És mondta neki: Vegyél nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambfiát. És ő vette Neki mindezt és szétvágta azokat középen és tette mindegyiknek a részét a másikkal szembe; a madarat azonban nem vágta ketté… És volt, midőn a nap lement és sötétség lett, íme, egy kemence: füst és tűzláng, mely átvonult ama darabok között. Azon a napon kötött az Örökkévaló szövetséget Ávrámmal, mondván: A te magzatodnak adom ezt a földet… (1Mózes 15:9-10, 17-18)
Hetiszakaszunk, a Lech lechá mutatja be Ávráhám két szövetségkötését az Örökkévalóval. Az egyik, melyet a fenti idézet ír le, a brit béjn hábétárim, vagyis a részek közti szövetség, míg a másik a brit milá, a körülmetélés szövetsége. Az egyik egyszeri volt és csak Ávráhámra vonatkozott, a másikat évezredek óta ismételjük, valahányszor új fiúgyermekkel gyarapodik Izrael népe.
A részek szövetsége a zsidó történelem egyik legfontosabb mozzanata: Isten felfedi Ávráhámnak, hogy utódai idegenek lesznek egy földön, ahol elnyomják és szolgasorba taszítják őket, de az Örökkévaló végül megszabadítja őket, és Kánaán földjét kapják örökségül az idők végezetéig. Az ígéret első része az egyiptomi fogsággal teljesedett be, a második pedig nagyrészt akkor, amikor Jehosua vezetésével a zsidók elfoglalták Erec Jiszráelt. A maradék beteljesedéséért nap, mint nap imádkozunk, és várjuk, hogy a messiás eljövetelével minden zsidó visszatérjen az Ígéret Földjére, és ott éljen az idők végezetéig.
Ávráhám tehát három négylábú állatot: egy borjút, egy kecskét és egy juhot vágott ketté, ezek, valamint a galamb a Szentélyben áldozatként bemutatható állatokra utalnak szimbolikusan. Egy másik magyarázat szerint a három ősapát vetítik előre: Ávráhám marhahússal kínálta angyali vendégeit, Jicchákot majdnem feláldozta az apja az oltáron, de végül egy kost vágott le helyette Isten parancsára, Jáákov pedig kecskeszőrbe burkolózott, amikor testvére helyett ment apjához az áldásért. A madarak pedig a zsidó nép egészét jelképezik, akiket elnyomnak és üldöznek, ahogyan ezek a madarak is könnyű prédául szolgálnak a ragadozó állatoknak. A madarakat azonban nem vágta ketté Ávráhám, ez arra utal, hogy bármi történjen is, a zsidó nép mindig egységes egészet kell, hogy alkosson. A szöveg további része elmondja, hogy később ragadozó madarak szálltak az állatok húsára, ám Ávráhám elkergette őket, és ez arra utal, hogy akárhogy is üldöznek minket, soha nem tudnak legyőzni. Vagyis: a zsidó nép nehéz és embert próbáló időszakokon megy majd keresztül hosszú történelme során, ám végül elnyeri az Isten által megígért jutalmat. Imádkozunk, hogy ez minél hamarabb, még a napjainkban bekövetkezzen.
A zsidók egyre nagyobb számban költöznek Izraelbe, többek között Jeruzsálembe, népünk háromezer éves fővárosába. A kettévágott részek között kötött szövetség emlékére egy szintén többféle húsból készült izraeli specialitást ajánlunk. A meoráv jerusálminak, azaz jeruzsálemi kevertnek nevezett ételt a szájhagyomány szerint a jeruzsálemi Mácháne Jehuda piacon fejlesztették ki. Összetevői csirke belsőségek, valamint bárányhús-darabok, melyeket bőségesen megfűszerezve grillen sütnek ropogósra.
Meoráv Jerusálmi – jeruzsálemi mix
húsos, glutén- és tojásmentes
összesen kb. egy kg csirkeszív, -máj és -zúza, kisebb darabokra vágva
- fél kg bárány-, és/vagy pulykahús, feldarabolva
- 2 nagy hagyma, feldarabolva
- 2 kk. őrölt fokhagyma
- só, bors, őrölt koriander, pirospaprika, ízlés szerint
- ½ kk. római kömény, kardamom, szerecsendió, szegfűszeg
- olívaolaj
A hagymát grilltálcán, vagy vastag aljú, vasból készült lábosban megpároljuk az olajon. Hozzáadjuk a húst, és a fűszereket, gyakori forgatás-kevergetés mellett sütjük-pirítjuk, amíg a hús egyenletesen átsül, majd kissé megbarnul. Friss pitában, különféle szószokkal, salátákkal, olajbogyóval, még forrón kínáljuk.