Mi történik akkor, amikor egy férfi az apaság küszöbén nem a pelenkázásra, hanem saját lelkiismeretének legsötétebb bugyraira kezd koncentrálni? Breier Ádám, a Lefkovicsék gyászolnak rendezője első regényében szembemegy minden sablonnal: hőse nem hős, hanem egy vívódó, esendő, ugyanakkor ismerős figura, akinek lelki utazása egyszerre nevettető, nyugtalanító és mélyen emberi. A szerző olyan neveket idéz meg stílusában, mint Philip Roth, Woody Allen, Örkény István vagy a Cohen-testvérek – nem utánzásként, hanem szellemi rokonként.
Breier Ádám első regénye, a megbánás regénye – ahogy ő nevezi –, egy harmincas értelmiségi férfi belső küzdelmein keresztül vizsgálja a bűntudat, az identitás és az apává válás kérdéseit. A filmre kívánkozó párbeszédek, az éles szarkazmus és a fájdalmasan pontos emberismeret révén a történet nemcsak szórakoztat, hanem tükröt is tart: mit jelent ma férfinak, zsidónak, szülővé érő embernek lenni – és mit kezdjünk azzal, amit magunk mögött próbálunk hagyni? Interjú a Lefkovicsék gyászolnak rendezőjével, ezúttal nem a filméről, hanem első könyvéről.
Egy gyermek világrajövetelével szülők is születnek. De mi van akkor, ha az apa úgy érzi, nem áll készen a szülőségre? Ha ennek az apanyitási pániknak lelkiismereti okai is vannak?
Bevallom őszintén, még nem vagyok apa, ezért nem állíthatom, hogy saját tapasztalatra alapoztam az apaság előtti pánikot, de voltak valós mintái. Jó pár barátomon láttam – ebben az életszakaszukban –, ha nem is a pániknak, de a félsznek mindenképp a jeleit, hogy meg fogom ezt tudni ugrani, elég jó apa leszek én? Vagy csak szimplán jó ember vagyok egyáltalán, érdemes engem másolni? És a regény hőse is ezt a kérdést teszi fel magának. Jó ember vagyok-e?
A regény elején még ateista, de ahogy halad előre a történet, egyre hitbélibb kérdésnek tűnik ez. Ezzel nem azt állítom, hogy Gábor megtalálja Istent, és vallásos lesz, de igenis átalakul a viszonya a hittel az apaságra várva. Talán egy gyerek születése jobban kinyitja az ember szemét a hétköznapi csodákra. A hősömnek is ez a képessége az, ami fejlődik a történetben, amelynek cselekménye pedig az, hogy egy nyomozás során önvizsgálatot tart. Követtem-e el bűnt, bűn volt-e, amit elkövettem?
Egy olyan pszichológiai krimit olvasunk, melyben a vádlott és a vádló ugyanaz, és nem gyilkosság, hanem a saját bűne után kutat a főhős. A legnehezebb dolog saját bűneink tisztánlátása, illetve az önmagunknak való megbocsátás. Van remény ez ügyben Stern Gábor számára?
Szerintem már önmagában félsiker, ha az embernek van bátorsága őszintén és nem meghunyászkodva, valóban feltenni magának magáról kérdéseket. Azt hiszem, remény mindig van, de igenis fontos az, hogy képesek legyünk objektíven látni önmagunkat, vagy legalábbis legyen ez a szándékunk, és harcoljunk azért, hogy sikerüljön ez a fajta tisztánlátás. Mégha az önbecsapás veszélye igenis nagy, törekedni szerintem mindig érdemes.
A férfiak nehezebben mesélnek az érzéseikről, ezért különösen érdekes a Hetvenegy farkas című férfi lélektani regény, melyben mágikus realizmus, a zsidó főhős hitkeresése, szexuális bántalmazás, de leginkább az önreflexió manapság kicsit sem divatos eszméje bukkan fel. Mi volt a regény gondolati magva, amikor elkezdted írni?
A regényben szerepel egy újratemetési kísérlet, ami egy misztikus vagy mágikus realista fordulattal zárul. Ez saját élményből indult ki, amikor a nagymamám temetésen kiderült, hogy nem oda fogják temetni, ahova ő eredetileg hitte, hogy megváltotta a sírhelyét. Az egész családomban volt egy bűntudat, hogy ezt nem kéne hagyni, valamit tenni kéne, de végül is mindenki beletörődött.
Én pedig a fikcióhoz fordultam, és elképzeltem, mi lenne, ha egy hős nem törődne bele, és szembemenve a zsidóság szabályaival, akkor is újratemettetné a nagyanyját, ha ezt tiltja a vallás. Vajon ez a bűntudat és keményfejűség milyen következményekkel jár? Majd mivel ebben az időben a csapból is metoo-botrányok folytak, továbbléptem, és elképzeltem, hogy ez a férfi önvizsgálatba kezd, és az élete egyéb területeit is megvizsgálja. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy egy valódi rejtélyre bukkan.
Nem csak a Lefkovicsék gyászolnka rendezője vagy, de forgatókönyvíró is, tehát nem áll tőled távol az írás. Szinte természetesen illeszkedik az életműbe, hogy dokumentumfilmek, játékfilm után jön egy regény is. Mi jelentette a legnagyobb kihívást az íráskor?
Nagyon másfajta kvalitásokat követel meg egy regény, mint egy forgatókönyv. Persze történetet itt is kell mesélni, de alapvetően sokkal nagyobb hangsúlyt kap a nyelv. Így időbe telt, mire megtaláltam ennek a regénynek is a nyelvét, a hős a belső hangját, és a szöveg stílusát, de maga az, hogy a Hetvenegy farkas egy műfaji hibrid, sem tette feltétlenül könnyűvé a kezdeteket. Ugyanakkor nagyon élveztem, hogy nem kellett abban gondolkodni, mint egy filmnél, mennyibe fog ez kerülni megcsinálni. A tinta szinte mindent elbír ilyen szempontból, miközben egy forgatókönyvnél ilyen pragmatikus kérdésekre is figyelni kell.
Manapság nem divat férfivá érni, azonnali eredményt várunk ez ügyben is a fiúktól. Időt tenni valamibe, időt hagyni magunknak elavult dolog. A regény mintha ezt a kristályosodva fejlődést akarná felmutatni a modern kornak. Jól látom?
Ebben nem vagyok biztos, mindenesetre magát a regényt megírni kellemes türelemjáték volt, ahol a magamfajta türelmetlen filmesnek meg kellett tanulnom, időt kell adni magamnak és magának a szövegnek is.
Hogy hogy nem filmet készítettél ebből a történetből?
Felmerült ez is, de valahogy első perctől kezdve úgy tűnt, hogy ez a történet alkalmasabb regénynek. Sokkal inkább egy belső küzdelem a központi eleme. De ettől még mostanában el szoktam játszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha csinálnánk belőle egy filmet. Tulajdonképpen egy elég könnyen leforgatható történetet. Jó játék elképzelni, kik lennének a szereplők. A főszereplőt még nem találtam meg fejben, de a két női szerepre már lett egy-két ötletem.
A Lefkovicsék gyászolnak rendezőjéről
Breier Ádám filmrendező, forgatókönyvíró. Lefkovicsék gyászolnak című nagyjátékfilmjét 2024-ben mutatták be: a jelentős közönségsiker mellett két Magyar Mozgókép Díjat kapott. Közel száz nemzetközi fesztiválon szerepelt a világ öt kontinensén, Ausztráliától Uruguayig, a Szófiai Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a Kritikusok Díját.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.