Niszán hónap 10. három nevezetes eseményről ismert: 1) a peszách áldozat előkészítése. 2) Mirjám prófétanő halála. 3) a Jordán folyó átlépése a negyven éves pusztai vándorlás után, vagyis az Izraelbe való bevonulás.
Nézzük meg sorban ezeket az eseményeket:
- Az Örökkévaló elrendelte a zsidóknak, hogy minden család egy bárányt kössön az egyiptomiak számára is jól látható helyre, a peszách áldozatra való előkészületként. Érdekes, hogy bár a Tóra pontos dátumot is megad, mégsem niszán 10-én emlékezünk meg ezen eseményről, hanem a peszáchot megelőző szombaton, mivel az eredeti niszán 10. szombatra esett (az ún. nagy szombatról itt olvashatnak). Ennek ellenére a másik két eseményről továbbra is dátum szerint, és nem a peszách ünnepéhez való viszonya alapján emlékezünk meg.
- 39 évnyi pusztai vándorlás után Mirjám prófétanő, Mózes és Áron nővére, elhunyt. A pusztában e három nagyszerű testvér érdemében érkezett minden a zsidókhoz: Mózes érdemében a manna, Áron érdemében a dicsőség felhői, és Mirjám érdemében a kút (vagyis a friss víz). Amikor Mirjám meghalt, nem volt többé víz a közösség számára – tudósít a Tóra (M.IV. 20:1-2). Ezért Mirjám halálának napját sokan böjtnapként tartják meg, emlékezve a szentéletű asszonyra. A középkori tóramagyarázó, Rási azt mondja, hogy azért van Mirjám halálának leírása a vörös tehén leírásához közel, mert ahogyan a vörös tehén hamuja bűnbocsánatot hoz, úgy hoz bűnbocsánatot az istenfélő emberek távozása, mely esemény – teszi hozzá az Álter Rebbe – képes arra, hogy a legalacsonyabb tetteket is felemelje, és a sötétséget fénnyé alakítsa.
- Egy évvel később, tehát negyven évvel az első niszán 10. után egy újabb jelentőségteljes esemény történt ezen a napon: a honfoglalás kezdete. A pusztában vándorló zsidó nép Jehosua bin Nun vezetésével átkelt a Jordán folyón, hasonlóképpen a Nádas tengeren való átkeléshez: a Jordán vizei megdagadtak, és falként álltak kétoldalt, míg a zsidók átkeltek rajta:
És történt, mikor elindult sátraiból a nép, hogy átkeljen a Jordánon, a papok pedig, a szövetség ládájának vivői a nép előtt – amint aztán eljutottak a láda vivői a Jordánig és a papoknak, a láda vivőinek lábai a vizek szélébe bemerültek, a Jordán pedig telve volt mind a partjain túl az aratás egész idejében. Akkor megálltak a felülről aláfolyó vizek, álltak egyetlen fal gyanánt, igen távol … amelyek pedig aláfolynak a síkság tengere, a sós tenger felé, teljesen megszakadtak. És a nép átkelt Jerichóval szemben. S míg szilárdan ott álltak a papok, az Örökkévaló szövetsége ládájának vivői, szárazon a Jordán közepén, addig egész Izrael átkelt szárazon, míg teljesen át nem kelt az egész nép a Jordánon. (Jehosua 3:14-17)
Jehosua könyve – mely már nem a Tóra, hanem az azt sorban követő prófétai könyvek közül az első – meghatározza az átkelés helyét is: Jerichóval szemben. Jerichó városa a mai napig ott áll, ahol évezredekkel ezelőtt, és ismert a korai települések számos rétege is. Nagyjából meg tudjuk tehát határozni, hogy hol került sor az átkelésre, a helyszínen készített filmünket itt tekinthetik meg. E hely biblia örökségét – számos más ősi településhez hasonlóan – a helyszín arab elnevezése is őrzi. A zsidók bevonulásának arab neve Kászr ál Jáhud, azaz a zsidók útja.
Háromszáz évvel később Élijáhu (Illés) próféta szintén itt kelt át a Jordánon száraz lábbal az ellenkező irányba, és itt emelkedett tüzes szekéren az égbe, tanítványa, Elisa próféta szeme láttára.
Még ugyanezen a napon, vagyis niszán tizedikén történt, hogy a Jordán folyón keresztül bevonult nép a Jerichóhoz közeli Gilgálba ment, és ott állították fel a pusztai Szentélyt (Gilgálból itt láthatnak helyszíni tudósítást). A tizenkét törzs egy-egy tagja egy-egy követ vitt magával a kettévált vizű folyó medréből, és ebből állítottak emlékművet a csodás esemény emlékére.
A pusztai vándorlás után a Szentföldre megérkezett zsidók Gilgálban való táborozásának második napján, vagyis niszán hónap 11-én az Örökkévaló felszólította a nép vezetőjét Jehosuát, hogy a közelgő peszách ünnepére való készülődésként metélje körül a népből minden férfit. Az Egyiptomból kivonuló férfiak ugyan körül voltak metélve, de ők nem léphettek be Izrael Földjére, és a pusztában vesztették életüket. A sivatagban született nemzedéket ugyanis –a sivatagi időjárási körülményekre való tekintettel, és a Lévi törzs tagjainak kivételével – nem vették fel Ábrahám szövetségébe, ám ez feltétele volt annak, hogy részt vehessenek a peszáchi áldozatban. Éppen időben kerített tehát erre sort Jehosua, és amikor túl voltak a körülmetélés utáni legnehezebb, harmadik napon, akkor köszöntött rájuk peszách ünnepe.
És táboroztak Izraél fiai Gilgálban és tartották a peszáchot a hónap tizennegyedik napján este, Jerichó síkságain. (Jehosua 5:10)
Rögtön ez után még egy fontos, a niszán tizedikén megindult történések sorába illeszkedő eseményről tudósít Jehosua könyve, ez pedig nem más, mint a manna megszűnése:
És ettek az ország terméséből a peszách másnapján kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonaszemet, ugyanazon a napon. És megszűnt a manna másnap, amikor ettek az ország terméséből, és nem volt többé Izrael fiainak mannájuk; ettek tehát Kanaán országának terméséből abban az évben. (Jehosua 5:11-12)
zsido.com
|
Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.
A zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről. A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját. Az EMIH technikai száma: 1287
|