Az 1847-ben megalakult Miskolci Izraelita Nőegylet 1922. október 29-én ünnepelte fennállásának 75 éves évfordulóját. A jubileum pedig nemcsak az ottani hitközség ünnepe volt, hanem a város felekezeti békéjének érett gyümölcse.
A ritka szép ünnepség a Szinva patak partján emelkedő Erzsébet izraelita iskola dísztermében folyt le. A jeles eseményen megjelent a város vezetése és a katolikus, református és evangélikus nőegyletek küldöttjei is. Ahogy a korabeli sajtóban fogalmazták:
„A jubileumi ünnepség visszahozta Szemere Bertalan városába a békebeli idők társadalmi békéjének őszinte hangulatát és ilymódon a nőegylet jubileuma Miskolcon a felekezetközi társadalmi béke nagy ünnepévé vált.”
Az ünnepségen beszédet mondott dr. Spira Salamon (1865–1944) főrabbi is, aki rámutatott arra, hogy bár a zsidóságot folyamatos támadások érik, ezzel viszont a zsidók mit sem törődve áldoznak a haza oltárán, segítik a szegényeket felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. De Spira rabbi azt is hangsúlyozta, hogy a numerus clausus miatt külföldi egyetemekre kényszerült hallgatók támogatásában is rendkívüli szerepe van az izraelita nőegyletnek.
Hidvégi Benőné (szül.: Horváth Bóra, ?–1932), a Református Filléregylet elnöke az emberszeretet bibliai eszményére hivatkozva a keresztény nőegyletek nevében szeretettel köszöntötte a jubiláló testvéregyletet.
Dr. Hodobay Sándor (1880–1957) polgármester pedig a város közössége nevében szólalt fel, és Miskolc szegényei nevében köszönte meg azt a sok támogatást, melyet az izraelita nőegylet a legnehezebb időkben sem sajnál a felekezeti különbség nélküli nyomorgóktól.
Az évforduló kapcsán megemlékeztek dr. Gencsi Samuné (szül.: Holländer Fanny, 1857–1926) elévülhetetlen érdemeiről is, aki akkor már 40 éve működött a nőegylet élén.
A Miskolci Izraelita Nőegylet jubileumának margóján fel kell idézni, az egylet emblematikus vezetőjéről az elhunytakor a Miskolci Naplóban megjelent néhány sort, mely a matróna általános közszeretetével és tiszteletével van átitatva:
„Dr. Gencsi Samuné neve program volt, amelynek a jóság, a humanitás, a tiszta emberszeretet és az önzetlen munka adott tartalmat. Mintha előttünk lenne most is egyszerű, törékeny, finom alkata: jóságos szelíd tekintete, mintha most is látnánk azt a szelíd mosolyt, mely mindig vigasztalást vitt a bánatnak, segítséget a megszorultnak, támaszt az elesetteknek.
Egész élete munka volt, egész élete olyan munka volt, amelyből mindenkinek haszna lehetett, – egyedül neki nem. Neki ebből csupán fáradság, a másokért való küzdelem és a kötelesség teljesítésének a megnyugvása adott.”
|
Források:
„Dr. Gencsi Samuné meghalt”, Miskolci Napló, 1926. 26. évf. 143. szám, 3. old. „Hirek – A társadalmi béke nagy ünnepe Miskolcon.”, Egyenlőség, 1922. 41. évf. 44. szám, 9. old. |
A fotó illusztráció: Museum at Eldridge street