Az Izraeli Központi Statisztikai Hivatal friss adatai szerint Izrael lakossága elérte a 10,094 millió főt az ország 77. függetlenségi napjának előestéjén. Ez azt jelenti, hogy a népesség 1,4%-kal, azaz 135 ezer fővel nőtt az előző évhez képest.
Az elmúlt év során 174 ezer újszülött látott napvilágot, 28 ezren vándoroltak be Izraelbe, miközben 50 ezer ember elhunyt, és 56 ezer izraeli költözött külföldre.
Izrael lakossága
A lakosság összetétele a következőképpen alakul:
- 7,732 millió zsidó és más nem arab állampolgár (77,6%)
- 2,114 millió arab (20,9%)
- 248 ezer külföldi állampolgár (2,5%)
Összehasonlításképpen: 1948-ban, az állam megalapításakor Izrael lakossága mindössze 806 ezer fő volt. Azóta a népesség tizenkétszeresére nőtt.
Ez a növekedés nem csupán demográfiai adat, hanem egy ország fejlődésének és állandó megújulásának lenyomata is – különösen a függetlenség napjának fényében.
Izrael demográfiai múltja
Az izraeli lakosság összetétele különbözik a legtöbb európai országáétól: több különböző nyelvű, kultúrájú, vallású közösség él egymás mellett. Az évszázadok során bekövetkező jelentős népességmozgások többször is megváltoztatták az ország arculatát. Az utóbbi több mint háromezer évben a Szentföld egyetlen állandó népcsoportja a zsidóság volt. Olykor többségben, máskor kisebbségben, de Izrael földje sosem maradt zsidó lakosság nélkül.
A XIX. század vége, azaz a modern cionizmus színre lépése óta, a zsidó folytonosságot a modern történelmi kutatások is igazolták. Mintegy ezerháromszáz éven át, Józsué honfoglalásától a Bírák korán és a Dávid-ház királyságán át egészen a Második Szentély pusztulásáig (azaz az i.e. XIII. századtól i.sz. 70-ig) Izrael földje volt a zsidóság központja. Természetesen más népek is laktak ezen a területen és a környező nagyhatalmak többször is meghódították az országot, ám mindez nem változtatott a lakosság alapvető összetételén.
Az i.e. I. században a Hasmoneus dinasztia uralkodásának fénypontján a zsidó királyság uralma kiterjedt nemcsak a későbbi Palesztin Mandátum területére, hanem a Golán-fennsíkra, illetve a Jordántól és a Holt-tengertől keletre eső területekre is, kivéve az akkor szinte lakhatatlan, sivatagos Negevet. Bár Jeruzsálem volt a zsidó nép központja már az i.e. VI. századtól kezdve, jelentős zsidó közösségek alakultak ki külföldön is, a legfontosabb a babilóniai diaszpóra volt. Ez a mintegy 2500 éves múltra visszatekintő zsidó közösség Izrael állam megszületése után szinte teljesen megszűnt, ma már gyakorlatilag egyetlen zsidó sem él Irakban. A cikket oldalunkon olvashatja tovább.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.