82 éves korában elhunyt Joe Lieberman, az Egyesült Államok egykori szenátora és alelnök-jelöltje, aki megannyi fontos megbízatása mellett mindig büszke és szombattartó zsidóként élt.
Gyermekévek
Lieberman 1942-ben született a Connecticut államban fekvő Stamfordban. Nagyszülei Lengyelországból, illetve az Osztrák-Magyar Monarchiából vándoroltak az Egyesült Államokba. A városban talán ők voltak az egyetlen vallásos zsidó család. Amikor a hosszú nyári szombatokon a fiatalok mind a vízpartra vonultak, Lieberman édesanyja társasjátékokkal és finom falatokkal tartotta otthon gyermekeit, hogy ne sérüljön a szombat szentsége. Amikor 1988-ban Yisroel Deren rabbi és felesége, Vivi megalapította a stamfordi Chábád-központot, a rabbi megjegyezte, hogy valójában nem ők az első küldöttek a városban, hanem – a szombati programok szervezése miatt – Joe Lieberman édesanyja, Marcia volt az. A fiatal Joe anyai nagymamája, a mélyen hívő Minnie Manger hatására határozta el, hogy sohasem tér le a Tóra útjáról. „Ha a láncból kiesik egy szem, az egész láncolat szétesik, és nem marad semmi az utódoknak” – figyelmeztette nagymamája halála előtt, amit unokája hűen megfogadott.
Amerika sem más – hagyományosan a politikában
Ezt a pillanatot felemlegetve idézte Lieberman egyszer a hatodik Lubavicsi Rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi híres mondását: „Amerika sem más”. Azaz, ahogy a régi Európában be lehetett tartani a Tóra törvényeit, úgy a szabad, korlátok nélküli Egyesült Államokban sem lehetetlen.
Lieberman számára ettől kezdve még többet jelentett a zsidó hit és tradíció. Bár nyilvános szereplései alatt nem viselt kipát, tartotta a szombatot és az ünnepeket, kósert evett, reggelente tfilinben imádkozott és rendszeresen tanult Tórát.
Kapcsolat a Rebbével
Közeli viszonyt ápolt a Lubavicsi Rebbével és nagyra tartotta a Chábád mozgalom munkásságát, melyről egy alkalommal a következőt mondta: „Ez egy olyan mozgalom, mely minden egyes tagját azzal a felelősséggel ruházza fel, hogy megossza a világgal a Tóra tanítását és szellemiségét, jótékonyságot gyakoroljon, hirdesse az igazságot és a jogot”.
1988-ban, miután először választották meg szenátornak, az eskütételre menet megállt a Rebbénél, hogy az áldását kérje. „Adja az Örökkévaló, hogy sikeresen teljesítse új megbízatását és legyen a zsidó nép büszkeségének forrása” – mondta a Rebbe, mire Lieberman így felelt: „Köszönöm, Rebbe. Igyekszem mindent megtenni, ami tőlem telik. Nagy megtiszteltetés és nagy lehetőség ez arra, hogy megszentelhessem Isten nevét”.
Karrierje során rengeteget utazott és mindenhol igyekezett felvenni a kapcsolatot a helyi lubavicsi küldöttekkel, New Yorkban pedig számtalanszor vett részt a Rebbe által vezetett fárbrengeneken, azaz hászid összejöveteleken, melyek mindannyiszor nagy benyomást gyakoroltak rá.
Amikor 1995-ben a Rebbe megkapta az amerikai Kongresszus arany medálját, Lieberman mondta az egyik méltató beszédet: „Nem a Rebbének volt szüksége arra, hogy megkapja ezt a medált, hanem inkább Amerikának, hogy átadhassa azt neki, ezzel jelezve, hogy milyen sokat jelent a Rebbe az amerikai zsidóság és az egész amerikai társadalom számára. A Rebbe volt az, aki közel hozta a Tórát mindannyiunkhoz és megmutatta, hogy miként tudjuk azt a saját életünk szerves részéve tenni”. Egy másik alkalommal, amikor a Rebbe halálozási évfordulójáról emlékeztek meg, a következőt mondta: „A Rebbe hatalmas tudása kiterjedt a technológia, pszichológia, politológia és orvostudomány megannyi területére. Ő és az őt képviselő küldöttek különleges nyitottságról és segítőkészségről tettek tanúbizonyságot és nemzedékünk lelkiismereteként és szószólóiként működtek, utat mutatva mindannyiunk számára”.
Lieberman különleges kapcsolata a Rebbével családtagjai számára is nyilvánvaló volt. Búcsúztatásán lánya, Hani Lowenstein a következőt mondta: „A Lubavicsi Rebbe követője voltál, legfőbb feladatodnak a világ jobbá tételét tartottad. Te is küldött voltál és a mi feladatunk, hogy folytassuk a küldetésedet”.
Kóserság és sábesz, elnöki szinten
Joe Lieberman egyetemi évei alatt politológus, közgazdász és jogi végzettséget szerzett, majd a Demokrata Párt színeiben négyszer választották meg szenátornak. 2000-ben az elnöki székért harcba induló Al Gore mellett őt jelölték az Egyesült Államok alelnökének. Korábban zsidó származású politikus még kapott ehhez hasonló felkérést. Al Gore-ból nagy tiszteletet váltott ki Lieberman ragaszkodása a tradíciókhoz és igyekezett mindenben a segítségére lenni, hogy méltó módon megtarthassa a szombatot otthonától távol is és mindig legyen mit ennie. A kóserság szavatolására Bill Clinton is nagy figyelmet fordított. Lieberman egyszer munkareggelin vett részt az elnöki különgépen Clinton és egy másik zsidó szenátor társaságában. Kollégája viccesnek szánt megjegyzésében örömét fejezte ki, hogy mivel Lieberman nyilván mellőzi a nem kóser szendvicseket, ő most dupla adagot ehet. „Hová gondol?” – vetette közbe az elnök. „Természetesen gondoskodtunk kóser szendvicsről Joe számára”.
Mitől ijedt meg McCain szenátor?
Lieberman természetesen sehova sem utazott a tfilinje és a tálesze nélkül. A kilencvenes években egy alkalommal Boszniába repült az amerikai hadsereg repülőgépén, John McCain szenátor társaságában. Ahogy pirkadni kezdett, Lieberman magára öltötte imaleplét és feltekerte imaszíját. Ami ezután következett, arra így emlékezett vissza: „Johnnak egyszer csak felpattantak a szemei, rám nézett, majd hirtelen visszaaludt. Kisvártatva azonban ismét kinyitotta a szemeit, mereven rám bámult, majd felkiáltott: Hol vagyok? Mi történik itt? Próbáltam megnyugtatni: Johnny, csak reggeli imát mondok”. Mire McCain így felelt: „Akkor jó. Már azt hittem, hogy meghaltam és már a túlvilágon járok…”
Látogatás az Oberlander családnál
Nem volt ez másképpen akkor sem, amikor Lieberman 1997-ben Budapesten tartózkodott a NATO csatlakozással kapcsolatos tárgyalások miatt. Mivel a hivatalos program szombat reggel ért véget – ahogy arról a Gut sábesz magazin 1997. július 25-én megjelent számában beszámoltunk –, a szenátor a sábeszt Budapesten töltötte. Bár szombat délelőttre a nagykövetség a Dohány utcai zsinagógába tervezte a látogatását, ő máshogy döntött, és „a muszáf imára átjöttek a szellemiségében hozzá közelebb álló lubavicsi templomba, a Vasváriba” – áll Nógrádi Bálint akkori beszámolójában. A szombati ebédet szűk körben, az Oberlander házaspár otthonában költötték el, ahol sok szó esett arról, ki hogyan tudja megtartani a zsidó vallás előírásait a mindennapi életében. „A szenátor említette, hogy nem-zsidó kollégái, munkatársai igen nagy tisztelettel tekintenek rá, mert ennyire ragaszkodik vallásának előírásaihoz. Elmesélte, hogy valahányszor az elnök társaságában étkezik, Bill Clinton ellenőrzi, hogy megvan-e a glatt kóser étele”. Egy másik alkalommal Al Gore alelnök látta vendégül, mert Lieberman szenátor túl messze lakott ahhoz, hogy hazasétáljon, mert a Szenátus ülése hétvégébe nyúlt”. Ekkor az alelnök szükség szerint gyújtotta és oltotta a lámpákat, és gondoskodott vendége sábáti kényelméről. (Természetesen anélkül, hogy erre külön felkérték volna, hiszen az problémákat vet fel a zsidó jog szerint.)
John McCain azóta elhunyt és már Joe Lieberman sincs közöttünk, ám élete példaként állhat előttünk, hiszen mindvégig azt tanította, hogy miként tudjuk nem-zsidó környezetben is büszkén megtartani a zsidóságunkat – és hogyan vívhatjuk ki ezzel mások tiszteletét.
Megjelent: Egység Magazin 34. évfolyam 175. szám – 2024. március 27.