Kérdezd a rabbit háború idején

Ahogy kitört a háború Ukrajnában, rögtön aktívan bevonódtam – na nem a harcokba, hanem a háláchikus kérdésekbe, mivel már ekkor elkezdtek záporozni a kérdések ukrajnai rabbikollégáktól. Hiszen még ilyen félelmetes helyzetben is, amikor az ember felkészül a legrosszabbra és magával ragadja az aggodalom, felvetődnek különleges háláchikus kérdések, amikre gyorsan kell megoldást találni. A háláchá – ahogy már sokszor láttuk – nemcsak békeidőben ad útmutatást, hanem háborús helyzetekben is. A következő írásban olyan ukrajnai rabbik hozzám intézett kérdéseiből válogatok, akikkel kapcsolatban állok. 

 

Előre lehet-e hozni a mikve idejét?

Az első kérdés rögtön a háború kitörése után érkezett, amikor még a városok ostroma nem kezdődött meg.

A kérdező hölgy péntek este készült mikvébe menni, mert akkor fejeződött be számára a hét tiszta nap¹. Attól tartott, hogy addigra már esetleg az esti órákban kijárási tilalom lesz érvényben a városában. Azzal a kérdéssel fordult a rabbihoz, hogy mehet-e korábban, már péntek délután a mikvébe. Fontos tudni, hogy bár tilos sábeszkor fürdeni, a rituális alámerülés megengedett a szombat bejövetele után is, ha akkorra esik az ideje².

A mikvében való alámerülés ideje előírás szerint este van, a csillagok feljövetele után³, több ok miatt. Az egyik praktikus oka ennek, hogy mindenképpen kiteljen a hét tiszta nap, mielőtt újra együtt lesz a házaspár⁴. A Sulchán áruch⁵ ehhez hozzáteszi, hogy ha a nyolcadik napon megy csak mikvébe egy nő, akkor is csak este menjen, hogy a lányai, akik nem tudhatják, hogy ez a nyolcadik nap, később ne értsék félre a helyzetet és ne gondolják, hogy már a hetedik nap délutánján lehet menni mikvébe.

Kényszerhelyzetben azonban, amikor pl. valami miatt félnek késő este az utcán járni vagy éjjelre bezárják a városkaput és a mikve a kapukon kívül van, akkor a nyolcadik napon szabad a csillagok feljövetele előtt alámerülni⁶ és még ilyenkor is úgy kell időzíteni, hogy a csillagok feljövetele után érjen haza⁷. Azonban a hetedik napon még ilyenkor sem megengedett a sötétedés előtti megmerítkezés⁸.

Nagyon kivételes és bonyolult helyzetben lehet csak megengedni a hetedik napon a csillagok feljövetele előtti merülést. Minden ilyen esetben egy hozzáértő rabbihoz kell fordulni tanácsért⁹.

Visszatérve a mi esetünkre. Ha péntek este a kijárási tilalom miatt nem tud mikvébe menni, akkor el kell halasztani a merülést. Mivel szombat délután a sábesz miatt nem merülhet, ezért, ha elhalasztja a mikvébe menést, akkor az első pillanat, amikor elmehet megmerülni, az a vasárnap délután.

Mivel ilyenkor télen nagyon korán sötétedik és azt lehetett feltételezni, hogy ha el is rendelnek kijárási tilalmat, az jóval a csillagok feljövetele után fog csak kezdődni, a fentiek alapján azt tanácsoltam, hogy ne menjen mikvébe pénteken még világosban, hanem várja ki a csillagok feljövetelét. A véleményemet megerősítette, hogy később olvastam, Kijevben valóban kihirdették a kijárási tilalmat, de csak este 10-től, ami jóval a csillagok feljövetele után van. Ez alapján joggal feltételezhettük, hogy ha a hölgy lakóhelyén is lesz majd kijárási tilalom, az semmiképp nem akadályozza a mikvébe menést.

 

Menekülés sábeszkor

A következő kérdés beérkeztekor már komolyodott a hadi helyzet és felmerült, hogy esetleg sábesz alatt kell majd elmenekülniük a zsidóknak. A kérdező azt szerette volna tudni, mit vihetnek magukkal ilyen esetben, vihetnek-e pl. ruhát, ékszert vagy élelmiszert magukkal.

A válaszomban kifejtettem, hogy a háláchá egyértelműen fogalmaz. Életveszélyes helyzetben a szombati mic­vákat fel kell függeszteni, azok alól fel vagyunk mentve és mindent meg kell tennünk a túlélés érdekében¹⁰. Ezért nem kérdés, hogy ha úgy látják az emberek, hogy a háború miatt veszélyes ott maradni, ahol vannak, akkor szabad utazni, vagy más, szombaton tiltott munkát végezni az életben maradás érdekében. Azonban csak azt szabad megtenni, ami az életmentést segíti. Pl. nem szabad felesleges telefonhívásokat kezdeményezni, de szabad pl. azért telefonálni, hogy információt szerezzünk arról, melyik a legbiztonságosabb út.

Ezért a szombati tilalom, hogy nem szabad vinni közterületen¹¹, érvényben van, amennyiben a cipelés nem kapcsolódik az életmentéshez, például, ha az értékeinket akarjuk menteni csak¹². Azonban a háláchá semmiféle korlátot nem állít pl. abban, hogy hány ruhát vagy ékszert szabad felvennie az embernek¹³ – így ezekből bármennyit magunkra vehetünk, de pl. zsebre tenni egy ékszert, és úgy vinni, már nem szabad. Ezenkívül megkérhetünk egy nem-zsidót, hogy vigye magával a mi értékeinket is a szombat kimeneteléig¹⁴.

Más a helyzet az étellel, amit nem lehet felvenni, viszont közvetlenül kapcsolódik az életmentéshez, hiszen nem biztos, hogy a későbbiekben beszerezhető lesz, így azt magukkal vihetik a menekülők. Ugyanez az helyzet a meneküléshez szükséges okmányokkal, pl. útlevéllel.

A kérdést feltevő hölgy végül vasárnap délben hagyta el a várost, míg férje, a rabbi ott maradt, hogy tovább szolgálja a közösséget.

 

Meddig áll fenn az életveszély?

Ugyancsak a meneküléshez kötődik a harmadik típusú kérdés, melyet menekülők két csoportja kapcsán tettek fel nekem.

Az egyik csoportnak Ungvárra kellett megérkeznie szombat délelőtt. Itt ételt kellett küldeni nekik, hogy a hosszú út után legyen mit enniük. A másik csoportban várandós anyák voltak, akiket Varsóba menekítettek szintén a szombat folyamán.

A kérdés mindkét esetben az volt, meddig utazhatnak, hiszen a szombatszegés megengedett menekülés miatt és megérkezésükkor milyen ellátást lehet nyújtani nekik. Emellett a Varsóba tartó csoport szervezői azt kérték, hogy a rabbi folyamatosan legyen velük telefonkapcsolatban addig, amíg meg nem érkeznek a varsói szállodába.

Arra, hogy meddig utazhatnak, nehéz objektív választ adni, hiszen senki nem tudja, mennyire lesz kiterjedt a háború, meddig érnek el a frontvonalak, hol lesznek biztosan biztonságban. Alapelv, hogy meneküléskor olyan messzire szabad utazni, ahol már biztonságban érzi magát az ember. Az ukrán-magyar határ közelében, de még az ukrán oldalon fekvő Ungvárig elutazni tehát biztosan szabad volt a háború első szombatján, így nem volt akadálya, hogy addig utazzanak a menekülők. Emellett, amikor megérkeztek, el szabad őket látni étellel, aminek szállítására nem-zsidót kell megkérni.

Más a helyzet, ha valaki már elhagyta Ukrajnát. A határt átlépve már elvileg megszűnik a veszély. Elfogadható, hogy nem biztonságos közvetlenül a határon maradni, így biztosan megengedett 50-100 km-t utazni még. Azonban Varsó ennél jóval messzebb van az ukrán határtól, odáig eljutni már nem számíthat életmentésnek. Ebben a helyzetben ajánlatosabb volt megszállniuk egy szállodában pl. 100 km-re a határtól, ahova nem-zsidók segítségével szállíthatnak nekik ételt Varsóból és a szombat kimenetele után folytatni az útjukat. A rabbinak addig szabad velük telefonkapcsolatban lenni, amíg átlepik a határt, illetve amíg szükség van a segítségére ahhoz, hogy biztonságba kerüljenek.

Összességében azt látjuk, hogy ha életmentésről van szó, akkor sábeszkor is olyan, mintha „hétköznap lenne”¹⁵, de fölöslegesen szombatot szegni akkor, amikor már nem áll fönn a veszély, nem szabad.

Itt is fontos hangsúlyozni, hogy minden helyzetet egyenként kell mérlegelni, felmérve, amennyire lehet, hogy meddig van életveszély és honnantól van biztonság, ahol újra érvénybe léphet a szombat. Tragikus példa erre néhány lubavicsi fiú esete¹⁶, akiknek 1948-ban sikerült megszökniük a Szovjetunióból és átlépni a határt Románia felé. Mivel ez szombaton történt, a határ után nagyjából egy-két kilométerrel megálltak. Csakhogy még mindig túl közel voltak a határhoz, a határőrök elkapták őket és visszaküldték a Szovjetunióba. Végül 25 évvel később szabadultak csak meg onnan.

Adja az Örökkévaló, hogy mihamarabb véget érjen a háború és ukrajnai testvéreink biztonságban visszatérhessenek otthonaikba.

¹ Sulchán áruch JD 196:1.; ² Uo. 197:1. RöMÁ, lásd még Pitché tsuvá uo. 2.; ³ SÁ JD uo. 3.; ⁴ Turá záháv uo. 8.; ⁵ Uo. 3.; ⁶ SÁ uo. 4.; ⁷ Nité Gávriél – Nidá 3. kötet 33:14., 17–20.; ⁸ SÁ uo.; ⁹ Lásd NG uo. 4–5.; Egység folyóirat 138. szám 18. oldal; ¹⁰ SÁ OC 328:2.; ¹¹ Uo. 301. fejezet; ¹² Uo. 334:26. RöMÁ; ¹³ Uo. 334:7.; lásd még A rabbi válaszol 2. kötet 9. fejezet; ¹⁴ Lásd SÁ uo. 307:19., 334:2.; ¹⁵ Maimonidész, A szombat szabályai 2:2.; ¹⁶ Pöilut choce gvulot 1. kötet 292. oldal