Habár a környezetvédelem napjaink egyre népszerűbb témája, valójában nem egy 20. századi „találmány”. Jóval azelőtt, hogy a „zöld” mozgalmak zászlójukra tűzték volna az újrahasznosítás, energiacsökkentés stb. jelszavait, a Tóra már lefektette az ökológiai etika alapjait.
Igen, a zsidó hagyomány már több ezer éve tanít a környezetvédelem és fenntarthatóság értékeiről. Nem a trendekre felülve, hanem meggyőződésből.
A környezetvédelem is a Tórából ered
A Mózes ötödik könyvében (5Mózes 20:19.) ez áll:
„Ha ostromolsz egy várost hosszú időn át, harcolván ellene, hogy bevedd azt, ne pusztítsd el fáját, fejszét emelvén rá, mert ehetsz róla, de ki ne vágd azt […]”
A talmudi bölcsek ezt pedig így kommentálják: ha még háborús időkben is tilos az ellenség gyümölcsfáit elpusztítani, akkor békében még inkább kötelességünk megóvni a természetet és minden hasznos erőforrást.
És ez a tilalom nem áll meg a fáknál.
A háláchá, azaz a zsidó törvény tiltja az értelmetlen pusztítást – „bál táschit”, azaz „ne pusztíts!” – érvényes ételekre, ruhákra, edényekre, vízforrásokra, sőt, minden olyan dologra, ami hasznot hozhat bárkinek, még ha nincs is tulajdonosa.
A rombolás és a haszon közötti határ
Fontos hangsúlyozni, hogy a „bál táschit”, azaz a pazarlás, pusztítás tilalmának elmélete nem egy fanatikus „minden áron tartani” típusú gondolkodásmód. Ha például építkezés vagy javítás csak úgy lehetséges, hogy valamit közben el kell bontani, akkor a pusztítás valójában építő jellegű. A cél ott az értékteremtés. Azonban ez nem jogosít fel a visszaélésekre sem.
Egy vázát csak úgy, dühből, felindultságból összetörni, túl megy a „bál táschit” határain. Nem nevezhető sem hasznosnak, sem építőnek. És ha valaki azt mondaná: „De hát ez az én vázám! Azt csinálok vele, amit akarok!” Nos, az szembe megy a hagyományos zsidó gondolkodással, mely szerint minden, amit „birtokolunk”, azt csak kölcsönbe kaptuk az Örökkévalótól.
Amit birtokolunk, azt csak használatra kaptuk
A Tóra tanítása szerint semmid sem „igazi” tulajdon. Nem mi hoztuk létre, csak kölcsön kaptuk. Az Örökkévaló minden teremtménye célból született, és ami hozzánk kerül, azt nem szabad elpazarolni, mert nem véletlenül van a kezünkben. A tulajdon tehát nem szabad, felelőtlen felhasználásjog, hanem felelősség.
Környezetvédelem = spirituális felelősség
A zsidó környezetvédelem nem egyszerűen arról szól, hogy szeretjük a természetet. Ez morális és spirituális küldetés is. Az, hogy mit teszünk egy rendezvényről megmaradt étellel, vagy egy elhasznált ruhadarabbal, nem csak gazdasági döntés, hanem értékrendi választás is.
Ez az üzenet különösen aktuális a környezeti válság korában, amikor a pazarlás és a túlfogyasztás egyre jobban veszélyezteti világunkat. A zsidó hagyomány évszázadokkal ezelőtt már megmutatta az utat: élj felelősen, becsüld meg, amid van, és használd jó célra.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.