Zsidó közösségben már született sok zenekar. Zenekarból zsidó közösség csak egy.

Amikor a Szimcha Klezmer Band tagjai behurcolták hangszereiket a lepusztult próbahelyiségbe, senki sem gondolta volna, hogy ezzel megszerzik a kormányzati tulajdonban álló épületet a Moszkvától 450 km-re fekvő Kazanban.

Pedig éppen ez történt 1995-ben, amikor a Szovjetunió végóráiban, a zsidó zenészek által alapított együttes tagjai betették a lábukat a Tanárok Házába. Az épület korábban zsinagógaként funkcionált, és a kormány már évek óta ígérgette, hogy visszajuttatja a zsidó közösség tulajdonába.

A zenekarnak elege lett az üres ígéretekből. Elbarikádozták magukat az épületben, és ott maradtak három napig. A rendőrség kivonult és felkészült a behatolásra. Az utolsó pillanatban azonban megszületett a megállapodás a város önkormányzatával. Az egykori zsinagóga ismét a 8 ezer főt számláló zsidó közösség tulajdonába került.

Eduard Tumansky (balról a harmadik) a Szimcha zenészeivel
Eduard Tumansky (balról a harmadik) a Szimcha zenészeivel
Oroszország e távoli szegletében, az Európát Ázsiától elválasztó Urál hegység közelében, a Szimcha zenekar lett a zsidó vallási és kulturális megújulás jelképe a nem túl barátságos politikai környezetben.

“Számos olyan zsidó közösség van, amelyből idővel kinőtt egy klezmer zenekar. De nem tudok még egy olyan klezmer zenekarról, amelyből egy zsidó közösség nőtt volna ki.” –mondta Eduard Tumansky, a Szimcha jelenlegi vezetője.

“Leonid Sonts, a zenekar alapítója a muzsikát használta arra, hogy közösséget építsen, még jóval azelőtt, hogy ezt szabadon meg lehetett volna tenni Kazanban” – tette hozzá Jicchák Gorelik rabbi, a Chábád mozgalom helyi képviselője.

fjoE9118732
A kazani zsinagóga belülről
Sonts még 1987-ben nyitott meg egy kulturális központot, Menóra néven. A zenei rendezvényeket vallásos eseményekké varázsolta. Minden zsidó ünnepen összejöveteleket tartottak, és a városban élő zsidók zsinagóga híján a Szimcha koncertjeit látogatták. A zenekar vált a zsidó közösség motorjává, és ők jártak el közben a közösséget érintő ügyekben is. Ezért, amikor a Szovjetunió összeomlott, a közösség már erős kapcsolatrendszerrel rendelkezett, mert mindenki ismerte az együttest Kazanban.

Az évek folyamán rabbi érkezett a zsinagógába, és megnyílt egy zsidó iskola is. Sonts lett a hitközség elnöke, mely hivatalt egészen 2001-es haláláig ellátta.

A zsinagóga visszaszolgáltatásával a város is jól járt. Az épület és a közösség turisztikai látványosságként is funkcionál. 2012-óta minden évben zsidó zenei fesztivált rendeznek ros hásáná környékén. 2015-ben itt rendezték az orosz nyelvű, zsidó tanulmányokkal foglalkozó Limmud konferenciát, és Kazanban volt az egykori szovjet tagköztársaságokban szolgáló Chábád rabbik éves összejövetele is. Ezek a rendezvények rengeteg zsidó látogatót vonzottak a városba, ahol békésen megfér egymás mellett a mecset és a pravoszláv templom is.

A helyi zsidó lakosok elmondása szerint jó a kapcsolatuk a város többségét kitevő, szunnita muszlim tatárokkal. “Általában a metróra várakozva teszem fel a tfilint és mondom el a reggeli imát. Hallottam, hogy Nyugat-Európában mennyi probléma van a muszlimokkal, de itt még sohasem kellett emiatt aggódnom” – mondta a 16 éves Gerson Ilijanszki, aki a zsidó iskola diákja. 

A kazani zsinagóga nemrégiben renovált homlokzata
A kazani zsinagóga nemrégiben renovált homlokzata
Harminc évvel ezelőtt, a szovjet rendszerben, mindhárom felekezetnek valamilyen világi ürügyet kellett kitalálnia ahhoz, hogy vallási összejöveteleket tarthasson. A Szimcha koncertet adott minden chanukakor és purimkor, így rejtve maradt az összejövetel  vallási jellege. A hatóságok egy zenei rendezvényt láttak, a közösség tagjai pedig így tudták megélni hagyományaikat. A Szovjetunió más vidékein ezt nem lehetett volna megtenni, mert a párt igyekezett minden nemzetiségi kezdeményezést elfojtani. Kazanban más volt a helyzet, mert a tatár lakosság nagyon erős muzulmán identitással rendelkezett. Moszkva megértette, hogy ebben a térségben nem tilthatják be teljesen a hagyományok ápolását, mert az túl nagy ellenállást váltana ki.

A viszonylagos liberalizmus hatására több száz zsidó költözött Kazanba. A helyi egyetem is nyitva állt a zsidók előtt, nem úgy, mint Moszkvában és környékén, ahová zsidókat csak szigorú kvóta szerint vettek fel.

A zsinagóga 100 éves fennállását ünneplő rendezvényen többezres közönség előtt adott koncertet a Szimcha. “Való igaz, hogy most csak mellékszereplői vagyunk annak a közösségnek, amelyet korábban még mi irányítottunk. Azonban éppen ez volt a célunk: egy normális közösséget létrehozni” – mondta a zenekar vezetője.

 Jicchák Gorelik, kazah főrabbi, a helyi chábád-küldött a tatár muftival

Jicchák Gorelik, kazah főrabbi, a helyi chábád-küldött a tatár muftival
A koncert nem nélkülözte a szokatlan elemeket. A hagyományos klezmer dallamok megszólaltatásához elektromos gitárt is alkalmaztak és bizonyos dalokat country stílusban adtak elő. A zsidókból és nem zsidókból álló tömeg nagyon lelkesen fogadta őket, és kék-fehér, Dávid-csillaggal díszített léggömböket lengettek a színpad előtt.

“Most őszintén, látott már valaki olyan hitközséget, amelyet rock’n’rollra és klezmerre építettek?” – tette fel a kérdést Eduard Tumansky, a Szimcha frontembere.