A könyvek tulajdonjogáért még folyik a küzdelem.

A hatodik lubavicsi rebbe, Joszef Jicchák Schneerson rabbi 1922-ben levelet írt a szovjet kormánynak, melyben kérte, hogy a korábban tőle elkobzott 35 láda könyvet szolgáltassák vissza számára. A könyveket még édesapja és elődje, Sálom Dovber rabbi, az ötödik rebbe hagyta rá. A gyűjtemény a teljes lubavicsi haszid közösség tulajdona volt, s az első kötetek a dinasztiaalapító Álter Rebbétől, Snéur Zálmán rabbitól származtak.

A könyvek között akad néhány különlegesen nagy értékű kötet, mint például az 1712-ben, Amszterdamban nyomtatott peszáchi hágádá, melynek borfoltos lapjai több száz széderestéről tanúskodnak, vagy egy 1552-ben, Velencében nyomtatott könyv, melyet egy egyedi, arabhoz hasonlatos héber folyóírással kommentáltak. A gyűjtemény része egy 1631-ből származó tóratekercs, melyet latin jegyzetekkel látott el egy keresztény egyházi személy.

A szovjet kormány megtagadta a rebbe kérését, és nem szolgáltatta vissza a könyveket. Közel egy évszázadon keresztül a moszkvai Lenin könyvtárban őrizték azokat. Az egyetlen változás éppen e hónapban történik: az Orosz Állami Könyvtár munkatársai digitalizálták a gyűjtemény 4500 kötetét, és elérhetővé tették az interneten keresztül. “Már csak 10-20 könyv van hátra. Egy hónapon belül azokat is beszkenneljük.” – mondta Svetlana Khostova, a “A tolerancia zsidó múzeuma” nevű moszkvai intézmény Schneerson-gyűjteményért felelős munkatársa.

Az amszterdami hágádá

A könyvek tulajdonjogáért régóta folyik a küzdelem. Mind Oroszország, mind az Egyesült Államok jogot formál rá, és jelentős összegű kártérítést követel a másik féltől. A konfliktus kezdete az első világháború idejére tehető, amikor az akkori rebbe, Sálom Dovber rabbi és fia, Joszef Jicchák rabbi a német csapatok előrenyomulása miatt elmenekültek Lubavicsból, és a könyveket egy moszkvai raktárban helyezték biztonságba. A kormány később lefoglalta a gyűjteményt, és egy közkönyvtárba szállíttatta. A Szovjetunió felbomlása után a lubavicsi közösség egy amerikai bíróságon támadta meg az orosz kormányt, és a könyvek visszaszolgáltatását követelte. A bíróság a haszidoknak adott igazat és 2013-ban elrendelte, hogy Oroszországnak haladéktalanul vissza kell adnia a könyveket, és minden egyes elmulasztott napért 50 000 dollár büntetést kell fizetnie. Válaszul az oroszok pert indítottak azért a Schneerson-gyűjteménybe tartozó hét kötetért, amit az amerikai kongresszus könyvtárának adtak kölcsön a kilencvenes években, de soha nem kaptak vissza, mert a könyvtár a Chábád mozgalomnak adta át a könyveket. Később az orosz kormány tett egy gesztust: meghívott egy lubavicsi könyvtárost, hogy válogassa ki a gyűjtemény azon darabjait, melyek a Schneerson családhoz tartoztak. A könyvtáros 4651 ilyen könyvet talált, melyeket később átszállítottak az újonnan nyílt moszkvai zsidó múzeumba. A könyvek mellett még számos fénykép, levél és kézirat is a gyűjtemény része, melyek a Schneerson család személyes tulajdonát képezték, de nem adtak át a múzeumnak.  Ezeket a rebbe Lengyelországban hagyta a második világháború idején, amikor az Egyesült Államokba menekült. Később a dokumentumok a nácik kezére kerültek, majd a Vörös Hadsereg szerezte meg azokat. A jelenleg az Orosz Állami Hadtörténeti Archívumban őrzött anyagot szintén digitalizálták, de nem bocsájtották a nagyközönség rendelkezésére.

Látogatók

“A Chábád közösség levelet írt Putyinnak, melyben kérték a Schneerson-gyűjtemény könyveinek átadását. Kéziratokról azonban nem tettek említést.” – indokolta a dolgot Khostova.

A közzétett könyveket már most sokan kutatják világszerte. A New York-i Columbia Egyetemen például a régi zsidó könyvek földrajzi mozgását vizsgálják a bennük található, kézzel írt bejegyzések alapján. “Mindig vannak újabb érdekes részletek. Gyermekrajzok, firkák, vagy éppen valaki e könyvek lapjain gyakorolta a kézírást.” – mondta Khostova.

A hatodik lubavicsi rebbe

A könyveket savmentes kartondobozokban tárolják, melyekben nem tudnak megélni mikroorganizmusok. A terem klimatizált és különleges tűzvédelmi rendszerrel látták el. A látogatók között kevés a helyi zsidó, főleg külföldiek érdeklődnek a gyűjtemény iránt. A lubavicsi haszidokat különös érzelmi szálak fűzik a rebbéik által forgatott könyvekhez. “Egy öt gyermekes amerikai haszid család nemrégiben egyenesen a múzeumba jött a repülőtérről, még a szállodájukba sem mentek el. Minden vágyuk az volt, hogy lássák a gyűjteményt. Nekik nem volt elég a beszkennelt anyag, ők magukat a köteteket akarták a kezükben tartani.”

Forrás: TOI