Ahogyan a Jitró hetiszakaszban a Szináj-hegyi kinyilatkoztatásról olvasunk, úgy ismerkedhetünk meg egy másik, személyes kinyilatkoztatással az e heti prófétai szakaszban. Ez a már emlegetett Jesája próféta első látomása, melyet érdekes módon a próféta könyvének hatodik fejezetében, nem pedig a legelején, olvashatunk, holott ez volt az az esemény, mely prófétává tette őt.

A Tóra, illetve az egész Tánách (zsidó Biblia) olvasása során figyelembe kell vennünk azt az elvet, hogy ezekben a szövegekben nincsen kronológia és az egyes részek nem feltétlenül időrendi sorrendben követik egymást.

Míg a megelőző öt fejezet a pusztulásról beszél, most „visszamegyünk” az időben, és a hatodik fejezet egy korábbi állapotot ír le, Uzijáhu király halálának évéből. Magyarázóink elmondják, hogy nem a szó szoros értelemben vett halálról van szó. Uzijá, a déli Jehuda királyságának uralkodója eleinte szent életű ember volt, ám később fejébe szállt a győztes csaták felett érzett dicsőség, és úgy határozott, hogy ő maga mutat be a kohénok, vagyis szentélyszolgálatra kijelölt papok helyett illatáldozatot. A kohénok figyelmeztették e gondolat helytelenségére, ám a király egy serpenyővel megütötte a vezetőjüket. Ekkor Uzijá homlokán azonnal mutatkoztak a cáráát, a különös, csak a tórában szereplő betegség tünetei, és ezért azonnal kivitték őt a Szentély területéről, mivel ilyen személynek tilos volt ott tartózkodnia. Uzijá, bár nem halt meg, többet nem is mutatkozott az emberek előtt.

Ez volt az az év, amikor Jesája az egyetlen Isten prófétája lett. A Szináj-hegyi kinyilatkoztatáshoz kapcsolódva igen látványos jelenettel indul a szakasz: egy hatalmas teremben hatszárnyú szeráfok veszik körbe az Örökkévaló égi trónusát, és így szólnak egymáshoz (Jesája 6:3):

Szent, szent, szent az Örökkévaló, a seregek ura, tele az egész föld az ő dicsőségével.

Ez a mondat egyébként bekerült a mindennapos zsinagógai liturgiába, és szerepel az ámidá állóima ismétlésében. Ezt a részt összezárt lábakkal, kissé felfelé mozdulva mondjuk el, mutatva, hogy olyanok vagyunk, mint az angyalok, akiknek összezárt lába olyan egyenes, hogy úgy néz ki, mintha egy lábuk lenne, és felfelé igyekszünk, akárcsak az angyalok, egyenesen az Örökkévalóhoz. Jesája látomása a szeráfokat hatszárnyú, repülő lényeknek írja le, két szárnyuk az arcukat, kettő a lábukat takarja, a maradék két szárnyukkal pedig repülnek. A zsidó hitvilágban a kezdetektől fogva szerepelnek angyalok (ld. például az angyalok látogatása Ávráhámnál, vagy Jáákov harca az angyallal), de hogy pontosan milyenek ők, azt nem tudhatjuk.

Jesája látomásában a hatszárnyú lények szava nyomán megreszketnek az ajtók és füst tölti be a helyiséget. A próféta megrémül, hiszen megérti, hogy hol van, és rájön, hogy „ajkai tisztátalanok”. Ekkor egy szeráf izzó széndarabot érint a szájához, megtisztításként. Isten, a Seregek Ura, ahogyan a szöveg nevezi, elküldi Jesáját, hogy prófétáljon az elkövetkező veszedelemről és pusztulásról, ameddig csak az emberek meg nem térnek Istenhez és meg nem bánják bűneiket. Isten azonban ígéretet is tesz: ahogyan a levágott tölgy törzsében is marad még élet, melyből kihajthat, úgy növekedhet meg majd Izrael népe a pusztulás után.

Szfárádi, illetve hászid hagyomány szerint itt ér véget a prófétai szakasz. Askenáz közösségekben azonban tovább folytatódik a felolvasás. Néhány mondattal értesülünk egy csata kezdetéről. Itt azonban megint nagyot ugrunk az időben, mert ez az esemény jóval az előző után játszódott le, az Uziját követő második király, Ácház idejében. Végül reményteli mondatokkal zárul a részlet, Jesája könyvének kilencedik fejezetéből (9:5-6), melyek már a megváltást és Isten örök királyságát ígérik:

Mert gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk és vállán van az uralom és e néven hívják: Csodálatosat határoz a hatalmas Isten, Örök atya, Béke fejedelme; az uralom nagyobbítására és békére vég nélkül Dávid trónján és királysága fölött, hogy megszilárdítsa és megtámassza joggal és igazsággal mostantól mindörökké. Az Örökkévalónak, a seregek urának buzgalma cselekszi ezt.

Adja az Örökkévaló, hogy ez minél hamarabb, még napjainkban bekövetkezzen!

zsido.com

Hetiszakasz: Jitró

Háftárá: askenáz szokás szerint: Jesája 6:17:6 és 9:5-6

            szfárádi szokás szerint: Jesája 6:1-13