És volt a harmadik napon, midőn reggel lett, akkor volt mennydörgés; és villámlás és sűrű felhő a hegyen és igen erős harsona hang; és megrémült az egész nép, mely a táborban volt. És Mózes kivezette a népet Isten elé a táborból, és megálltak a hegy tövében. A Szináj hegye pedig egészben füstölgött, mivelhogy leszállott rá az Örökkévaló tűzben; és felszállt füstje, mint a kemence füstje és az egész hegy nagyon megrendült. És volt, a harsona hangja folyvást erősebb lett; Mózes beszél, Isten pedig felel neki hangosan. Az Örökkévaló leszállt a Szináj hegyére, a hegy tetejére és szólította az Örökkévaló Mózest a hegy tetejére; és Mózes felment. (2Mózes 19:16-20)
A tóraadás történetét a Jitró hetiszakaszban olvassuk. Szokás, hogy ilyenkor mindenki, a nők és a gyerekek is elmennek meghallgatni a szombat délelőtti tóraolvasást, szimbolikusan megismételve az évezredekkel ezelőtti eseményt, amikor az egész nép a Szináj-hegy lábánál állva hallgatta a kinyilatkoztatást.
Amikor a kisgyermek megkezdi tanulmányait, és elkezdik őt bevezetni a tóratanulás világába, azzal áldjuk meg, hogy a tóratanulás mindig olyan édes legyen a számára, mint a méz. Az a célunk, hogy a gyermek megtanulja, a Tórával való foglalkozás kellemes időtöltés, ami után vágyakozni lehet, amire érdemes időt szánni. Érdekes azonban, hogy van egy másik megközelítés is. Vannak olyan rabbik, például a XIX. században élt lodzi Jechiel rabbi, akit fia, Jeráchmiel Jiszráel Jicchák Danziger rabbi idéz, akik azt vallják, hogy a valódi tóratanulás csak nehézségek árán érhető el, a szövegek hosszadalmas tanulmányozása során, hagyományaink mélységeiig lejutva. Ha nem így teszünk, akkor az csupán az egyén örömét szolgálja, nem pedig az Örökkévaló iránti elköteleződést fejezi ki.
A sochaczewi Avraham Borenstein szerint viszont a Tóra tanulmányozásának lényege éppen a hagyományokkal való élvezetes találkozás, hiszen csak egy ilyen idilli és kellemes találkozás által válhat a Tóra vérünkké és hathatja át az életünket. Szavait arra a talmudi kijelentésre alapozza (Bráchot 11b), mely szerint a tóratanulásra a következő áldást kell mondani – ezt is mondjuk el minden reggel a sáchárit imában: „Hadd élvezzük hát, örök Istenünk, Tórád szavait ajkunkon és néped, Izrael ajkán…” Különleges áldás ez – semelyik más micva teljesítése előtt nem kérjük azt, hogy a micva teljesítése édes és élvezetes legyen a számunkra.
Mivel magyarázhatjuk ezt? Talán azzal, hogy a Tóra a zsidóságban olyan különleges helyet foglal el: a Tóra a zsidó nép lelke, és így azt reméljük, hogy úgy tudjuk integrálni az életünkbe és beépíteni a testünkbe, hogy az nem okoz nehézséget. Ha valaki egy-egy micvát kevésbé szívesen teljesít, az nem veszélyezteti a nép egészét, de ha valaki nem szereti a tóratanulást, az spirituális veszélyekkel járhat. Ezért kérjük az Örökkévalót a fenti áldás folytatásaként: „hogy magunk, utódaink és néped, Izrael házának ivadékai ismerjük a Neved és tanulmányozzuk a tanodat önmaga kedvéért.” Reményünket fejezzük ki, hogy utódaink is követik majd a Tóra útját, és azért imádkozunk, hogy ők is édesnek találják majd a Tóra szavait és ragaszkodnak hozzá.
Most tehát egy kis édességet mutatunk be az olvasóknak, hogy általa is édesebb legyen ez a szombat, amikor a tóraadás történetét olvassák fel a zsinagógában.
Mogyoróvajas csokoládé szárított gyümölcsökkel
Párve, glutén- és tojásmentes
400 g étcsokoládé
1 pohár mogyoróvaj
¼ kk. durva szemű só
Összesen 1 pohár szárított gyümölcs, illetve dióféle: mazsola, tőzegáfonya, sárgabarack, kókusz, ananász, papaja, datolya, dió, mandula, mogyoró, stb.
A csokoládét összetörjük, lábosba tesszük, és vízgőz felett megolvasztjuk. Hozzákeverjük a mogyoróvajat. A szárított gyümölcsöket megmossuk és megvizsgáljuk, nehogy bogár kerüljön általa az ételbe. A nagyobb gyümölcsöket kis, mazsolánál nem nagyobb darabokra vágjuk, majd az olvasztott csokoládéhoz adjuk. Alaposan elkeverjük, és a vízgőzről levéve azonnal sütőpapírral bélelt tálcába simítjuk. Egy órára hűtőszekrénybe tesszük, hogy megdermedjen, és nagyobb kockákra tördelve kínáljuk.
Nagyon fontos, hogy a szárított gyümölcsöket fény felé tartva megbizonyosodjunk azok bogármentességéről. A datolyát és a sárgabarackot felhasználás előtt nyissuk kétfelé.