Kitüntetést kaptak azok a hősök, akik október 7-én életeket mentettek.
2023. október 7-én a Hamász brutális terrortámadását követett el Izrael ellen, a déli részén található települések ostrom alá kerültek. Rakéták záporoztak, terroristák törtek be a kibucokba, családokat gyilkoltak meg vagy ejtettek túszul.
Akkor is segíteni próbáltak, amikor menekülni kellett volna
Miközben sokan fedezékbe húzódtak, voltak, akik éppen ellenkező irányba indultak, a veszély felé.
A testvérpár, Elchanan Kalmanson és Menachem Kalmanson, valamint unokaöccsük, Etiel Zohar az elsők között indultak Beeri kibuc felé.
Amikor megérkeztek, a települést már több száz terrorista lepte el. Lakosokat gyilkoltak meg, túszokat hurcoltak el, családok rejtőztek rettegve saját biztonsági szobáikban.
Azonnal cselekedtek október 7-én
A három férfi páncélozott járművel házról házra járt. Nem vártak utasításra. Nem mérlegeltek. Cselekedtek.
Teljes családokat mentettek ki. Karjukban vittek ki olyan gyermekeket, akik szemtanúi voltak szüleik meggyilkolásának. Többször közelharcba keveredtek terroristákkal.
„Bizonyítékot akarok”
A kibuc lakói rettegtek kinyitni a biztonsági szobák ajtaját. Nem tudhatták, hogy valóban megmentők állnak-e odakint. Egy asszony kétségbeesetten azt mondta nekik, hogy valamit héberül akar hallani tőlük. Bizonyítékot, hogy zsidók jöttek segíteni nekik.
Menáchem Kalmanson hangosan elkezdte mondani a Smá Jiszráelt.
Csak ezután nyílt ki az ajtó. A hit szavai ott, a lövések és robbanások közepette életet mentettek.
Az utolsó bevetés
Órákon át tartó, szinte megállás nélküli mentés után október 8-án reggel egy újabb házba léptek be. Egy ott rejtőző terrorista tüzet nyitott. Elchánán Kalmanson súlyosan megsebesült. Nem élte túl.
Feleségeét, öt gyermeket, szüleit és testvéreit hagyta hátra.
A háromfős csapat mintegy száz ember életét mentette meg azon a napon. Hősiességükért később Izrael-díjjal tüntették ki őket polgári bátorságuk elismeréseként.
„Népem fénye”
2024 februárjában Etiel elsőszülött fia megszületett. A kisfiú az elesett nagybátyja nevét kapta: Elchánán Or Ámi – „népem fénye”.
Etiel így emlékezett nagybátyjára:
„Nagybátyám egész életét a cselekvés, az elkötelezettség, a küldetéstudat, az építés és Izrael népének biztonsága jellemezte.
Kiváltság volt számomra, hogy a 23 év alatt, amíg az unokaöccse lehettem, ilyen sokat tanulhattam tőle és élete utolsó óráiban is mellette lehettem.”
A zsidó történelem tele van sötét napokkal. De tele van olyan emberekkel is, akik a sötétségbe lépve mások számára fényt gyújtanak.
Elchánán Kalmanson ilyen ember volt. És a fénye tovább él.
Forrás: Ynet
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.