Nem a nyelvtehetségben hitt, hanem a kíváncsiságban: Lomb Kató, a világ egyik első szinkrontolmácsa saját módszereivel vált a 20. század egyik legismertebb poliglottjává.
Lomb Kató neve ma is fogalom a nyelvtanulás iránt érdeklődők körében. A pécsi zsidó családba született poliglott nemcsak a világ első szinkrontolmácsai közé tartozott, hanem egy olyan szemléletet is képviselt, amely szerint bárki képes idegen nyelveket elsajátítani, ha elegendő kíváncsisággal és kitartással közelít hozzájuk.
A tudománytól a nyelvek világáig
Lomb Kató 1909. február 8-án született Pécsen. Bár eredetileg egészen más pályára készült, fizikából és kémiából doktorált a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen. Érdeklődése azonban hamar a nyelvek felé fordult, és ez a szenvedély végül egész életét meghatározta.
A legtöbb nyelvet autodidakta módon sajátította el. Nem tartotta magát nyelvésznek, inkább „lingvistának” nevezte önmagát: olyan embernek, aki a nyelveket gyakorlati célból, kíváncsiságból és az új kultúrák megismerésének vágyából tanulja. Pályája során tizenhat nyelvvel keresett pénzt, tíz nyelven tolmácsolt, és összesen legalább huszonnyolc nyelvet ismert olyan szinten, hogy az írott szövegek megértésére képes volt.
Az angolt, a németet, a franciát és az oroszt második anyanyelvként beszélte, de a héber, az olasz, a spanyol, a japán, a kínai vagy éppen a lengyel nyelv sem jelentett számára leküzdhetetlen akadályt. Tolmácsként mind az öt kontinensen dolgozott, és több mint negyven országot járt be.
Család, háború és túlélés
Apja dr. Szilárd Ármin, a munkás betegsegélyező egylet orvosa volt, aki soha nem fogadott el szegény embertől honoráriumot. Apja felvidéki születésű volt, Huttin látta meg a napvilágot Stein Gyula és Neufeld Regina fiaként. Azaz a pécsi Szilárd família eredeti családneve Stein volt. Szilárd Katalin édesanyja Schwartz Gizella volt, anyai nagyszülei pedig Schwartz Jakab és Fürst Regina .
1937-ben Budapesten kötött házasságot a pesti Lomb Frigyes (Laub Lipót és Klein Malvin fia) elektromérnökkel, akinek vezetéknevét később felvette. A második világháború súlyos megpróbáltatásokat hozott számukra is. Férje a hadiipar számára nélkülözhetetlen termékeket gyártott, így őt a németek, sőt, később még a nyilasok is helyén hagyták dolgozni. Ő viszont kétéves kisfiával együtt vidéken kényszerült bujkálni.
A nyelvtanulás öröme mint életfilozófia
Lomb Kató szerint hosszú és tartalmas életének titka nem maga a nyelvtudás, hanem a nyelvtanulás folyamata volt. Meggyőződése szerint a siker kulcsa nem a veleszületett tehetség, hanem a motiváció és a gátlások leküzdése.
Ezt egy egyszerű képlettel foglalta össze: az eredmény a ráfordított idő és a motiváció szorzata, osztva a gátlásokkal. Vagyis minél jobban érdekel bennünket egy nyelv, és minél kevésbé félünk hibázni, annál gyorsabban fejlődhetünk.
Módszerei ma is meglepően korszerűnek hatnak. Nem a tankönyvek mesterséges párbeszédeiben hitt, hanem az élő, érdekes szövegekben. Gyakran vett kézbe eredeti regényeket olyan nyelveken, amelyeket még alig ismert, és a történet sodrása közben fejtette meg a nyelv szabályait. A szótár helyett a szövegkörnyezetre támaszkodott, mert úgy vélte: amit saját erőből fedezünk fel, arra sokkal tovább emlékszünk.
Öröksége ma is él
Lomb Kató könyvei, előadásai és interjúi generációk számára tették elérhetővé a nyelvtanulás örömét. Leghíresebb műve, az Így tanulok nyelveket ma is alapolvasmány azok számára, akik szeretnének új nyelveket elsajátítani.
Talán legismertebb mondása foglalja össze legjobban életfilozófiáját: „Az idegen nyelv az egyetlen dolog, amit rosszul is érdemes tudni.” Ebben a gondolatban egyszerre van jelen a bátorság, a kíváncsiság és az a derűs kitartás, amely Lomb Katót a magyar kultúra és a nyelvtanulás történetének egyik legkülönlegesebb alakjává tette.
A borítókép AI felhasználásával készült.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.