A 20. század elején egy New Yorkban élő zsidó házaspár minden pénzét odaadta egy bajba került katolikus közösségnek. Évtizedekkel később a jelentős egyházi karriert befutott egykori plébános segített a nagylelkű adományozóknak abban, hogy a családtagjaik elmenekülhessenek a holokauszt elől – írja az Aish.

Solomon és Esther Ueberall

Solomon és Esther Ueberall Brooklynban nyitott rövidáru üzletet. Mindketten bevándorlók voltak: Solomon Ausztriából érkezett, felesége pedig az oroszországi pogromok miatt kezdett új életet az Egyesült Államokban.

Egy nap egy fiatal olasz pap, George Caruana lépett be az üzletbe, hogy cipőfűzőt vásároljon. Solomonnak feltűnt, hogy a pap igen letört, ezért megkérdezte, hogy mi bántja. A pap elmesélte, hogy a közösség templomát hitel terheli, melyet hamarosan vissza kell fizetni. Ha ez nem sikerül, el kell hagyniuk az ingatlant. Már végigjárta az összes hívet és adakozásra szólította fel őket, de még mindig hiányzik 500 dollár. Ez akkoriban igen tetemes összegnek számított, mai értéke 14 000 dollár (4.5 millió Ft) körül van.

Solomon átérezte a szegény olasz bevándorlók helyzetét, és elhatározta, hogy nem engedi, hogy elveszítsék imaházukat. „Ne aggódjon, én megszerzem a hiányzó összeget” – mondta a papnak. Esther kevésbé volt bizakodó és felhívta férje figyelmét arra, hogy jó, ha öt dollárjuk van a kasszában.

„És mi van az esküvőre kapott ajándékokkal? Most nincs rájuk szükségünk. Elviszek mindent a zálogházba és lesz pénz a templomra. Ha majd visszafizetik a kölcsönt, kiváltok mindent. Addig is lesz hol imádkozniuk” – felelte Solomon.

Esther beleegyezett, Solomon pedig elment a zálogházba. Az ott hagyott tárgyakért azonban csak 250 dollárt kapott, ezért a rokonokhoz fordult. Nagybácsik, unokatestvérek, sógorok adakoztak a katolikus templom javára. Végül összejött a teljes összeg és a templom megmenekült.

George Caruana atya

A hálás Caruana atya és az őt követő papok tartották szavukat: minden hétfő reggel megjelent valaki az üzletben és apránként visszafizette a kölcsönt, a vasárnapi perselypénzt felhasználva.

Idővel Caruana atyát egy távoli, Queensben működő templom élére nevezték ki és a kis rőfösüzletből is nagyáruház vált. A kapcsolat megszakadt a pap és az Ueberall házaspár között. 1920-ban Solomon szívrohamot kapott és meghalt. Az üzlet vezetését Esther vette át.

Két évtizeddel később, amikor egyre több ország vált Hitler gyilkoló gépezetének martalékává, Esther kétségbeesett leveleket kapott Európában maradt rokonaiktól. Arra kérték, hogy szerezzen nekik bevándorló vízumot Amerikába. Esther mindent megpróbált, de nem járt sikerrel. Még Washingtonba is elutazott, de a kvóták már beteltek, Amerika nem akart túl sok zsidó bevándorlót fogadni. Valaki azonban azt javasolta, hogy próbáljon meg kubai vízumot szerezni, arra nagyobb az esélye. Annyi csupán a feltétel, hogy egy köztiszteletben álló személy kezeskedjen azért, hogy a bevándorlók nem jelentenek majd terhet az állam számára. A probléma csak az volt, hogy Esther senkit sem ismert Kubában. Eszébe jutott azonban, hogy Kuba teljes egészében katolikus ország, ezért elment a jól ismert templomba, hogy segítséget kérjen. A közösség élén akkor már egy másik pap, Anthony De Liberty állt, aki megértette a helyzet súlyosságát és ajánlólevelet írt a kubai pápai nunciusnak, hogy fogadja Esthert.

Esther azonnal Havannába repült. Ahogy leszállt a repülőről, egy fiú lépett hozzá és átadott neki egy rózsacsokrot. Nem értette a helyzetet, ám hirtelen megpillantott egy piros ruhába öltözött katolikus főpapot. A pap rámosolygott, kitárta a karjait és így szólt „Esther Ueberall, hát nem ismer meg?”

Esther lába a földbe gyökerezett. Caruana atya állt előtte. Az egykori fiatal pap időközben jelentős előmenetelt ért el az egyházban és már Kuba érsekeként és pápai nunciusként szolgált. Már mindent tudott Esther érkezésének okáról és megígérte, hogy megszerzi a szükséges iratokat. Érsekként jó kapcsolatban állt a kormánnyal és különösen nagyra tartották azóta, hogy régi barátját, Pacelli kardinálist választották meg pápának XII. Pius néven, aki egyébként 1939-ben látogatást is tett nála.

Caruana érsek állta a szavát és hamarosan több mint két tucat vízumot szerzett az életveszélyben lévő rokonságnak. A családtagok meg is érkeztek Kubába, ahol megpróbáltak amerikai vízumhoz jutni. Ez idő alatt nem vállalhattak munkát, azonban az érsek gondoskodott róluk: szállást és ellátást biztosított a számukra, még kóser húst is szerzett nekik.

Esther nagyon hálás volt Caruananak. A háború után néhány évvel az érsek súlyosan megbetegedett és Philadelphiába küldték gyógykezelésre. Esther még meg tudta látogatni, mielőtt végleg lehunyta volna szemeit.

Az Ueberal házaspár nagylelkűségét a plébánia közössége is nagyra értékelte. Zsidó támogatóik előtt tisztelegve a templom mennyezetének közepére egy nagy Dávid-csillagot festettek.

 

Borítókép: Aish