készíttetett a tárgyalások idején.
A pszichiáter arra kérte Eichmannt, hogy rajzoljon egy kezet, illetve valamit, amit szívesen rajzolna – utóbbi egy indiánfej volt. Kulcsár saját elemzései mellett a korszak számos külföldi kiválóságát is felkérte véleménynyilvánításra – természetesen anonim módon, vagyis a szakértők nem tudták, hogy kinek a rajzairól mondanak véleményt, csupán annyit tudtak, hogy egy 55 éves, valamikor ismert férfitől származnak.
Dr. Camilla Kempl az alábbiakat írta a kézrajzról: „A köröm nélküli ujjak azt érzékeltetik, hogy rabló, tolvaj, orgyilkos rajzolhatta ezeket az ujjakat. Rémes kéz, szinte halhatatlanul látni, hogy meg akar valaki, vagy valamit markolni, szorongatni.” Egy másik rajzot pedig, mely egy csupasz karácsonyfára emlékeztető fát ábrázolt, így ítélt meg: „Magába zárkózó ember műve. Valaki, akinek lelketlenségét még pszichoanalitikus sem gyógyíthatná meg. Barátai nincsenek, az otthon melegét nem érzi. Kegyetlen ember.”
Dr. Florena Miale azt írta: „A kéz támadó, a lerajzolt férfi zsebre dugott keze pedig azt mutatja, hogy kegyetlenségét igyekszik elrejteni.”
Az indiánfejről a tudósok egyöntetű véleménye pedig a következő volt: „Az előreugró orr, az erőszakos áll, az egész fej azt árulja el, hogy aki rajzolta valószínűleg ideges, gyilkos ösztönű, mindenkihez bizalmatlan, igazságtalan, egocentrikus, barátságra képtelen, hideg ember lehet.”
A tárgyalások után Kulcsár feleségével és Szondi Lipóttal közösen publikálták a zsidók egyik legelvetemültebb gyilkosának pszichológiai eredményeit Eichmann in the Third Reich in Crime, Law, and Corrections címen.
Amikor 1969-ben elhatározták a tel-avivi Orvosi Iskola pszichiátriai tanszékének felállítását, akkor mi sem volt természetesebb, minthogy dr. Kulcsár Istvánt, vagyis már dr. Slomó I. Kulcsart kérjék fel vezetőnek.
A doktor 1971-ben vonult nyugdíjba, azonban 1986. június 12-ei haláláig szinte minden nap bejárt a kórházba, hogy önkéntes munkájával segítse az ottani munkát. Emlékéből fakadjon áldás!
Források:
Emed Alexander dr., „Emlékezés Kulcsár Istvánra (1901–1986)”, Orvosi Hetilap, 2006. 147. évf. 14. szám, 662–663. old.
Kulcsár István dr., „A maradék zsidóság lelki keresztmetszete”, Thalassa – Pszichoanalízis-Társadalom-Kultúra, 1994. 5. évf. 1–2. szám, 334–336. old.
Palásti László, „Eichmannt leleplezik rajzai is”, Új Élet, 1978. 33. évf. 4. szám, 5. old.
Selzer, Michael, „»Rémtettekre alkalmas«”, Uj Kelet, 1978. 59. évf. 8986. szám, 7. old.