„A zsidó tanításokat mindenkihez el kell juttatnunk” – Köves Slomó a vallás jövőjéről és a közösségi felelősségről beszélt a Hangnak adott interjúban.
A Sorsok Háza kiállítás projektje az utóbbi években sok vitát váltott ki, de Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija elsősorban nem politikai kudarcként, hanem vallási és közösségi lehetőségként tekintett rá – amely, úgy tűnik, meghiúsult. Mint elmondja, nem a döntés politikai hátterére akar koncentrálni, hanem arra az elszalasztott esélyre, „hogy lehetőséget teremtsünk a kiengesztelődésre, egy fájdalommal teli seb gyógyulására”. A kiállítás koncepciójában a holokauszt emléke kapott volna spirituális keretet, s „az emlékezet nem pusztán történelmi, hanem erkölcsi és vallási kötelesség”.
A kérdés, hogy hol van helye ma a holokauszt emlékének, túlmutat a múzeum falain. „Tíz évvel ezelőtt a világ még egy viszonylagos nyugalmi állapotban volt. Ma azonban – a világjárvány, a háborúk és az október 7-i terrortámadás után – újra kell gondolnunk, mit jelent a zsidóság, és hogyan őrizzük meg identitásunkat.”
A hazai zsidó felekezetek jövője
A rabbi szerint ez az újragondolás a hazai zsidó felekezetek jövőjét is érinti. A Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH) körüli események rávilágítottak azokra a mélyebb kérdésekre, amelyeket nem lehet pusztán szervezeti szinten kezelni. „Van egy nagy múltú, de mára vészesen megfogyatkozott hitközség, és fel kell tennünk a kérdést: hogyan tudjuk megőrizni ezt az örökséget?”
Köves Slomó a Chábád különlegességéről is beszélt
„Nem célunk a chábádizáció” – szögezi le. „Ha ezt akarnánk, akkor igyekeznénk elérni, hogy a Kazinczy utcai zsinagógában Chábád-rabbi legyen. Ehelyett célunk, hogy az ortodox imahelyek megmaradjanak, és az ortodox zsidóság értékei a közösségi élet minden szintjén jelen legyenek.” A Chábád különlegessége – mondja –, hogy „nemcsak az ortodox életmódot követők számára kínál támaszt, hanem minden zsidónak, aki keres valamit a hagyományból.”
„Nem kell ortodox módon élni ahhoz, hogy ezek az értékek hasznos támaszt adjanak.” Az EMIH célja nem az, hogy egy vallási elit zárt klubját tartsa fenn, hanem hogy a zsidóság ősi tanításait elérhetővé tegye a szélesebb közösség számára. Ez az oktatásban, közösségi programokban, imaidőkben és tanulócsoportokban valósul meg.
Köves Slomó történelmi távlatba helyezi a neológia szerepét is. „A neológia a XIX. század terméke, amikor a zsidók egyenjogúságát a vallási hagyomány modernizálásán keresztül próbálták elérni. Ez a modell egy ideig működött, de a történelmi körülmények: Horthy-korszak, holokauszt, kommunizmus fokozatosan érvénytelenítették.” Úgy látja, a rendszerváltás után sem sikerült a neológiának adekvát módon reagálnia az új társadalmi kihívásokra, így mára sokan elavultnak érzik.
Stabil értékrend
Köves Slomó szerint az ortodox zsidóság – benne a chábád irányzattal – alapja az autonóm zsidó önmeghatározás. Ez egy évezredes, már a hellenizmus korában is létező vita a zsidóságon belül, amely ma is aktuális: mit jelent zsidónak lenni egy sokszor idegen, sőt ellenséges környezetben? A Chábád különlegessége, hogy stabil értékrendet kínál nemcsak ortodoxoknak, hanem mindazoknak, akik keresnek valamit a hagyományból, akár vallási gyakorlat, közösségi élet vagy oktatás révén. „Közösségünk tagjainak többsége nem ortodox zsidó – de a judaizmus tanításait nemcsak ortodoxokhoz akarjuk eljuttatni” – hangsúlyozza a rabbi. Az ortodoxia – és különösen a Chábád-mozgalom identitása nem a külvilág elvárásain alapul. „A zsidó önmeghatározást nem a külvilágnak kell irányítania, hanem ennek autonóm módon kell történnie.” Ez nem új keletű gondolat, hanem évezredeken átívelő vita része a zsidó történelemben.
A rabbi hangsúlyozza: a Chábád tanításai abban is egyedülállóak, hogy „a zsidóság örökségét a nem zsidók számára is képesek értelmezhetővé tenni – olyan univerzális morális kereteket kínálva, amelyek túlmutatnak a szűken vett vallási kereteken”.
„Az ortodoxia nem nosztalgikus múltidézés, hanem élő örökség, amelyet újra és újra meg kell tölteni tartalommal” – fogalmaz Köves Slomó. Ennek a munkának pedig csak az első lépése az, hogy megőrizzük a zsidó emlékhelyeket és imahelyeket, a valódi kihívás az, hogy ezek mögé közösséget, tanítást és lelket állítsunk.
A teljes cikket a hang oldalán találja.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.