A költészet napja alkalmából idén is több verset gyűjtöttük a magyar-zsidó líra kincsestárából. Olvassák szeretettel Somlyó Zoltán egy korai alkotását, a Három öreg zsidó című versét.
Somlyó Zoltán (1882–1937) magyar költő, publicista és író művészete szorosan kapcsolódik a zsidósághoz, mind kulturális gyökerei, mind témaválasztása révén. Jóllehet, nem vallásos költőként tartják számon, erős zsidó identitása és sorsa számos versében megjelenik, a költészet napja fontos szereplője.
Költészetében a zsidó sors tragikuma, az üldöztetés, a kitaszítottság és a társadalmi igazságtalanságok hangsúlyos motívumok. Verseiben gyakran érezhető a magány, a kirekesztettség fájdalma és a zsidó létből fakadó kettősség. Somlyó lírája erőteljesen reflektál a két világháború közötti antiszemitizmusra és a korabeli magyar társadalom feszültségeire.
Modernista, impresszionista és szimbolista hatásokkal átitatott versei egyszerre személyesek és egyetemes érvényűek. Bár életében kevésbé kapott elismerést, költészete ma is fontos része a magyar irodalmi és zsidó kulturális örökségnek. A magyar költészet napja alkalmából idézzük 1914-ben publikált Három öreg zsidó című versét.
„Három öreg zsidó” a költészet napja alkalmából
Három öreg zsidó, ha mellém állna: / Ez volna lelkem melengető álma.
Az egyik volna szép öregapám: / Átlátszó ajkát szorítná reám,
Amelyen már mennyi éter ül. / S kimondaná a nevem héberül.
A második: atyám, ki a falun / Rossz emlékek gyalupadján gyalul.
Mély bűneimet tárná elibém / S kezét áldón emelné fölibém.
A harmadik: egy éltes öreg úr. / Ő ottan állna búsan, szótlanul;
Aztán csuklón sírva fakadna ő… / Kit úgy szerettem: annak atyja ő.
Forrás: Somlyó Zoltán, „Három öreg zsidó”, Egyenlőség, 1914. 33. évf. 25. szám, melléklet, 3. old.
A borítókép illusztráció, színezett képeslap a The National Library of Israel blog oldaláról.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.