Traktátusok

Talmud

Táánit 2. fejezet:

Melech Misztápér Böchol Jom:

A Hajnövesztés És A Messiás

A Talmud szövege

Táánit 17. lap első oldal közepétől;

a második oldalának közepéig.

Ugyanez a szöveg egy eltéréssel
a Szánhedrin traktátusban is megtalálható,

a 22. lap második oldalán.

A király és a kohénok jól ápolt külseje

תָּנוּ רַבָּנַן:

TÁ’ÁNIT 17a-17b

Bölcseink azt tanították egy Brájtában:

מֶלֶךְ מִסְתַּפֵּר בְּכָל יוֹם, כֹּהֵן גָּדוֹל מֵעֶרֶב שַׁבָּת לְעֶרֶב שַׁבָּת, כֹּהֵן הֶדְיוֹט – אַחַת לִשְׁלֹשִׁים יוֹם.

Egy királynak naponta hajat kell vágnia; egy főpapnak hetente legalább egyszer, péntekenként hajat kell vágnia; a többi papoknak harminc naponta legalább egyszer hajat kell vágnia.

[A Gömárá most elemzi az imént idézett Brájtá minden egyes döntését.]

„מֶלֶךְ מִסְתַּפֵּר בְּכָל יוֹם„.

A Brájtá azt tanította: „Egy királynak naponta hajat kell vágnia.”

– מַאי טַעְמָא?

Mi az oka ennek?

אָמַר רַבִּי אַבָּא בַּר זַבְדָּא: אָמַר קְרָא „מֶלֶךְ בְּיָפְיוֹ תֶּחֱזֶינָה עֵינֶיךָ„.

Rabbi Ábá bár Závdá azt válaszolta erre: Ez a kötelezettség a következő bibliai versből ered¹: „Szemed teljes díszben látja majd a királyt”. Ez a vers azt tanítja nekünk, hogy a királynak mindig nagy gondot kell fordítania saját kifogástalan megjelenésére. Tehát naponta ki kell igazítania a hajviseletét, és tökéletesen ápoltnak kell lennie².

„כֹּהֵן גָּדוֹל מֵעֶרֶב שַׁבָּת לְעֶרֶב שַׁבָּת„.

A Brájtá következő mondata így hangzik: „Egy főpapnak hetente legalább egyszer, péntekenként hajat kell vágnia.”

– מַאי טַעְמָא?

Mi az oka ennek?

אָמַר רַב שְׁמוּאֵל בַּר יִצְחָק: הוֹאִיל וּמִשְׁמָרוֹת מִתְחַדְּשׁוֹת.

Ráv Smuél bár Jichák azt válaszolta erre: A Szentélyben szolgáló papok huszonnégy mismárba („műszakba”) voltak osztva, és minden egyes mismár egyvégtében egy hétig látta el a szentélybeli szolgálatot. A mismárok szombatonként váltották egymást; a távozó mismár mutatta be a reggeli és az egyéb kiegészítő áldozatokat, az őket leváltó mismár pedig az esti áldozatot mutatta be, és ők helyezték el a tizenkét friss kenyeret is az aranyasztalra. Mivel a mismárok szombatonként váltják egymást, illő, hogy a Főpap péntekenként vágassa le a haját, hogy az újonnan érkező mismár akkor lássa meg őt először, amikor tökéletesen ápolt a külseje³.

 

 

Harminc napos hajnövesztés

„כֹּהֵן הֶדְיוֹט אַחַת לִשְׁלֹשִׁים יוֹם„.

A Brájtá így fejeződött be: „A többi papoknak harminc naponta legalább egyszer hajat kell vágnia.”⁴

– מְנָלַן?

Honnan tudjuk ezt a törvényt?

[A válasz:]

אָתְיָא פֶּרַע פֶּרַע מִנָּזִיר,

Erre az előírásra a gözérá sává (hasonló kifejezésekre alapozott analógia) szövegmagyarázó elv alapján következtetünk. Ha ugyanaz a szó vagy kifejezés szerepel két bibliai szövegrészben, az egyikben alkalmazott törvény a másikban is alkalmazandó. Az egy pappal kapcsolatban használt „perá” („hajzat”) kifejezés értelmét ugyanennek a „perá” kifejezésnek egy másik helyen, egy Názirral (fogadalma által többek között a hajnyírástól is tartózkodásra kötelezett személlyel) kapcsolatban történt említéséből származtatjuk.

כְּתִיב הָכָא „וְרֹאשָׁם לֹא יְגַלֵחוּ וּפֶרַע לֹא יְשַׁלֵּחוּ„, וּכְתִיב הָתָם „קָדֹשׁ יִהְיֶה גַדֵּל פֶּרַע שְׂעַר רֹאשׁוֹ„, מַה לְהַלָן שְׁלֹשִׁים – אַף כָּאן שְׁלֹשִׁים.

Ezen a helyen a papokkal kapcsolatban a vers ezt mondja⁵: „Fejüket ne borotválják kopaszra, de hosszú hajat [perá] se növesszenek.” Amiből azt tudjuk meg, hogy egy pap nem növesztheti meg a haját. A másik helyen pedig, a Názirra utalva, ezt mondja a vers⁶: „Szent legyen, növessze meg [perá] fejének hajfürtjeit.” Amiből azt tudjuk meg, hogy egy Názirnak meg kell növesztenie a haját. Amiképpen azon a helyen, a Názir esetében, a hajnövesztés kötelezettsége azt jelenti, hogy a Názir legalább harminc napig nem vágathatja le a haját, azonképpen itt, a pap esetében, a hajmegnövesztés tilalma azt jelenti, hogy a pap nem hagyhatja harminc napig nyíratlanul a haját.

 

 

A harminc nap meghatározása

[A Gömárá azt kérdezi:]

– וְנָזִיר גּוּפֵיהּ מְנָלַן?

Ami magát a Názirt illeti, honnan tudjuk, hogy a „perá” kifejezés egy harmincnapos időtartamra utal?

– אָמַר רַב מַתָּנָה: סְתַם נְזִירוּת שְׁלֹשִׁים יוֹם.

Ráv Mátná erre azt válaszolta: Egy személy bármilyen hosszú időre tehet Názir-fogadalmat. Aki nem határozza meg pontosan, milyen hosszú ideig kíván Názirként élni, az legalább harminc napra vállalja magára a Názirra vonatkozó kötelmeket, így a hajnyírás tilalmát is⁷. A Tóra szerint a haj már harminc nap leteltekor is elég hosszúra megnő ahhoz, hogy „perá”-nak lehessen nevezni.

– מְנָלַן? אָמַר קְרָא „יִהְיֶה” – בְּגִימַטְרִיָא תְּלָתִין הָוֵי.

És azt honnan tudjuk, hogy a Názir-fogadalom minimális időtartama harminc nap? Ezt ugyanabból a versből⁸ vezethetjük le: „Szent legyen [יִהְיֶה].” A יִהְיֶה szó számértéke harminc (5 = ה, 10 = י, 5 = ה, 10 = י), amiből azt tanuljuk, hogy a Názir-fogadalom legrövidebb időtartama harminc nap.

אֲמַר לֵיהּ רַב פַּפָּא לְאַבַּיֵי: וְדִלְמָא הָכִי קָאָמַר רַחֲמָנָא: לֹא לִירַבּוּ כְּלָל!

Ráv Pápá azt mondta Ábájénak: De lehet, hogy az Írás a következőt akarta mondani: A papok egyáltalán ne növesszék meg a hajukat, hanem naponta nyiratkozzanak meg! És ha úgy érvelsz, hogy a Názir esetéből arra következtethetünk, hogy a „perá” kifejezés azt jelenti, hogy valaki harminc napig növeszti a haját, akkor a vers esetleg a következőképpen is értelmezhető: A papok nem növeszthetik harminc napig a hajukat; hanem naponta meg kell nyiratkozzanak!

אֲמַר לֵיהּ אִי הֲוָה כָּתַב „לֹא יְשַׁלֵּחוּ פֶּרַע” – כִּדְקָאָמְרַתְּ, הָשְׁתָּא דִּכְתִיב „וּפֶרַע לֹא יְשַׁלֵּחוּ” – פֶּרַע לֶיהֱוֵי, שַׁלּוּחֵי הוּא דְּלָא לִישַׁלְּחוּ.

Ábájé erre azt válaszolta Ráv Pápának: Ha a bibliai vers így hangzana: „ne hagyják [a papok], hogy a hajuk megnőjön [לֹא יְשַׁלֵּחוּ פֶּרַע]”, akkor esetleg értelmezhetnénk a verset a te javaslatod szerint – vagyis, hogy a papoknak egyáltalán nem szabad megnöveszteniük a hajukat. Mivel azonban a vers így hangzik: „de hosszú hajat se növesszenek [וּפֶרַע לֹא יְשַׁלֵּחוּ]”, ez csakis úgy értelmezhető, hogy lehet hajuk [פֶּרַע], csak nem szabad engedni, hogy korlátlanul nőjön [לֹא יְשַׁלֵּחוּ], hanem időnként meg kell nyírniuk. Így tehát egy papnak harminc naponta legalább egyszer meg kell nyiratkoznia.

 

 

Hajnövesztési tilalom a Szentély pusztulása után

[A Gömárá azt kérdezi:]

– אִי הָכִי אֲפִילּוּ הָאִידָנָא נַמִי!

Ha igaz az, hogy a pap harminc naponként legalább egyszeri nyiratkozási kötelessége a Bibliából van levezetve, akkor még manapság is, amikor nem áll a Szentély, a papoknak legalább havonta egyszer hajat kellene vágatniuk! Manapság a papok miért nem törődnek a hajuk megnövesztésére vonatkozó tilalommal?

[A válasz:]

דּוּמְיָא דִּשְׁתוּיֵי יַיִן. מַה שְּׁתוּיֵי יַיִן – בִּזְמַן בִּיאָה הוּא דְּאָסוּר, שֶׁלֹּא בִּזְמַן בִּיאָה – שָׁרֵי. אַף הָכָא נַמִי.

A törvény, amely megtiltja a papoknak, hogy megnövesszék a hajukat, hasonló ahhoz a törvényhez, amely megtiltja a papoknak, hogy bortól lerészegedjenek. Azt az előbb idézett Jechezkél verset⁹, amely megtiltja a papoknak, hogy megnövesszék a hajukat, egy olyan vers követi, amely megtiltja nekik, hogy bort igyanak, és ez azt sugalja, hogy párhuzam vonható a két tiltás között. A borivás tilalmára vonatkozóan a vers ezt mondja¹⁰: „A papok nem ihatnak bort, amikor a belső udvarba mennek.” Ez azt tanítja nekünk, hogy a papok borivási tilalma csak arra az időszakra vonatkozik, amikor áll a Szentély, és a papok beléphetnek, hogy elvégezzék a templomi szolgálatot, de amikor a Szentélybe való belépés nem lehetséges, akkor engedélyezett a bor fogyasztása. Ennek analógiájára a papok hajnövesztési tilalma is csak arra az időszakra vonatkozik, amikor áll a Szentély, és a papok beléphetnek, hogy elvégezzék a szolgálatot. Manapság azonban, amikor nem áll a Szentély, a papoknak nem kell törődniük a hajuk megnövesztésére vonatkozó tilalommal sem¹¹.

 

 

A Messiás eljövetelének aktualitása

[A Gömárá itt egy ellenvetést tesz:]

וְהָתַנְיָא, רַבִּי אוֹמֵר, אוֹמֵר אֲנִי: כֹּהֲנִים אֲסוּרִים לִשְׁתּוֹת יַיִן לְעוֹלָם, אֲבָל מָה אֶעֱשֶׁה שֶׁתַּקָּנָתוֹ קַלְקָלָתוֹ.

De hát egy Brájtában azt tanultuk: „Rabbi Jehudá, a Fejedelem azt mondja: Én azt mondom, ha abban reménykedünk, hogy a Szentély már akár a nagyon közeli jövőben újra felépülhet, akkor a papokat örökre el kellene tiltani a borivástól. De hát mit tehetek? Ez az egyre jobban elhúzódó idő, amióta a Szentély romokban áll, a papok borivásának engedélyezésére ad okot. Mivel oly sok év eltelt már anélkül, hogy a Szentély újra felépült volna, nincs jogunk azt állítani, hogy ez hamarosan megtörténik. Ennélfogva a papokat nem lehet manapság a borivásban korlátozni.”

 

(17/b lap kezdődik)

וַאֲמַר אַבַּיֵי: כְּמַאן שָׁתוּ הַאִידָנָא כָּהֲנֵי חַמְרָא – כְּרַבִּי.

És Ábájé ezzel kapcsolatban azt mondta: Kinek a véleménye szerint ihatnak manapság bort a papok mindenféle korlátozás nélkül? Rabbi Jehudá, a Fejedelem nézete szerint.

[A Gömárá kifejti a kérédést:]

מִכְּלָל דְּרַבָּנַן אָסְרֵי,

Ez közvetve azt bizonyítja, hogy a Bölcsek, akik nem értenek egyet rabbi Jehudával, még ma is megtiltják a papoknak a borivást. Ebből tehát az következik a borivás és a hajmegnövesztés fenti analógiája alapján, hogy a papokra vonatkozó hajmegnövesztési tilalmat is mind a mai napig érvényben lévőnek kell tartaniuk?

[A válasz:]

מַאי טַעְמָא? מְהֵרָה יִבָּנֶה בֵּית הַמִּקְדָּשׁ, וּבָעֵינַן כֹּהֵן הָרָאוּי לַעֲבוֹדָה וְלֵיכָּא. – הָכָא, אֶפְשָר דְמִסַּפֵּר וְעָיֵיל.

Mi az oka annak, hogy a rabbi Jehudával egyet nem értő Bölcsek még ma is tiltják a papoknak a borivást? Azért tiltják, mert meg vannak győződve róla, hogy a Szentély most már bármikor felépül, és hirtelen szükség lesz majd egy a Szentélybeli szolgálat ellátására alkalmas papra, de egyetlen pap sem áll majd rendelkezésre, mert alkalmatlan lesz amiatt, hogy bort ivott. A Szentély-szolgálat újrafelvételére emiatt várni kell majd, amíg a papok újra alkalmassá nem válnak a szolgálatra. Ám jelen esetben, ami a papok hajnövesztési tilalmát illeti, abban még a Bölcsek is egyetértenek, hogy ez már nem hatályos, mert még ha egyszeriben felépül is a Szentély, és a papoknak hosszú a hajuk, kivitelezhető, hogy nagyon rövid idő alatt levágják a hajukat és felkészítsék magukat a Szentélybe való belépésre és a szolgálat ellátására.

[A Gömárá itt egy ellenvetést tesz:]

אִי הָכִי? שְׁתוּי יַיִן נַמִי, אֶפְשָר דְּגָנֵי פּוּרְתָא וְעָיֵיל,

Ám ha ez így van, akkor a papok borivási tilalma sem kell, hogy hatályban legyen, mert még ha felépül is hamarjában a Szentély, és épp mindegyik pap ivott bort, megvalósítható, hogy aludjanak egy keveset, és ily módon rövid idő alatt felkészítsék magukat a Szentélybe való újbóli belépésre és a szolgálat elvégzésére.

כִּדְרָמִי בַּר אַבָּא. דְּאָמַר רָמִי בַּר אַבָּא: דֶּרֶךְ מִיל, וְשֵׁינָה כָּל שֶׁהוּא מְפִיגִין אֶת הַיַיִן!

Ez a megoldás összhangban van Rámi bár Ábá nézetével. Rámi bár Ábá ugyanis azt mondta: A borivást követően egy mil (960m) séta vagy akár egy egészen csekély mennyiségű alvás is megszünteti a bor mámorító hatását. Ezért aztán a Bölcseknek is egyet kellene érteniük azzal, hogy manapság a papok ihatnak bort mindenféle korlátozás nélkül, ugyanúgy ahogy hajuk növesztését sem korlátozza manapság semmiféle előírás, mert mindkettő kellően gyorsan kijavítható. – ? –

[A Gömárá elutasítja ezt az ellenvetést:]

– לָאו מִי אִיתְמַר עֲלָהּ, אָמַר רַב נַחְמָן אָמַר רַבָּה בַּר אֲבוּהּ: לֹא שָׁנוּ – אֶלָּא בְּשֶׁשָׁתָה שִׁיעוּר רְבִיעִית, אֲבָל שָׁתָה יוֹתֵר מֵרְבִיעִית – כָּל שֶׁכֵּן שֶׁדֶּרֶךְ מַטְרִידָתוֹ וְשֵׁינָה מְשַׁכַּרְתּוֹ.

Vajon nem tettek-e megszorítást Rámi bár Ábá ezen megállapítását illetően? Ráv Náchmán ugyanis azt mondta Rábá bár Ávuhá nevében: Az állítás, hogy egy mil séta vagy akár egy egészen csekély mennyiségű alvás megszünteti a bor mámorító hatását, csak abban az esetben igaz, ha az illető legfeljebb egy röviitnyit (negyed log, 0,86 deciliter) ivott meg. Ha azonban az illető több, mint egy röviitnyi bort ivott, akkor a séta csak még bizonytalanabbá teszi a járását, és az alvás is csak növeli mámorát¹². Így aztán a Bölcsek fenntarthatják, hogy a papok borivási tilalma még ma is hatályos, azzal azonban egyetérthetnek, hogy a hajuk megnövesztésére vonatkozó tilalom nem érvényes, mert még ha a Szentély felépül is hirtelen, a papoknak nem okozna gondot gyorsan levágni a hajukat, és felvenni a szolgálatot.

 

 

A részeg szolgálata érvénytelen

[A Gömárá egy másik megoldást idéz a különbségtételre:]

רַב אַשִׁי אֲמַר: שְׁתוּיֵי יַיִן דִּמְחַלֵּי עֲבוֹדָה – גָזְרוּ בְּהוּ רַבָּנַן, פְּרוּעֵי רֹאשׁ דְּלָא מְחַלֵּי עֲבוֹדָה – לָא גָזְרוּ בְּהוּ רַבָּנַן.

Ráv Ási azt mondta a papok borivási és hajmegnövesztési tilalma közötti különbségtételről: Ha egy pap bortól ittas állapotban vett részt a szentélybeli szolgálatban, szolgálata érvénytelen. Ezt a következő bibliai versekből vezették le¹³: „Bort és részegítő italt ne igyál se te, se fiaid… hogy különbséget tegyetek a szent és a nem szent között…”, amiből azt tanuljuk, hogy ha egy pap ittas állapotban szolgál a Szentélyben, akkor szolgálata nem szent, és ezért érvénytelen¹⁴. Ezért rendelkeztek úgy a Bölcsek, hogy a papok még ma sem ihatnak bort azokon a napokon, amikor rajtuk lenne a sor a szentélybeli szolgálatban. Ha azonban egy pap a megengedettnél hosszabb hajjal vett részt a szentélybeli szolgálatban, szolgálata nem érvénytelen, mert nincs olyan bibliai vers, amely erre utalna¹⁵. Ezért a Bölcsek nem rendelkeztek úgy, hogy a papoknak tilos ma megnöveszteni a hajukat, mert még ha a Szentély felépülne is hirtelen, és a papok a megengedettnél hosszabb hajjal látnák el benne a szolgálatot, szolgálatuk akkor sem minősülne érvénytelennek.

 

 

A kohénok helytelen és alkalmatlan szolgálata

[A Gömárá ellenvetést hoz fel:]

מֵיתִיבִי: וְאֵלּוּ שֶׁהֵן בְּמִיתָה: שְׁתוּיֵי יַיִן, וּפְרוּעֵי רֹאשׁ.

מיתיבי Megkérdőjelezték Ráv Ási megkülönböztetési érvelését a következő Brájtá alapján: „És íme az égi halállal fenyegetett bűnösök: a papok, akik bortól ittasan szolgálnak a Szentélyben, és a papok, akik úgy szolgálnak, hogy közben a hajuk hosszabb a megengedettnél.”

[A Gömárá keresi a két vétség főbenjáró voltának forrását:]

בִּשְׁלָמָא שְׁתוּיֵי יַיִן – בְּהֶדְיָא כְתִיב בְּהוּ „יַיִן וְשֵׁכָר אַל תֵּשְׁתְּ„, אֶלָּא פְּרוּעֵי רֹאשׁ מְנָלַן?

Az bizonyos, hogy azokkal a papokkal kapcsolatban, akik bortól ittasan végzik szolgálatukat a Szentélyben, a bibliai vers egyértelműen kijelenti¹⁶: „Bort és részegítő italt ne igyál se te, se fiaid veled, midőn bementek a Találkozás Sátrába, hogy meg ne haljatok”, ami azt sejteti, hogy ha az a pap, aki ittasan végzi szolgálatát, halálbüntetéssel sújtható. De azt honnan tudjuk, hogy azokat a papokat, akik a megengedettnél hosszabb hajjal végzik szentélybeli szolgálatukat, szintén halállal sújthatja az Ég?

דִּכְתִיב „וְרֹאשָׁם לֹא יְגַלֵּחוּ וּפֶרַע לֹא יְשַׁלֵּחוּ„, וּכְתִיב בַּתְרֵיהּ „וְיַיִן לֹא יִשְׁתּוּ כָּל כֹּהֵן בְּבוֹאָם אֶל הֶחָצֵר הַפְּנִימִית„, וְאִיתְקוּשׁ פְּרוּעֵי רֹאשׁ לִשְׁתוּיֵי יַיִן: מַה שְׁתוּיֵי יַיִן בְּמִיתָה – אַף פְּרוּעֵי רֹאשׁ בְּמִיתָה.

Ez két egymás utáni bibliai versből van levezetve. Az elsőben ez áll¹⁷: „Fejüket ne borotválják kopaszra, de hosszú hajat se növesszenek”, és a következő versben pedig ez¹⁸: „A papok nem ihatnak bort, amikor a belső udvarba mennek.” Ennek a két versnek az egymás mellé helyezése azt tanítja nekünk, hogy a Szentélyben a megengedettnél hosszabb hajjal szolgálatot végzőkkel szembeni tiltás összevethető a Szentélyben bortól ittasan szolgálatot végzőkkel szembeni tiltással: Amiképpen azokat, akik bortól ittasan szolgálnak a Szentélyben, halállal sújthatja az Ég (amint ezt a 3Mózes-ből származó versből megtudtuk), ugyanúgy azokat is halállal sújthatja az Ég, akik a megengedettnél hosszabb hajjal végzik szolgálatukat.

וּמִינָּהּ, אִי מַה שְּׁתוּיֵי יַיִן דִּמְחַלֵּי עֲבוֹדָה – אַף פְּרוּעֵי רֹאשׁ דִּמְחַלֵּי עֲבוֹדָה!

Most, hogy párhuzamot vontunk a két tiltás között, indokolt lenne ezt a párhuzamot a következőképpen kiterjeszteni: Amiképpen azok, akik a Szentélyben bortól ittasan szolgálnak, érvénytelenné teszik szolgálatukat, ugyanígy érvénytelenné válik azoknak a szolgálata is, akik a megengedettnél hosszabb hajjal szolgálnak!

Ezért a Bölcseknek úgy kellett volna rendelkezniük, hogy a papoknak még ma is tilos megnöveszteniük a hajukat, mivel a Szentély egykettőre újra felépülhet, és az éppen soros papok esetleg azon vehetik észre magukat, hogy a megengedettnél hosszabb hajjal végzik a szolgálatot, s ezzel érvénytelenné teszik szolgálatukat.

Ez a következtetés nyilvánvalóan ellentmond Ráv Ási érvelésének! – ? –

[A Gömárá így válaszol erre az ellenvetésre:]

– לָא, כִּי אִיתְקוּשׁ – לְמִיתָה הוּא דְאִתְקוּשׁ, אֲבָל לְאַחוּלֵי עֲבוֹדָה – לָא אִתְקוּשׁ.

Nem¹⁹, a két tiltás között vont párhuzam nem terjeszthető ki. Amikor a két tiltás össze lett vetve, csupán a halálbüntetés tekintetében lettek összevetve. Ám a szolgálat érvénytelensége tekintetében a két tiltás nem lett összevetve (ahogy ezt a következő alfejezet végén látjuk). Így az a pap, aki ittasan szolgál a Szentélyben, érvénytelenné teszi szolgálatát, az a pap viszont, aki a megengedettnél hosszabb hajjal szolgál, ezzel nem teszi érvénytelenné a szolgálatát.

Ezek után a Ráv Ási által a két tiltás között, azok mai hatályosságát illetően vont megkülönböztetés még mindig érvényes.

 

 

A próféták és a szóbeli hagyomány tanításai

[A Gömárá a fenti bibliai levezetéssel kapcsolatban megkérdezi:]

אֲמַר לֵיהּ רַבִינָא לְרַב אַשִׁי: הָא מִקַּמֵי דַּאֲתָא יְחֶזְקֵאל מַאן אֲמָרָהּ?

Ráviná azt mondta Ráv Ásinak: Mielőtt jött Jechezkél próféta, és kijelentette²⁰, hogy a papok „Fejüket ne borotválják kopaszra, de hosszú hajat se növesszenek”, ki mondta ki ezt? Egy prófétának nyilvánvalóan nincs felhatalmazása arra, hogy olyan új törvényeket léptessen érvénybe, amelyeket a Tóra nem is említ²¹!

אָמַר לֵיהּ: וּלְטַעֲמִיךְ,

Azt válaszolta Ráv Ási Rávinának: De a te felfogásod alapján ugyanabba a nehézségbe ütközünk Ráv Chiszdá érvelése kapcsán, annak a törvénynek a forrását illetően, amely úgy szól, hogy egy körülmetéletlen pap nem szolgálhat a Szentélyben.

הָא דְּאָמַר רַב חִסְדָּא: דָּבָר זֶה מִתּוֹרַת מֹשֶׁה לֹא לָמַדְנוּ, וּמִדִּבְרֵי קַבָּלָה לָמַדְנוּ: „כָּל בֶּן נֵכָר עֶרֶל לֵב וְעֶרֶל בָּשָׂר לֹא יָבוֹא אֶל מִקְדָּשִׁי לְשָׁרְתֵנִי„,

Ráv Chiszdá ugyanis azt mondta: Mi ezt nem Mózes Tórájából tanultuk, hanem a próféták szavaiból, abból a versből, amely így szól²²: „Az idegenek, az Izráel fiai között élő körülmetéletlen szívű és testű idegenek, nem mehetnek be szent helyemre.”

הָא מִקַּמֵי דַּאֲתַא יְחֶזְקֵאל מַאן אֲמָרָהּ?

Na már most, ugyanaz az ellenvetés, amely a papok hajmegnövesztési tilalmának eredetével szemben merült fel, felmerülhet a körülmetéletlen papok szolgálatára vonatkozó tilalomnak az eredetével kapcsolatban is: Mielőtt jött Jechezkél, ki mondta azt, hogy egy körülmetéletlen papnak tilos szolgálatot végeznie a Szentélyben?

אֶלָּא: גְמָרָא גְּמִיר לָהּ, וַאֲתַא יְחֶזְקֵאל וְאַסְמְכָהּ אַקְּרָא, הָכָא נַמִי, גְּמָרָא גְּמִיר לָהּ וַאֲתַא יְחֶזְקֵאל וְאַסְמְכָהּ אַקְּרָא.

Nyilvánvaló, hogy ezeket az előírásokat nem lehet kizárólag a Jechezkél könyvében található versekre alapozni, mivel egy prófétának nincs felhatalmazása arra, hogy új törvényeket léptessen érvénybe! Sokkal inkább, folytatta Ráv Ási, azt a következtetést kell levonnunk, hogy Jechezkélt megelőzően ezt a dolgot szóbeli hagyományként tanulták meg, amelynek eredete a Szináj-hegyi Tóra-adásig vezethető vissza, a Szóbeli Törvény egyéb más rendelkezéseihez hasonlóan. Majd jött Jechezkél, és egy írott verssel támasztotta alá a szóbeli hagyományt. Vagyis Jechezkél nem léptetett életbe új törvényt. Ehelyett könyvében egy olyan törvényt írt le, amelynek valódi forrása a Szinájtól eredeztethető szóbeli hagyomány. Esetünkben, a papok hajmegnövesztési tilalmával kapcsolatban, ugyanezt mondhatjuk: ezt a dolgot a Szinájig visszavezethető szóbeli hagyományként tanulták meg, majd jött Jechezkél, és egy írott verssel támasztotta alá a szóbeli hagyományt.

[A fent elmondottak alapján a Gömárá itt mondja ki, hogy miért nem érvénytelen a hajmegnövesztéssel végzett Szentélybeli szolgálat:]

כִּי גְּמִירִי הֲלָכָה – לְמִיתָה, לְאַחוּלֵי עֲבוֹדָה – לָא גְּמִירִי.

Ez a Szinájon kapott szóban hagyományozott törvény, amit a papok hajmegnövesztésének tilalmáról megtanultak, csak a vétkest fenyegető égi halálbüntetésről szólt. Ám az így végzett szolgálat esetleges érvénytelenségével kapcsolatban nem tanultak semmit. Ezért nem lehet kiterjeszteni a két tiltás (ittasság és hajmegnövesztés) közötti párhuzamot, ahogyan a Gömárá fent javasolta.