Egy szombati nap délutánján, a harmadik szombati étkezés, a szeudá slisit idejében, a hászidok együtt ültek mesterük, a mezricsi mágid, Dov Ber rabbi asztala körül. Sok csodás történetről szó esett, de mind közül ez volt a legkülönlegesebb.
Eseménytelen szombat volt a szent életű Báál Sém Tov udvarában. Az összegyűlt hászidok együtt imádkoztak, ettek, énekeltek, mint bármikor máskor. Ahogy véget ért a hetedik nap, éppen csak befejezték az esti imát, de még el sem kezdhették a szombatot búcsúztató hávdálát, hirtelen egy asszony rontott be a Báál Sém Tov otthonába. Igen zaklatott volt, és zokogva kiabálta: „Segíts rajtam, rebbe! Férjhez kell adnom a lányomat, de egy árva kopejkám nem sok, annyim sincs. Nincs más, akihez fordulhatnék. Rebbe, segíts rajtam!”
A rebbe figyelmesen végighallgatta az asszony mondandóját és megtudakolta tőle, hogy pontosan mennyi pénzre van szüksége. A kétségbeesett nő megnevezett egy összeget, a rebbe pedig bólintott és azt mondta a követőinek: „Nyúljatok mindnyájan a zsebetekbe, és adakozzatok bőkezűen a menyasszony férjhez adására.”
A hászidok egy emberként nyúltak a zsebükbe, és átnyújtották az asszonynak a zsebükben talált pénzérméket. Csodák csodájára pontosan annyi pénz gyűlt össze, amennyit az asszony korábban kért a mestertől. Az asszony hálásan távozott, a Báál Sém Tov és a tanítványai pedig örömmel tartották meg a hávdálát.
Eddig tartott a történet, a mágid azonban folytatta. „Ez a történet jó néhány dologra rávilágít” – mondta. – „Először is, láthatjuk, micsoda csodatévő ereje volt a Báál Sém Tovnak. Éppen csak kiment a szombat, a szent hetedik nap, amikor nem nyúlunk pénzhez, nem is tarthatunk magunknál, és a Báál Sém Tov utasítására hirtelen minden hászid zsebében ott termett néhány rubel. Másodszor is, nemcsak, hogy csodálatos módon összegyűlt sok pénz, hanem éppen a szükséges összeg került elő a hászidok zsebéből. Továbbá harmadszor az is elmondhatjuk, hogy nemcsak azt látjuk a történetből, hogy a Báál Sém Tov csodákat tudott tenni, hanem azt is, hogy rendkívül nagylelkű is volt. Megtehette volna ugyanis, hogy úgy rendezi, az egész összeg az ő zsebében jelenjen meg. Ő azonban osztozkodni akart szeretett követőivel az adakozás és a menyasszony férjhez adásának micváján.”
A hászidok elismerőleg bólogattak, és a mágid folytatta: „De tudjátok, kedves tanítványaim, azt hiszem, hogy ez a történet leginkább a Báál Sém Tov tanítványainak nagyszerűségéről beszél. A szombat éppen csak kiment, mindannyian biztosan tudták, hogy egy fél kopejka sem lehet a zsebükben, hiszen szombaton szigorúan tilos pénzhez nyúlnunk. Amikor azonban a Báál Sém Tov felszólította őket, hogy nyúljanak a zsebükbe és adakozzanak – mindannyian szemrebbenés nélkül megtették, megmutatva ezzel, hogy milyen tökéletesen bíznak a mesterükben.”
Miközben ezt a történetet elmeséljük és megvitatjuk az asztal körül ülőkkel a harmadik szombati étkezés során, elfogyaszthatunk néhányat ebből a sütés nélkül készült finomságból is.
| A datolyák Izraelben a Bét-Seán völgyben és az Aravában nőnek. Izrael a világ legnagyobb medjool exportőre és a legtöbb export a Jordán-völgyből származik. Nem tartalmaz sok zsírt, rostokban, káliumban, magnéziumban, vitaminokban és egyéb ásványi anyagokban gazdag. Wikipédia |
Datolyagolyó
párve, glutén- és tojásmentes
1 kg szárított datolya
2 pohár durvára darált dióféle (dió, pisztácia, földimogyoró, mandula, stb.)
2 ek. cukrozatlan kakaópor
kókuszreszelék
A datolyát megmossuk, kimagozzuk (bizonyosodjunk meg arról, hogy nincsenek kártevők a szemekben). Nagy tálban kézi mixerrel pépesítjük. Hozzáadjuk a dióféléket, valamint a kakaóport, és alaposan összekeverjük. A datolyás masszából nagyon enyhén megnedvesített kézzel golyókat formázunk, meghempergetjük őket kókuszreszelékben, és fogyasztás előtt 1-2 órára a hűtőszekrénybe tesszük.
Változat: a dióféléket helyettesíthetjük darált háztartási keksszel.
