Hétfőn először tartott harminc év után megemlékezést a közösség az EMIH-Magyar Zsidó Szövetséggel közösen a holokauszt kecskeméti áldozatainak emléknapján a város régi orthodox zsinagógájának helyszínén, a Magyar Fotográfiai Múzeum épületében. A holokauszt idején elhurcoltak emlékére Köves Slomó az EMIH-Magyar Szövetség vezető rabbija, Radziner Shalom Ber rabbi, Lévi Greenberg rabbi, Prof. Dr. Sztachó-Pekáry István Kecskemét alpolgármestere és Dr. Baki Péter a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója is megemlékezett beszédében.
Köves Slomó vezető rabbi a száraz adatok mellett a szégyent és szégyenérzetet emelte ki, mint máig fontos aspektust a holokauszttal kapcsolatban:
„A szégyent azzal lehet jóvá tenni, ha a zsidóság nem marad passzív, nem tekint passzívan a saját identitására, ehelyett aktív szereplőjévé, alakítójává válik saját történetének.”
Prof. Dr. Sztachó-Pekáry István Kecskemét alpolgármestere beszédében megemlékezett a több mint 1200 elhurcolt zsidóról.
| 1944 áprilisában – két hónappal a gettók felállítása előtt – náci német katonák arra kényszerítettek hatvan zsidó embert, hogy rombolják szét a kecskeméti nagyzsinagógát és alakítsák át lóistállóvá. A város téglagyára a környék zsidó lakosságának gyűjtőtábora lett, ahonnét összesen majdnem ötezer-ötszáz embert deportált a magyar csendőrség két transzportban Auschwitzba. A több mint ezerkétszáz fős kecskeméti zsidók közül mindösszesen hetvennégy fő (közülük mindösszesen négy nő) élte túl a borzalmakat. A kevés túlélő között volt a neológok rabbija, dr. Schindler József, aki megkezdte a hitélet újjászervezését. |
