Kétezer éves, a hasmóneusok korából származó olajlámpásra bukkantak a kutatók Jeruzsálemben, éppen hanuka előestéjén, írja a Jewish Press. Az ősi darab a jeruzsálemi Óváros falai mentén folyó ásatáson, a Dávid Városa Nemzeti Park keleti részében bukkant fel.
A lámpás hagyományos formájú, középen lyukkal, melyen át az olajat a mécses belsejébe töltötték. A csúcsos végén látható második, kisebb lyukon keresztül dugták be a kanócot. A lámpás alján összegyűlt korom arra utal, hogy használati tárgyról beszélünk. „Bár az effajta lámpások egyáltalán nem ritkák és meglehetősen sok ásatáson kerültek elő hasonló darabok, mindenképpen izgalmas egy hasmóneusok-korabeli mécsesre bukkanni Dávid Városában, éppen hanuka előestéjén” – mondta dr. Philip Wakosowicz, a feltárás vezetője. Azt is hozzátette, hogy a Dávid Városában folytatott ásatások során „folyamatosan fontos leletek kerülnek elő, melyek Dávid Városa és az egész terület hosszú és gazdag történelméről tanúskodnak”.
Az olajlámpások egykor az emberek mindennapi használati tárgyai közé tartoztak, hiszen ezekkel világítottak az otthonaikban, de emellett rituális szerepet is betöltöttek, például a szombati és a hanukai gyertyagyújtás során. Az egyes periódusokban változott a lámpások alakja, ezért a megtalált darabok formájának, típusának meghatározásával a kutatók közelebb kerülhetnek a tárgy, illetve a helyszín datálásához.
A most felfedezett olajmécses a hasmóneus periódusból származik. A feltáró régészek körében óriási izgalmat okozott az, hogy nem sokkal hanuka előtt találtak rá.
Ezzel nagyjából egy időben, szintén hanuka előtt bukkant felszínre egy másik lámpás a Hevroni-hegyekben fekvő Szuszja ásatási területéről, számolt be a Jewish Press egy másik cikkében. A világításra használt eszközre az ásatási terület mellett fekvő mai település iskolájának tanulói bukkantak rá egy iskolai régészeti program keretében. A kis méretű olajmécsessel nagyjából 700 évvel ezelőtt világítottak meg egy zsidó otthont, vagy használhatták szombati, ünnepi vagy hanukai mécsesnek is. Akkoriban kizárólag olajjal világítottak, viaszgyertyát nem használtak.
Az ősi Szuszjában csodálatos, a Talmud bölcseinek korából származó zsinagógát tártak fel, emellett házakat, lakóbarlangokat és egy menekülésre szolgáló alagutat. A helyszínen virágzó zsidó település létezett a második Szentély korától fogva egészen nagyjából ezer évvel ezelőttig, vagyis nagyjából egy évezreden át.
Jocháj Dámári, a Hevroni-hegyek Regionális Tanácsának elnöke kijelentette: „Szuszja régészeti lelőhelye az egész zsidó történelmet szimbolizálja a Biblia földjén. A lelet igen megható, és az, hogy éppen hanuka előtt került elő, igazán bámulatos.
Komoly forrásokat fektetünk történelmi múltunk felkutatásba, részben azért, hogy gyermekeinket is megismertethessük vele, részben pedig a saját jövőnk miatt az országnak ebben az elbűvölő szegletében.”
Áchijá Kohén-Távor, az ásatás vezetője elmondta: „Rendkívül izgalmas leletről van szó. Az egyik gyerek egyszer csak felkiáltott, hogy talált valamit, és amikor megmutatta nekem a lámpást, rögtön láttam, hogy különleges leletről van szó. A lámpás ugyanis teljes mértékben ép, ami igencsak ritka jelenség… A gyerekek a saját szemükkel láthatják, hogy gyújtottak őseik mécseseket, akár hanukakor, akár szombaton vagy más különleges napokon. A lámpás az ősi Szuszja utolsó periódusából, nagyjából 700 évvel ezelőttről származik. Ezt az időszakot az jellemezte, hogy a virágkorukon már túllépett épületek tetején rendeztek be ideiglenes szállásokat” – magyarázta a kutató.