Ahhoz, hogy megértsük, miért nem számít a nátrium-hidrogén-karbonát (szódabikarbóna, sütőpor) chámecnek, érdemes tisztázni egy gyakori félreértést az élesztővel kapcsolatban. Maga az élesztő ugyanis nem feltétlenül chámec (és ez nem elírás).
Használhatunk sütőport?
Peszáchkor tilos birtokolni vagy fogyasztani chámecet, vagyis minden olyan élelmiszert, amely az öt gabonaféle (búza, árpa, rozs, zab, tönköly) valamelyikéből készült, vízzel érintkezett, majd erjedni és „megkelni” hagyták. Ehhez nem szükséges külön kelesztőanyag. Ennek oka, hogy még a levegő is tartalmaz élesztőt, mivel ez egy élő mikroorganizmus, amely a liszt egy részét szén-dioxiddá alakítja, így a tészta megkel. Ezért mondják gyakran, hogy „a macesz áll a legközelebb a chámechez”, hiszen ha a tésztát csak egy kicsit hagyják állni sütés előtt, már chámecnek minősülhet.
Most akkor chámec vagy nem?
A Tóra a chámec mellett a szeórt (kovászt) is tiltja. Fontos azonban, hogy bár a szeór tartalmazhat élesztőt, az élesztő önmagában nem feltétlenül szeór.
Régen (és néhol ma is) úgy készítettek kovászt, hogy egy darab tésztát félretettek, hagyták, hogy az élesztő elszaporodjon benne, így a massza megsavanyodott és ehetetlenné vált. Ezt a koncentrált „élesztőgolyót” adták a következő napi tésztához, hogy az megkeljen. Ezt nevezzük szeórnak (kovásznak), amelyet a Tóra peszáchkor tilt, még akkor is, ha önmagában már nem ehető.
Létezik azonban olyan élesztő is, amelyet nem kovászból, hanem bizonyos növényekből állítanak elő. Ha ez nem tartalmaz az öt gabonából származó chámecet, akkor nem minősül chámecnek, még akkor sem, ha hasonló tulajdonságokkal bír, mint a kovász. Így technikailag birtokolható és használható peszáchkor.
Mindezek alapján a szódabikarbóna vagy sütőpor (nátrium-hidrogén-karbonát) peszáchkor használható, amennyiben rendelkezik megbízható peszáchi kósersági tanúsítvánnyal.
Címlapkép: AI
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További receptjeinket és cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.