A középkor és a 21. század határán

Évszázadok zsidó lenyomatai a Budai Várnegyedben

A Budai Várnegyed az országba látogató turisták egyik első számú célpontja, mely 1987 óta az UNESCO Világörökségének is része. A középkori hangulatú utcákat róva több zsidó emlékkel találkozhat a sétáló: mikvével, feltárt és elásott zsinagógákkal, imaszobával és számos emléktáblával is. Ezek egyértelmű zsidó emlékek, melyről már számos alkalommal írtak és írtunk mi is — viszont kevésbé ismert, hogy a negyed újkori zsidó kötődésű látványosságokban is bővelkedik. Akárhogyan is, bármelyik korból is származzanak ezek, a múlt egy-egy darabkáit alkotják és a letűnt kort idézték — eddig. Az EMIH ugyanis a Táncsics Mihály utcai imaházat — eddig múzeumot — újból integrálja az aktív zsidó vérkeringésbe, ugyanis Faith Áser rabbi vezetésével szeptember 6-án zsinagóga nyílik. Ismerjük hát meg a Várnegyed újabb és a legújabb zsidó emberekhez köthető lenyomatait.

Szabadtéri zsidó szoborpark a palota elõtt

A palota udvarain számos kisebb- nagyobb bronzba öntött alak szabdalja a teret, melyekről csak kevesen mernék feltételezni, hogy zsidók álmodták meg — már csak azért sem, mert a művészeti ágak közül talán a szobrászat áll a legmesszebb a hagyományos zsidó felfogástól, gondoljunk csak a „Ne csinálj magadnak faragott képet…” (2Mózes 20:4.) kezdetű parancsolatra.

A palota központi lovasszobra

Nehéz a budai várpalotát a Duna oldaláról úgy fényképezni, hogy azon ne szerepeljen a főbejárat előtti lovasszobor, Savoyai Jenő szobra, melyet egy lovasberényi, szegény zsidó családba született férfi, Róna József (1861–1939) formált meg. A lovas herceg szobra egyébként nem ide készült: eredetileg Zenta városa rendelte meg az alkotást, melyet hiába öntöttek formába, a vajdasági város végül nem tudta kifizetni — egy ideig úgy tűnt, Róna nyakán maradhat a méretes mű. Róna így írt az ezt követő időszakról:

„Egy napon Romy miniszteri ta­nácsos jött el műtermembe, s fény­képeket kért szobrom minden al­katrészéről. […] Egy idő múlva Hauszmann Alajos jött el hozzám, s az emlékmű méretei után érdeklődött. Egy szót sem szólt, hogy mi já­ratban van. Ő volt a vár új építkezésének a tervezője és vezetője, s ekkor már valami megvillant az agyamban. És álmokat szőttem… és azok valóra váltak!”

Róna pedig jól szőtte az álmait, először 1899-ben a Műcsarnokban állították fel a szobrát, majd egy évvel később a mai helyére idomították a lovas herceget. Az 5,6 méteres piedesztálra emelt alkotás a második világháborúban megsérült, 1968-ban le is bontották, de gondos a restaurálást követően, 1971-ben újból felállították – azóta újra a kert központi eleme.

A turulmadár

A magyar nemzet egyik legősibb szimbóluma a turul. De mit is jelöl valójában a török eredetű turul szó? Valószínűleg sas vagy sólyom madarat jelent, vélt vagy valós szárnyas lényt, mely a honfoglalásról szóló mítoszba is bekerült, méghozzá rögtön az elejére: a magyar ősök ugyanis egy turult követve kerültek Pannóniába.

A magyarság hadijelvényeként is ismert lény mondája még inkább nem mindennapi, csodálatosabbnak tűnik, annak ismeretében, hogy az ország két legismertebb turul­szob­rát ugyanaz a zsidó ember, Do­náth Gyula (1850–1909) öntötte bronz­ba: a korábbi a millennium évé­ben, 1896-ban a bánhidai (tata­bá­nyai) koronás turul készült el, ami aztán jó referenciául szolgált 1903-ban, amikor a Várba is fészket rakhatott egy Donáth-féle turul.

 

A Nemzeti Galéria bronz õrei

Az 1842-ben megalapított Magyar Iz­raelita Kézmű- és Földművelési Egyesület (MIKÉFE) ösztöndíja­sa­ként kezdte meg pályafutását Li­ge­ti Miklós (1871–1944) szobrász, ki­nek két alkotása strázsál a Nemzeti Galéria bejárata előtt: Csongor és Tünde önálló szobrai 1903-ban készültek el, és eredetileg a Habsburg-lépcsőt díszítették. Vörösmarty alakjai és a lépcső a második világháborúban megsérültek, utóbbit a palota rekonstrukciójakor el is bontották, a drámai költemény szereplőit viszont felújították, és 1976-ban újra felállították őket.

Sajnos nem volt ilyen szerencsés Ligeti összes munkája: a palota árnyékában, a Dózsa György téren húzódott a „lovas tüzérek hősi emlékműve”, melyet 1937-ben állítottak fel. A monumentális, 19 méter hosszú szoborkompozíció viszont olyan súlyos károkat szenvedett a világháborúban, hogy 1960-ban végül lebontották, és helyére épült a robusztus Dózsa-emlékmű.

Wechselmann a kivitelezõk királya

Wechselmann Ignác (1828–1903) a híres magyar építész, Ybl Miklós (1814–1891) legjelentősebb projekt­-

jeinek volt építőmestere és kivitele­zője – nevéhez a Várnegyed pesti lát­képe szempontjából két je­len­tős munka is köthető.

A korábbi 1870-ből való, Lónyay Menyhért (1822–1884) villája, mely nem is annyira a miniszterelnök korából ismert, hanem a villa következő tulajdonosáról Hatvany Ferenc (1881–1957) festő, műgyűjtő, a Hat­vany-Deutsch család egy fiatal haj­tásának életéből, miután ő 1923-től itt élt. Világmúzeumok legnagyobb galériáiba illő festmények lógtak a falakon: Cézanne, Courbet, De­lacroix, El Greco, Manet, Munkácsy, Renoir, Picasso stb. 1944-ben a műkincseket az SS, majd a Vö­rös Hadsereg széthordta, ma egy része a világ vezető múzeumaiban található. A villa a világháborúban bombatalálatot szenvedett, lebontották, helyén sokáig játszótér volt, mígnem 2000-ben az eredeti tervrajzok alapján újjáépítették — a villa timpanonja azóta újra meghatározó eleme a várhegy oldalának.

1875–83 között épült a Várkert Bazár, mely szintén az építészpáros tervezését, illetve kivitelezését dicséri; a világháborúban szintén sé­rüléseket szenvedett, 2014-re újították fel. Bár az épületegyüttes neve utal rá, mégis kevesen tudják, hogy eredetileg valós kereskedelmi funkciót töltött be az épület, de volt itt női festőiskola is, majd számos szobrász műterme költözött az árkádok alá – többek között alkotott itt, a fent említett Ligeti is, aki itt készítette el Anonymus szobrát, mely azóta is a Városliget szimbolikus építménye. Ligeti eredetileg azt szerette volna, hogy a ligeti szobra alá temessék testét, ám ez a vészkorszak miatt nem volt lehetséges.

Wecheslmann – kinek első budapesti munkája a Dohány utcai zsinagóga volt – egyébként nemcsak igényes kivitelezéseiről volt híres, hanem feleségével, Neuschloss Zsó­fiá­val (1838–1914) a város filantróp­párosaként is kitűntek: alapítványukból épült a vakok tanintézete (Mexikói út 60.) Lajta Béla (1873–1920) tervei alapján 1908-ban.

 

A (zsinagóga)építész hagyatéka

Jelentős utcaképformálást végzett Fellner Sándor (1857–1945) építész is – a Vasvári Pál utcai és a Frankel Leó úti zsinagógák tervezője – a Várnegyedben, a Szentháromság té­ren. 1904-ben az ő tervei alapján készült el a pénzügyminisztérium épülete. A hatalmas épület a maga neogótikus stílusával tökéletesen illeszkedett a középkori hangulatba. Az épületről szólva jogos a múlt idő használata, mivel sajnos — a ma már levéltári funkciót betöltő — intézmény koronája: a második emelet és a tornyokkal díszített tetőzet elpusztult a világháborúban, így ma már eredeti pompájának csak harmadát csodálhatjuk.

 

Felújított középkor

Eddig a 19-20. század zsidó kötődésű lenyomatairól. Hogy eljussunk a 21. század zsidó hatásaihoz, vissza kell kanyarodnunk a középkorhoz, nevezetesen a Táncsics Mihály utca 26. szám alatt található, a 14. századra visszavezethető zsidó imaházhoz.

Az imaház a feltárását követően a Budapesti Történeti Múzeumhoz került, ahol a budai zsidókról szóló kiállítást rendeztek be. A kiállítás központi elemét a két feltárt, bibliai héber idézettel tarkított szekkó adja, ezen kívül pedig néhány fali kiállítótábla informált a letűnt korról. Bár nem kifejezetten nagy térről be­szélünk, nagy része így is kihasználatlan volt. Eddig.

Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) ugyanis azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy a kiállítást nemcsak megújítja és vonzóbbá teszi, hanem újra élettel tölti meg az egykori imaházat: múzeumból zsinagógát csinál. A Táncsics 26. újra az ima háza lesz, úgy, hogy edukációs jellege fejlődik és középkori hangulata is megmarad.

A „magyar Altneuschul”

A Táncsics Mihály utcai középkori imaház újranyitásával ez a zsinagóga lesz a hazai Altneuschul, vagyis a híres prágai zsinagóga „alteregója”, a magyar „régi-új” zsinagóga. Mivel az imaház eredeti berendezése a több, mint fél évezred forgatagában nem maradt fent, ezért az EMIH új bútorokat készíttet, melyeket a népszerű Somlai Tibor belsőépítész ter­vezett meg.

Somlai a Tóra-szekrény, bima, szé­kek és paraván megtervezésekor ötvözte a gótikát és a zsidó szimbó­lum­világot, melyek összességében jól harmonizálnak a középkori miliővel, mégis modern benyomást kel­tenek a minimalista, funkciona­li­tásra törekvő tömör tölgyből ké­szü­lő tárgyak. Az átalakított tér mint­egy 70 fő befogadására lesz al­kal­mas, ám már most tervek készül­nek a további lehetséges bővíté­sek­re is.

A középkori imaház az új­ra­ava­tá­sa előtt, még Ros hásánát megelőzően történelmi eseményt fog vendégül látni. Szeptember 6-án Ráv Oberlander Báruch a Bu­da­pesti Or­todox Rabbinátus ve­ze­tője, David Lau Izrael askenáz főrabbija és más rabbikiválóságok jelenlétében fogja rabbivá avatni Faith Ásert, egykori tanítványát.

 

Az ötödik budai zsinagóga

Az évezredes Várnegyed rabbija Faith Áser a hetekben költözik az I. kerületbe, rabbisága első helyszínére. Az imaház Ros hásánákor kezdi meg működését, a nagyünnepeken kívül pedig péntek este és szombatonként tartanak majd itt Istentiszteleteket, de Faith rabbi szeretné bevezetni a hétfő és csütörtök reg­geli imákat is, a cél pedig termé­szetesen a napi minján meghonosí­tása. Ez pedig nagy kihívás, de egyáltalán nem lehetetlen feladat, hiszen a zsinagóga vonzáskörzete nemcsak az I. kerületre terjed ki, hanem annál jóval nagyobb terület ölel fel – a legközelebb a XII. kerületben, az Alma utcában működik kisebb orthodox imaház.

A vári zsinagóga lesz Buda ötödik zsinagógája. A negyedik egyébként szintén az EMIH-hez köthető, mely a 2010-ben újranyitott óbudai zsinagóga, mely Köves Slomó rabbi szellemi vezetése alatt a főváros egyik leg­meghatározóbb közösségévé küz­dötte fel magát. Nem is kívánha­tunk mást, mint hogy a Várban ta­lálható zsinagóga is hasonló szép ered­ményeket érjen el, mint óbudai társa!

Cseh Viktor írása

 

A cikk az Egység magazin 109. számában (2018. augusztus) jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.

 

 

 

Bibliográfia: Gerő László: A Budai Várnegyed (Budapest: Corvina Könyvkiadó, 1979); Raab Andor, „Róna József, a Biblia világhirű magyar-zsidó szobrászművésze hetvenéves”, in: Egyenlőség (1931), 51. évf. 17. szám, 5. o.; Róna József, Egy magyar művész élete II. kötet (Budapest: Szerzői kiadás, 1929); „A lovag Wechselmann Ignác és neje, Neuschloss Zsófia vakok taníntézete”, in: Egyenlőség (1908), 27. évf. 51. szám, 5-7. o.; „Az első zsidó mozdonyvezetőtől a MIKÉFE centenáriumáig”, in: A Magyar Zsidók Lapja (1944), 6. évf. 4. szám, 2. o.; „Róna József halálára”, in: A Magyar Zsidók Lapja (1940), 2. évf. 1. szám, 5. o.; „Zsidó művészek a téli tárlaton”, in: Egyenlőség (1891), 10. évf. 52. szám, 5. o.