Az Izraellel vívott közvetlen konfliktus után az iráni zsidókra minden korábbinál nagyobb nyomás nehezedik.
Irán zsidó közössége a világ egyik legrégebbi, története több mint 2500 évre nyúlik vissza. Mára azonban a valaha százezres közösség alig tízezer főre zsugorodott, tagjai pedig egyre nehezebb helyzetben próbálják megőrizni identitásukat. Egy izraeli Irán-szakértő szerint az Izraellel folytatott háború idején a közösségre olyan nyomás nehezedett, amely példátlan az elmúlt évtizedekben – adja hírül a Matzav.com.
Így demonstrálják az iráni zsidók a lojalitásukat
Az Izrael és Irán közötti közvetlen katonai konfliktus nemcsak a két államot állította szembe egymással, hanem Iránban élő zsidók életét is gyökeresen megváltoztatta. Beni Sabti, az izraeli Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének (INSS) Irán-kutatója szerint a közösség tagjai kénytelenek voltak látványosan bizonyítani lojalitásukat az iszlám köztársaság iránt.
A szakértő szerint a zsinagógákban olyan rendezvényeket is tartottak, amelyeken a résztvevők a rezsimet méltatták, sőt imádkoztak az iráni rakétacsapások sikeréért. Emellett Izraelt és az Egyesült Államokat elítélő nyilatkozatok is elhangzottak. Nem meggyőződésből, hanem azért, mert sokak szerint ez jelentette az egyetlen esélyt a túlélésre.
A hallgatás lett a legjobb védelem
A nyomás nemcsak a nyilvános szereplésekben jelenik meg. Az iráni zsidók jelentős része megszakítja vagy minimálisra csökkenti a kapcsolatot Izraelben élő rokonaival.
Sokan törlik hozzátartozóikat a közösségi médiából, ritkábban használják a WhatsAppot, sőt előfordul, hogy kifejezetten arra kérik izraeli családtagjaikat: ne keressék őket. A kapcsolat hiánya ugyanis biztonságot jelenthet, hiszen az iráni hatóságok egyetlen telefonhívást vagy üzenetváltást is könnyen kémkedés gyanújaként értelmezhetnek.
Politikai túszok egy hivatalosan elismert közösségben
A teheráni vezetés rendszeresen hangsúlyozza, hogy különbséget tesz a zsidó vallás és a cionizmus között. Ennek jeleként az iráni parlamentben hivatalosan fenntartanak egy képviselői helyet a zsidó közösség számára.
A gyakorlatban azonban a szakértő szerint a közösség tagjai politikai túszokként élnek. Bármilyen izraeli kapcsolatra hivatkozva könnyen kihallgatás, megfigyelés vagy akár kémkedési vád is érheti őket.
Ennek legismertebb példája az 1999-es eset volt, amikor tizenhárom iráni zsidót tartóztattak le Izrael javára folytatott állítólagos kémkedés miatt. Bár végül nemzetközi nyomásra szabadultak, az ügy máig figyelmeztetésként él a közösség emlékezetében.
A legrosszabb akkor jön, amikor a rezsim meggyengül
Paradox módon a szakértő szerint az iráni zsidók akkor érzik magukat a legnagyobb veszélyben, amikor az ország vezetése bizonytalanná válik.
Ha a rezsim külső fenyegetést vagy belpolitikai gyengeséget érzékel, hajlamos fokozott gyanakvással tekinteni a kisebbségekre, különösen azokra, amelyeknek kapcsolata lehet Izraellel. Ilyenkor a zsidó közösségnek még látványosabban kell bizonyítania lojalitását, hogy elkerülje az „ötödik hadoszlop” bélyegét.
Felmerülhet a kérdés: miért nem hagyják el Iránt?
A válasz összetett. Sok család idős tagjai miatt marad, mások vállalkozásokat, üzleteket, rendelőket vagy jelentős vagyont építettek fel, amelyet nem tudnának magukkal vinni külföldre. Az emigráció sokak számára nemcsak új életet, hanem teljes egzisztenciájuk feladását is jelentené.
Emellett erős a kulturális kötődés is. Az iráni zsidók többsége nem idegenként tekint magára, hanem olyan perzsa állampolgárként, akinek családja generációk, sőt évezredek óta ugyanazon a földön él. Nyelvük, hagyományaik és mindennapi kultúrájuk szorosan összefonódott Irán történelmével.
Egy ősi közösség bizonytalan jövője
Az 1979-es iszlám forradalom előtt még mintegy 120 ezer zsidó élt Iránban. A forradalom, majd az azt követő évtizedek politikai szigorítása miatt tízezrek hagyták el az országot, elsősorban Izrael és az Egyesült Államok felé.
A becslések szerint ma körülbelül tízezer zsidó él Teheránban, Iszfahánban és Sirázban. Miközben igyekeznek fenntartani vallási és közösségi életüket, egyre szűkebb mozgástérben kénytelenek élni. A jelenlegi helyzetben – figyelmeztet a szakértő – akár egy ártatlannak tűnő telefonhívás Izraelbe vagy egy nyilvánosan félreérthető gesztus is elegendő lehet ahhoz, hogy valaki a hatóságok célkeresztjébe kerüljön. Egy több mint két és fél évezredes közösség számára ma sokszor éppen a csend és a láthatatlanság jelenti a túlélés zálogát.
Borítókép: Az iráni zsidó közösség rabbija, Junesz Hamami Lalehzar beszédet mond egy imaszertartáson, amelyet Irán néhai legfelsőbb vezetője halálának emlékére tartottak egy teheráni belvárosi zsinagógában 2026. április 16-án. Fotó: Morteza Nikoubazl / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.