Köves Slomó életútján keresztül mutatja be a beszélgetés, hogyan jutott el egy szekuláris háttérből az EMIH megalapításáig.
Hogyan lesz egy teljesen szekuláris, holokauszttúlélő családból származó budapesti fiúból vezető rabbi? Az Otthon a rabbinál legújabb epizódjában Megyeri Jonatán nemcsak kérdez, hanem régi barátként és pályatársként beszélget Köves Slomó vezető rabbival.
Köves Slomó gyerekkora
A beszélgetés egyik legerősebb pontja az a pillanat, amikor Köves Slomó felidézi gyerekkorának meghatározó felismerését:
„Körülbelül 11 éves koromban tudatosult bennem, hogy én zsidó vagyok.”
Ez a felismerés azonban nem jelentett azonnali kapaszkodót. Egy olyan családban nőtt fel, ahol mind a négy nagyszülő holokauszttúlélő volt, mégis a zsidóság inkább kimondatlan háttérként volt jelen. A felismerést így nem válaszok, hanem újabb kérdések követték:
„Én azt nem nagyon tudtam hova tenni. Mi az, hogy zsidó?”
A szülei nem vallásos életet éltek, de egy fontos örökséget mégis átadtak. Azt a szabadságot, hogy a saját útját maga találja meg. Ahogy ő fogalmaz:
„A szüleim azt tanították, hogy a saját utamat nekem kell megtalálnom.”
Ez a hozzáállás tette lehetővé, hogy a kíváncsiság ne csituljon el, hanem egyre mélyebb kérdésekké váljon.
Egy újpesti Talmud Tóra, majd egy izraeli tábor jelentette az első kapaszkodókat, az igazi irányt azonban az adta meg, amikor megismerkedett Oberlander Báruch rabbival, a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetőjével. Ettől kezdve a zsidóság a mindennapjai részévé vált.
A kilencvenes évek Budapesten
A beszélgetés különösen erősen idézi fel a kilencvenes évek budapesti valóságát is. Egy olyan időszakot, amikor a vallásos zsidó élet infrastruktúrája még alig létezett, és a mindennapi gyakorlat sokszor komoly nehézségekbe ütközött. Ez a hiány azonban nem eltávolította, hanem inkább még inkább közelebb vitte ahhoz, amit keresett.
A személyes út közben nem volt mentes a feszültségektől. A család egy ponton már nem egyszerű érdeklődésként, hanem életformaként érzékelte a vallás felé fordulást, és ez aggodalmat váltott ki. A rabbi azonban következetesen kitartott döntései mellett:
„Meg akartam tartani az ünnepeket, kósert akartam enni, és jesivába akartam járni.”
Ez a következetesség sokszor látványos helyzetekhez is vezetett, például amikor gimnazistaként így emlékszik vissza:
„Leültem a leghátsó sorba, és hangosan elkezdtem Talmudot kántálni.”
Ez volt az a pont, amikor a tanáraim és a szüleim számára is világossá vált, hogy nem a világi életet választom.
Világi és vallásos élet
Tanulmányai később Izraelben, majd az Amerikai Egyesült Államokban folytatódtak, ahol a zsidó tanulás mélyebb rétegeivel is megismerkedett. Nemcsak a vallási gyakorlat, hanem annak szellemi háttere is egyre fontosabbá vált számára:
„Engem nemcsak a vallási gyakorlat érdekelt, hanem az, hogy mi van mögötte, mi az értelme.”
Ez a szemlélet később meghatározta közösségépítő munkáját is.
A beszélgetés végére a személyes történet összekapcsolódik a magyarországi zsidó intézményrendszer alakulásával. A kétezres évek elején világossá vált, hogy a meglévő keretek nem elegendők ahhoz, hogy ez a szemlélet és lendület kiteljesedjen.
„Világossá vált, hogy ha ezt komolyan gondoljuk, akkor intézményi kereteket is kell teremteni hozzá.”
Így jött létre 2004-ben az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, a beszélgetés pedig Köves Slomó életútján keresztül mutatja be a zsidó közösségi élet újraindulását Magyarországon.
Nézze meg a beszélgetést!
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.