És lesz, mikor bemész az országba, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked birtokul és elfoglalod azt és laksz benne: Akkor végy zsengéjéből a föld minden gyümölcsének, melyet betakarítasz földedről, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked, és teddkosárba és menj arra a helyre, melyet kiválaszt az Örökkévaló, a te Istened, hogy lakoztassa ott nevét… (5Mózes 26:1-2)
Ezzel a felütéssel indul a Ki távo hetiszakasz. Ez a bikurim, a zsengék áldozata, mely nemcsak köszönetnyilvánítás, hanem hitvallás is: az Örökkévaló Isten, Izrael Földje és a zsidó nép közti kapcsolat megerősítése. A tórai szöveg ugyanis folytatódik, és beszél az Egyiptomba való lemenetelről, valamint az onnan való szabadulásról is (a szöveg a peszáchi Hágádából is ismerős lehet). A zsidó földműveseknek mély hitre van szüksége: megélhetésük kizárólag Istentől függ – ha idejében megadja az esőt, akkor bőven lesz termés.
A bikurim micvája csakis Izrael Földjén érvényes és pusztán a Izrael Földjének hét termésére (sivát háminim): búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó, datolya vonatkozik. Amikor a zsidó földműves megtalálta az első terméseket a földjén, akkor szálat kötött köréjük, ezzel jelölve az első termést. Ki is jelentette, hogy a megjelölt termések első termések. Ezeket az év során sávuotkor, a tóraadás ünnepén vitték fel először a Szentélybe. Ezt az ünnepet chág hábikurimnak, a zsengék ünnepének is nevezik. A zsengéket egészen hanuka ünnepéig fel lehetett vinni a Szentélybe. A Tóra nem ír elő mennyiséget, bölcseink szerint legalább a termés hatvanad részét jelenti.
A kiválasztott terméseket ki-ki lehetőségei szerint aranytálcán, vagy nádfonatú kosárban vitte a Szentélybe, és emellett galambokat is vittek magukkal áldozatként. Az emberek nem egyesével mentek, hanem többen gyűltek össze és együtt haladtak Jeruzsálem felé. Aranyozott szarvú bika vezette a menetet és zenével is kísérték a felvonulást. Lassan haladtak, részint, hogy mindenki jól megnézhesse őket, részint pedig azért, hogy legyen elég ideje elkészülni annak, aki csatlakozni akar hozzájuk. Amikor már közeledtek Jeruzsálemhez, küldötteket menesztettek a városba, hogy értesítsék az érkezésükről a lakókat. Kidíszített kosarakkal, a legszebb gyümölcsökkel érkeztek meg a szent városba, a helyiek, a nép vezetői és a kohénok (papok) üdvözölték őket. Énekelve, zeneszó mellett vonultak be a városba, majd a Szentélybe. Itt hangzottak el a Ki távo hetiszakaszban előírt szavak. A gyümölcsöket az előírt szöveg elmondása után az oltár délnyugati csücskére helyezték, majd hajlongva távoztak. A gyümölcsöt az éppen szolgálatot teljesítő papok kapták, akik a fűből, vagy nádból készített, egyszerű kosarakat megtarthatták, ám a drága, aranyból, ezüstből készült tálcákat vissza kellett szolgáltatniuk a tulajdonosaiknak. A földművesek, miután az éjszakát Jeruzsálemben töltötték, hazamentek otthonaikba.
Hetiszakaszunk és a közelgő ros hásáná jegyében gránátalmás salátát kínálunk. Izrael szent termései közül, melyekből a zsengék áldozatát be kellett mutatni, három szerepel benne: a búza, a gránátalma és az olívaolaj.
Gránátalmás saláta
párve, tojásmentes
1 gránátalma magjai
3 ek. megfőzött bulgur
3 ek. friss koriander
1 ek. friss petrezselyem
1 újhagyma, felaprítva
½ lila hagyma, apróra vágva
½ citrom leve
1 ek. extra szűz olívaolaj
só és bors, ízlés szerint
A friss zöldfűszereket vízbe áztatjuk, nehogy bogár kerüljön általuk az ételbe, felhasználás előtt alaposan megvizsgáljuk a leveleket, a gránátalmát szétnyitjuk, magjait kivesszük, és – nehogy úgy járjunk, mint Noé –, ellenőrizzük, hogy nincs-e a magok között kártevő. Az újhagymát is alaposan megmossuk, és megvizsgáljuk, nehogy bogarat vigyünk vele az ételbe. A zöldfűszereket és az újhagymát, valamint a lila hagymát felaprítjuk. A bulgurt kétszeres vízben, pici sóval megfőzzük, majd lehűtjük. A hozzávalókat tálba tesszük, óvatosan összeforgatjuk, és húsokhoz köretként, vagy előételként, más saláták társaságában kínáljuk.