Szigd a dobozban címmel indít új projektet a Szochnut Zsidó Ügynökség. Az etiópiai zsidók különleges napját chesván hó 29-én (idén: november 23.), ötven nappal az engesztelőnap, jom kipur után ünneplik (amennyiben ez a nap szombat lenne, úgy két nappal korábban, csütörtökön ülik meg.). Központi témája a Tóra elfogadása és az Izrael iránti vágyakozás. A digitális egységcsomag prezentáció, receptek, zene, személyes történetek és más, érdekes eszközök segítségével hozza közelebb az ünnepet a szélesebb izraeli társadalomhoz.
A szigd 2008 óta hivatalos izraeli állami ünnep (bár nem munkaszüneti nap) Izraelben, az oktatási intézményekben és különféle közösségekben is megemlékeznek róla, hogy a zsidó egységet erősítsék.
„A zsidó naptárban sokkal több van, mint ros hásáná, jom kipur, peszách, chanuka és más jól ismert ünnepek. A ’Szigd a dobozban’ lehetőséget teremt a világ zsidó közösségei számára, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, először csak tanulva egymás különleges szokásairól és kultúrájáról, majd a szigd valódi követeivé és terjesztőivé válva”
– mondta Szigál Kanotopsky, a Szochnut egyik amerikai regionális igazgatója, aki családjával negyven évvel ezelőtt vándorolt Etiópiából Izraelbe Szudánon keresztül. Az ünnep megismerése bepillantást ad a szélesebb zsidó társadalom számára a zsidóság rendkívüli sokszínűségébe.
„A szigd csodálatos lehetőséget biztosít a globális zsidó közösség számára a közelítésre… Ideje, hogy végre jobban megismerjük a gazdag etiópiai zsidó kultúrát és tisztelegjünk a nehéz út előtt, amit sokan megtettek – mások pedig még csak várnak rá, hogy megtehessék – Jeruzsálembe”
– nyilatkozta a Szochnut részéről Doron Almog.
Nézzük röviden, mi is ez a magyar olvasók számára talán igen kevéssé ismert ünnep, az etiópiai eredetű zsidó közösség, a Beta Jiszrael (Izrael Háza) egyik legkülönlegesebb hagyománya és ünnepe, a szigd – eredeti írásmóddal: ሰግድ. Bár állami ünnep, gyakorlatilag csak a mintegy 130 ezer főt számláló etióp izraeli közösség ünnepli meg. Állami intézményekben, iskolákban, óvodákban megemlékeznek róla, és egyre több helyen tartanak családoknak szánt foglalkozásokat ezen a napon, hogy megismertessék az izraeli népességgel ezt a különleges napot.
A szigd szó jelentése az ősi etiópiai liturgiai nyelven, géézül: meghajlás, leborulás. Az ünnep a Nechemjá könyvében leírt eseményeket örökíti meg és játssza újra. Ez a könyv meséli el, hogy a babilóniai száműzetésből az Izrael Földjére visszatérő zsidók (a polgári időszámítás kezdete előtti VI. században) tisré hónap első napján, vagyis ros hásánákor összegyűltek Jeruzsálemben, és azt kérték Ezrától, az írástudótól, hogy olvasson nekik fel a Tórából:
És elhozta Ezra pap a tant a gyülekezet elé, melyben volt férfi és asszony, mindenki, ki értelmes volt, hogy ráhallgasson, a hetedik hónap első napján. És felolvasott belőle a víz kapuja előtt levő téren virradattól a nap feléig a férfiak és az asszonyok és az értelmesek előtt és az egész nép füle figyelt a tan könyvére. És ott állt Ezra, az írástudó, egy faemelvényen, melyet a dologra készítettek… És fölnyitotta Ezra a könyvet az egész nép szeme láttára, mert az egész népen fölül volt; s a mint fölnyitotta, fölállott az egész nép. És áldotta Ezra az Örökkévalót, a nagy Istent; és felelt az egész nép: Ámen, Ámen, kezeik fölemelésével, és meghajoltak és leborultak az Örökkévaló előtt arccal a földre. (Nechemjá 8:2-6)
Nechemjá könyve emellett elmesél egy másik, szintén Jeruzsálemben tartott gyűlést, melyet néhány héttel később, tisré hónap 24-én tartottak, és melynek a csúcspontja az volt, hogy a közösség nyilvánosan elköteleződött az Isten és a zsidó nép közti szövetség mellett:
És e hónap huszonnegyedik napján egybegyűltek Izrael fiai böjt mellett és zsákokban és földdel fejükön. És elkülönültek az Izrael magzatjából valók mind az idegenektől és felálltak és bevallották vétkeiket és őseik bűneit. És megmaradtak álltukban, és felolvastak az Örökkévalónak, Istenüknek tana könyvéből a napnak egy negyedén át, és egy negyeden át vallomást tettek, és leborultak az Örökkévaló, az ő Istenük előtt. (Nechemjá 9:1-3)
Ez a két ősi gyűlés adja a szigd ünnep alapját. A Tóra felolvasása, lefordítása és fejtegetése, az imádkozás jellegzetes gesztusa felemelt kezekkel, valamint a leborulás képezik az ünnep legfontosabb mozzanatait, emellett – ahogyan Ezra korában tisré hó 24-én tették – a nap során böjtölnek, a közösség megbánja bűneit és újra magára vállalja a Tórát.
A nap egyik központi gondolatköre a zsidók Jeruzsálem iránti vágyódása. Etiópiában hegytetőkön ünnepelték a szigdet: „Amikor felmásztunk a hegyre, a szívünkben éreztük Jeruzsálemet. Ez igen nagy hatással volt a zsidóságunkra. Messziről jöttek a zsidók, két-, háromnapnyi járóföldről, gyalog, lovakon, vagy szamárháton, hogy meghallgathassák a keszektől a Tórát. Az emberek tanultak, és megerősödtek [zsidóságukban]” – meséli Mula Zerihun kesz (az etióp közösségek vallási vezetője), aki gyerekként Etiópiában élte meg ezeket a szertartásokat.
A mai Izraelben etióp zsidók ezrei érkeznek Izrael egész területéről Jeruzsálembe, elsősorban az Óvárosra tekintő Ármon Hánáciv sétányra. Hófehérbe öltözött keszek tucatjai gyűlnek össze színpompás napernyők alatt egy izraeli és jeruzsálemi zászlókkal díszített emelvényen, és hatalmas transzparens üdvözli az érkezőket. A keszek gééz nyelvű imákkal dicsőítik Istent, és megbocsátást kérnek Tőle a zsidó nép számára. Bibliai részleteket olvasnak fel a szináj-hegyi tóraadásról, valamint a zsidók visszatéréséről Izraelbe a babilóniai száműzetés után. A felolvasás nyelve gééz, és ezt utána amharára, az etiópiai közösség többségének anyanyelvére fordítják, hogy mindenki megértse. Amikor a keszek lejönnek az emelvényről, az egybegyűltek százai gyűlnek köréjük, és tánccal, dallal, trombitaszóval kísérik őket a közelben felállított sátorhoz, ahol közösen törik meg a félnapos böjtöt, miután megtértek és újfent elköteleződtek a zsidó népnek az Istennel kötött szövetsége mellett.
Fotó: John R. Rifkin 1979