Egy nemrég felfedezett, 15. századi irat alapján Leonardo da Vinci anyja nem toszkán parasztasszony, hanem egy kaukázusi származású, egykor rabszolgasorba taszított zsidó nő lehetett.
Évszázadok óta alig tudtunk valamit a világ egyik legnagyobb művészének édesanyjáról. Azonban egy olasz történész kutatása új megvilágításba helyezheti Leonardo da Vinci származását, és vele együtt a reneszánsz egyik legfontosabb alakjának történetét is – hívja fel erre a figyelmet a Neokohn egy korábbi cikke.
Itáliai pedigré helyett zsidó?
Carlo Vecce olasz történész eredetileg éppen az ellenkezőjére vállalkozott: meg akarta cáfolni azokat a makacsul visszatérő elméleteket, amelyek szerint Leonardo da Vinci nem teljesen itáliai származású. A kutatás azonban váratlan fordulatot vett. Egy újonnan felfedezett dokumentum nemhogy eloszlatta volna a kételyeket, hanem éppen megerősítette azokat.
A történész legújabb könyvében arra a következtetésre jut, hogy Leonardo anyja, Caterina, egy kaukázusi származású cserkesz zsidó nő lehetett.
Élete drámai és megrázó történet: a feltételezések szerint gyermekkorában elrabolták, majd többször eladták rabszolgának különböző helyszíneken – Oroszországban, Konstantinápolyban és Velencében –, mielőtt végül Firenzében felszabadult volna, alig tizenöt évesen.
Leonardo da Vinci anyja Jákob leánya volt
Ez a verzió gyökeresen eltér a hivatalos narratívától, amely szerint Leonardo egy rövid kapcsolatból született. Apja egy firenzei jegyző, Piero da Vinci, anyja pedig egy egyszerű, vidéki toszkán nő volt, akiről szinte semmilyen feljegyzés nem maradt fenn.
Vecce azonban egy kulcsfontosságú dokumentumra bukkant kutatásai során. Az 1452. november 2-án keltezett irat, amelyet maga Piero da Vinci írt alá egy felszabadítási okirat. Ebben egy „Jákob lányaként” azonosított, a Kaukázusból származó Caterina nevű nő szerepel. A dokumentum nemcsak a név és a származás miatt figyelemre méltó, hanem azért is, mert közvetlen kapcsolatot teremt Leonardo apja és a nő között.
A feljegyzések szerint Caterina egy gazdag firenzei kereskedő család tulajdonában állt, és a korszak szokásainak megfelelően rabszolgaként élt. Firenze ekkoriban ugyan nem volt a rabszolgatartás központja, de még így is mintegy ezer rabszolga élt a városban, különböző etnikai háttérrel, a Kaukázustól a Balkánig.
Új perspektívában a művész életműve
A történész feltételezése szerint Caterina nem csupán háztartási munkát végzett, hanem szexuális kizsákmányolás áldozata is volt. Már több gyermeke született, amikor kapcsolatba került Piero da Vincivel. Piero kezdetben dajkaként „kölcsönözte ki” saját családja számára, majd később felszabadította.
A történet vége sem kevésbé drámai. Piero da Vinci később Milánóba költözött, míg Caterina ott halt meg 1493-ban. Feltételezések szerint abban a templomban temették el, ahol fia néhány évvel korábban egyik legismertebb festményét készítette.
Vecce kutatása nem csupán egy életrajzi részletet pontosít. Ha elmélete helytálló, akkor Leonardo da Vinci története sokkal inkább egy multikulturális, tragédiákkal és túléléssel átszőtt háttérből bontakozik ki. Ez az egész új perspektívát adhat a reneszánsz egyik legnagyobb géniuszának életművéhez is.
Borítókép: Roger-Viollet via AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.