Jovel, az ötvenedik év, amikor minden visszatér eredetéhez, a szabadság, a föld és a hit rendje helyreáll.

A jovelre a hét hétéves smita-periódust követően, ötvenévenként került sor. Smita és jovel évben egyaránt tilos a földművelés, azaz ötvenévente egyszer két teljes éven át parlagon kellett hagyni a földet. Ez rendkívüli hitet kívánt: nem volt szabad szán­tani, vetni, aratni, zöldségeket ültetni, és három éven át kellett a 48. év terméséből megélni.

A jovel évben fel kellett szabadí­tani a zsidó rabszolgákat és a bérbe adott földek is visszaszálltak eredeti tulajdonosaikra. A honfoglalást követően felosztott területek csak átmenetileg kerülhettek ki a törzsek tulajdonából. A bérbeadás bevett gyakorlat volt, ám a tulajdonjog a jovel évben visszakerül az eredeti tulajdonoshoz, s így a magához a törzshöz is.

A jovelt áldás kíséretében évente számolták a jeruzsálemi bét din­ben. Kezdetét sófárfúvással hirdették ki Izrael-szerte jom kipurkor. Mivel jovelt csak akkor tarthatunk, ha az egész zsidó nép Izraelben él, így már nagyjából 2700 éve nem tudjuk megtartani ezt a micvát. Amikor eljön a megváltás és minden zsidó Izrael területén él majd, akkor újra lehetőségünk nyílik a jovel megtartására.

Térjetek vissza, ki-ki az örökségéhez és ki-ki a családjához.

(3Mózes 25:8–13.)

Naftali Deutsch

Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.