A pénzek a zsidó felkelés idejéből származnak és nemrégiben találtak rájuk a Jeruzsálemtől északkeletre, a Binjámin megye keleti részén folyó ásatáson dolgozó archeológusok.
Ez a terület Efrájim törzséhez tartozott egykor, jelenleg a legközelebbi zsidó település Kocháv Hásáchár, bár zsidó önkéntesek több, állattartással foglalkozó farmot is alapítottak a környéken. Amellett, hogy a pénzdarabok értékes leletnek számítanak, fontos bizonyítékként is szolgálnak arra nézve, hogy a Bár-Kochbá felkelés idejében jóval kiterjedtebb volt a zsidók által ellenőrzött terület a Jeruzsálem környéki vidéken, mint azt korábban gondolták. A pénzérmék megtalálását éppen a Szentély lerombolásáról megemlékező tisá beáv napjának közeledtével jelentették be.
A pénzek felirata: Cherut Cion – Cion szabadsága és Lácherut Jerusálájim – Jeruzsálem szabadságáért.
A pénzdarabok egyike a rómaiak elleni nagy felkelés idejéből származik, a polgári időszámítás szerinti 67-68-ból és Hirbet Dzsibitben került elő. Ezt a felkelést követte végül a második Szentély lerombolása és Jeruzsálem pusztulása. Egyik oldalán a Cion szabadsága felirat olvasható, a másikon egy kétfülű amfora látható, valamint a felirat: „második év”. A másik pénzérme az előzőtől egy kilométernyire, Vádi Rásás meredek falának egyik barlangjában rejtőzködött és a Bár-Kochvá felkelés során verték, mondta el dr. Dvir Ráviv régész, a kutatás vezetője. A második érme egyik oldalán pálmaágat, valószínűleg a szukotkor használt lulávot látjuk koszorúban, körülötte a felirat: Jeruzsálem szabadságáért. A másik oldalon valamiféle zeneszerszám, talán lant szerepel, valamint egy egyszavas felirat: Simon – a felkelés vezetőjének a neve (Simon ben Koszivá, Bár-Kochbá).
A rómaiak ellen folytatott küzdelem politikai célkitűzése mindkét alkalommal ugyanaz volt: a szabadság megszerzése, Jeruzsálem, a főváros felszabadítása és a szentélyszolgálat visszaállítása. Ezeket a gondolatokat testesítik meg a pénzek feliratai, illetve a rajtuk látható szimbólumok is.
A Jeruzsálemtől nagyjából 30 kilométerre északkeletre található Hirbet Dzsibitben egyéb fontos zsidó emlékeket is felszínre hoztak a régészek: rituális tisztulásra szolgáló mikvéket, búvóhelyeket, mészkőből készült edényeket és sírbarlangokat, vagyis a Bár-Kochbá felkelés időszakának jellegzetes zsidó tereit és használati tárgyait. Ez azt jelenti, hogy a helyszínen a két felkelés között eltelt hetven évben zsidó település működött. A barlangban, melyben a második érmét találták, a Bár-Kochbá felkelés korából származó cseréptöredékeket is felfedeztek, vagyis a helyszín egyike volt annak a több tucat természetes barlangnak, amelyeket a felkelők búvóhelyként használtak szerte a Júdeai-sivatagban. A Bár-Kochbá felkelés idején használt barlangok közül ez található a legészakabbra. Napjainkban ismét zsidó pásztorok járják e vidéket, akik a közeli Máláchéj Hásálom farm bárányait és szarvasmarháit legeltetik ezen a félsivatagi, hegyes-völgyes területen, így biztosítva a zsidó jelenlét folyamatosságát a Siló környéki települések és a Jordán-völgye között.
A Vádi Rásásban talált pénzérme arra utal, hogy a környéken az időszámítás szerinti 134-135-ig élt zsidó népesség. Ez ellentmond annak a korábbi feltételezésnek, mely szerint a Jeruzsálemtől északra levő hegyekben az összes zsidó települést lerombolták a nagy felkelés során és később sem voltak lakottak. Ez az érme arra is bizonyítékot szolgáltat, hogy a római korszak Júdeájának legészakibb körzetét, Acrabattát a Bár-Kochbá emberei irányították – magyarázta Ráviv.
A Bár-Kochbá vezette 132 és 135 között zajló felkelés idejéből rendszeresen bukkannak elő pénzérmék.
