A prófétai szakasz Jiftách történetét mondja el. Jiftách „derék vitéz volt, egy parázna asszonynak volt a fia; Gileád nemzette Jiftáchot” – olvashatjuk a szakasz legelején. Gileád törvényes feleségétől származó féltestvérei nem tűrték meg maguk között Jiftáchot, aki egyébként – akárcsak apja – híres harcos volt, és elkergették maguk közül. Ám amikor Ámon népe megtámadta Izraelt, követeket küldtek hozzá és könyörögtek, hogy vezesse ő a csatát. Jiftách először visszavágott nekik:
Nemde ti gyűlöltök engem és elűztetek atyám házából! Miért jöttetek hát most hozzám, mikor meg vagytok szorulva?
Végül azonban magára vállalta a feladatot, de csak azzal a feltétellel, hogy amennyiben Isten segítségével győzelemre vezeti a zsidókat, úgy ő lesz a nép vezetője.
Jiftách először békésen próbálta rendezni a konfliktust, ezért követeket küldött Ámon királyához, és észérvekkel próbálta meggyőzni arról, hogy álljon el a csatától. Ám ez nem hatotta meg az uralkodót, aki úgy vélte, hogy a zsidók ellopták a földjét, amikor elfoglalták azt Szichontól, az emori nép királyától. Ámontól valójában Szichon vette el a földet, és a zsidók saját magukat védték meg Szichon legyőzésével. Ez a momentum jelenti a Chukát hetiszakasszal való kapcsolatot, hiszen a Szichonnal folytatott harcot éppen ez a szakasz írja le, a prófétai részletben pedig a követek arról beszélnek Ámon királyának, hogy miért keveredtek az Ígéret Földje felé tartó harcba Szichonnal, az emoriak királyával. (Ehhez fontos tudni, hogy a területet ekkor kis létszámú népek kis kiterjedésű királyságai között volt felosztva. Közülük számosat megismerhetünk a Tórából, illetve a prófétai könyvekből, hiszen e népek gyakran kerültek konfliktusba a zsidó törzsekkel, illetve a zsidó királysággal.)
Jiftách a teológiai érv (Isten az emoriak fölött aratott győzelem által nekünk adta ezt a földet) mellett logikai érvekre is támaszkodik:
Mialatt lakott Izrael Chesbonban és leányvárosaiban… háromszáz éven át: miért nem ragadtátok ki azon idő alatt? Hiszen én nem vétettem neked és te rosszat cselekszel velem; harcolva ellenem! Ítéljen az Örökkévaló, aki ítélni fog e napon Izrael fiai és Amon fiai között!
Vagyis 300 év eltelt már az emlegetett csata óta, mégsem próbálták soha visszafoglalni e területeket. Miért éppen most támadják meg a zsidó törzseket? Ámon királya azonban hajthatatlan volt és a háborúskodás mellett döntött. Jiftách ekkor úgy határozott, hogy az hozhatja meg a zsidók számára a sikert a csatamezőn, ha ők támadnak először „És rászállt az Örökkévaló szelleme Jiftáchra” – írja a Bírák könyve, vagyis Isten támogatta Jiftáchot ebben a harcban, és valóban, Izrael fiai elsöprő győzelmet arattak.
Jiftách így, Ámon népnek legyőzésével a zsidó nép bírája lett. Ő volt a hatodik a népet az Izrael Földjére való bevonulás és Saul király uralkodásának kezdete közötti időszakban vezető bírák (héberül softim) sorában. Jiftách történetének ez az epizódja itt nem zárult le, ugyanis győzelme személyes tragédiával is jár. A Chukát szakaszhoz felolvasott prófétai részben ugyan már nem szerepel, de a történet teljességéhez hozzátartozik, hogy a győztes csata előtt Jiftách szokatlan esküt fogadott: az első dolgot, ami a házából kijön, amikor a győzelem után hazatér – Istennek áldozza:
Ha majd kezembe adod Amon fiait, akkor lészen, valami kijön házam ajtajából elém, midőn visszatérek békében Amon fiaitól – az Örökkévalóé legyen, és égőáldozatul hozom.
A harcedzett férfit szerencsétlenségére éppen egyetlen lánya üdvözölte, amikor a harcmezőről hazaérkezett. Bár az emberáldozatot a zsidóság természetesen nem fogadja el, vagyis nem hozhatta a lányát égőáldozatul az Örökkévalónak, Jiftách lányának valamiképpen mégis teljesítenie kellett apja fogadalmát. Két hónapnyi vigasság és mulatozás után felköltözött a hegyekbe és attól fogva a hegyek között, magányosan kellett élnie haláláig.
Hetiszakasz: Chukát
Háftárá: Bírák 11:1-33
zsido.com