A haszid világ egyik legtitokzatosabb alakja Léb Szóresz rabbi, kinek személye már-már annyira homályba vész, hogy egyesekben felmerül, hogy talán csak a képzelet szülte őt – akárcsak Jób prófétát -, akiről a Talmud egyes bölcsei úgy hiszik, hogy sosem létezett (Bává Bátrá 15a). Ám reb Léb Szóresz létezett, ádár hónap 4-én van (valójában ádár séni 4-én, mert az 5541-es évben két ádár hónap is volt) halálozási évfordulója, melynek kapcsán csodálatos életéből idézünk.
A haszidizmus atyjának, a Báál Sém Tovnak a szűk köréhez tartozott, ám a tanítványai többségétől eltérően ő elsősorban nem az emberek között terjesztette a haszid tanításokat, neki magasztosabb feladat jutott. Ahogy mestere mondta: reb Léb szombattól szombatig böjtölt, de nem ám azért, mert különösebben sanyargatni akarta volna testét, hanem annyira el volt foglalva az Istentől kapott küldetéseivel, hogy egész héten át megfeledkezett az olyan földi dolgokról, mint az evés.
1730-ban látta meg a napvilágot. Apját reb Joszefnek hívták, ám mindenki az anyja után ismerte és nevezi, melynek okát a következő legenda árulja el: reb Léb édesanyja, Szóre (Sára) egy nagyon szép leány volt, kibe beleszeretett a helység grófjának fia. Amikor ezt megtudta a jámbor leány, hogy az úrfi szemelte ki magának, akkor azonnal elhatározta, hogy még aznap férjhez megy. Ily rövid időn belül Szóre egyetlen lehetősége az öreg melamed, reb Joszef volt, aki kisöccsét tanította Talmudra. Reb Joszef azonban nem közönséges ember volt, a lámed-váv, vagyis a 36 rejtőzködő cádik egyike volt, aki a házasságuk után így szólt fiatal arájához:
„Mert engem választottál, a szegény aggastyánt, s eldobtad magadtól a gazdag életet, amit a nemes ifjú adhatott volna neked, csak azért, hogy megóvd Jiszráél népét, az Örökkévaló dicsőségét, ezért megmondom neked, hogy egy cádik fiad fog születni, aki a te nevedet fogja viselni.”
S az apa jóslata beteljesült, reb Léb Szóresz nagy cádik lett, akinek elsődleges feladata a nemzedék 36 titkos szentjének gardírozása volt. A „harminchatok” rejtőző körét csak néhány kiválasztott ismerheti, egyikük pedig Reb Léb volt. A lámed-váv tagjai közönséges embereknek tűnnek, akik falvakban, erdőkben akár barlangokban élnek s úgy járnak közöttünk akár a koldusok.
Reb Léb Szóresz tudta, hogy hol rejtőznek a kor szentjei, akinek pénzt gyűjtött. A vásárokban kis boltot nyitott, melynek polcai teljesen üresek voltak, mert a helyiség csak azért kellett neki, hogy ott adományokat gyűjtsön, illetve a lámed-váv között szétossza. A zsidó néphit ezért nevezi a szegényesen felszerelt üzletet Léb Szóresz boltjának…
Furcsa viselkedésével időnként kivívta a népharagot, mesélik, hogy egyszer Lublinban a MáHársál zsinagógájába hurcolták, mert kémnek godolták, s megszégyenítésképpen le akarták vágni a szakállát. Reb Léb erre örömében elsírta magát, s így kiáltott fel: „Világok Ura! Hát lásd milyen szent a te néped, Jiszráél! Ha azt hiszik valaki letér az utadról, rögtön felbuzdulnak és bosszút állnak Teérted, Világok Ura!” Ezekre a szavakra aztán lecsillapodtak a lublini zsidók, s megértették, hogy nem hétköznapi emberrel van dolguk.
Az emberek utolsó kétségeit a Mezericsi Mágid levele oszlatta el, miben kijelentette, hogy „rabbi Jehuda Léb, rabbi Joszef fia, akit mindenki mint reb Léb Szóresz nevez, olyan szent cselekedetekben jár el, amelynél magasztosabb nincsen” ezért támogassák mindenben, amit csak kér.
Reb Léb hírességét az is emelte, hogy a Széfer Ráziél HáMálách című kabbalisztikus könyvben – melyet a zsidó néphit szerint Ráziél anygyal Ádámnak, az első embernek adott át – van egy talizmán, melyen említve van a „Léb ben Szóró” név. Így aztán nem is annyira meglepő, hogy régen – vagy talán még ma is –, a haszidok, akiket úton ért a vihar, a mennydörgések közepette „reb Léb Szóresz” nevét kiáltották háromszor, hogy érdemében az Örökkévaló megkímélje őket a villámcsapásoktól.
Reb Léb Szóresz 1791-ben tavaszán, ádár séni 4-én fejezte be a földi pályafutását a mai Ukrajna területén lévő Jaltuskovban. Környezetének megparancsolta, hogy mindenféle gyászbeszéd nélkül, a legegyszerűbben temessék el, s sírjára se véssenek többet, mint halálának napját. Később a zarándokok egy egyszerű, fából készült építményt emeltek, melyet szalmával fedtek le. Kétszáz évvel a halála után, a Szovjetunió megszűnését követően a New York-i Leib Sirkis rabbi állította helyre a zarándokhelyet.
Emlékéből fakadjon áldás!
Fotó: Johannes Plenio on Unsplash
| Forrás: Horodetzky, S. A. dr., „Reb Léb Szóre’sz – A kabbalista, aki »megverte« II. József császárt.”, Mult és Jövő, 1926. 16. évf. október, 331–333. old. |