A zsidó társadalom legmagasabb, képzeletbeli fokán évszázadokon keresztül a szédületesen gazdag Rothschild család állt. Vagyonuknál csak befolyásuk volt nagyobb, s így hát nem is meglepő, hogy számos irigyük, csodálójuk és tisztelőjük akadt.
Ennek a ranglétrának a másik végén a galíciai zsidók kuporogtak, akik ma már nehezen elképzelhető nyomorban tengették életüket. Gondokkal teli hétköznapjaikba csak a Tóra szavai és a mesés történetek hoztak egy kis enyhülést, s az egyik ilyen legenda egy kis büszkeséget is.
Lublintól Lembergig és még azon is túl szívesen idézték fel a Rothschild család alapítójának, reb Májer Amsel fiatalkori történetét, amikor még ő is egy volt a szegény zsidók közül.
Az első csortkovi rebbe, reb Dávid Mose Friedman mesélte, hogy a Rothschildok ősatyja, reb Májer Amsel az elődjénél, Cvi Hirsch Horowitz csortkovi rabbinál volt sámesz. Kitüntetett szerepe annyiban nyilvánult meg, hogy a rabbi házát takaríthatta, ám ugyan olyan alárendelt ember volt, mint mindenki más. Zavarta is ez egy kissé Májert és egy nap úgy döntött, hogy tovább áll, szerencsét próbál a nagyvilágban.
Sniatinba ment, megnősült, s egy pincehelyiségben olcsó vendéglőt nyitott. Szerencséje volt, mert rövid időn belül vagyonosabb ember lett.
Ekkoriban történt, hogy Hirsch rabbi férjhez akarta adni a leányát, kinek hozományát, ötszáz aranyat az asztalának fiókjában őrzött. Az eljegyzést gyorsan meg is tartották, de amikor a hozományt át akarta adni a vőlegénynek, akkor valósággal kővé meredt, mert a fiók bizony üres volt.
Persze nagy izgalom kerekedett, mindenki találgatta, vajon hová lett a teli erszény? Végül is valakinek eszébe jutott a fiatal kis Májer, ki nemrég még a rabbi házát seperte, – talán túl jól tette a dolgát, s az asztal fiát is kitakarította, most pedig tehetős emberként él Sniatinban.
A találgatásból komolyabb gyanú, abból pedig általános meggyőződés nőtte ki magát. Már mindenki azt beszélte, hogy Májer Amsel a tolvaj, egyedül a rabbi kételkedett ebben, de mit volt mit tennie, végül is elhatározta, hogy felkeresi Sniatinban.
Amikor Májer Amsel megtudta, hogy milyen tekintélyes vendég érkezik hozzá, a legjobb ételt készíttette el, s a vendéglő legszebb szobájában ágyazott meg. Úri hintót is bérelt, s azzal hajtatott a rabbi elé. Hirsch rabbi pedig látva a szép fogadtatást, csak a vacsora után hozta szóba a számára kellemetlen dolgot.
Májer meghallgatta a rabbit, kinek minden szavából kiérződött a fájdalom, majd így válaszolt: „Beismerem rabbi, hogy a pénzt én vettem el. Hasznosítatlanul hevert ott a fiókban, én meg kérés nélkül felhasználtam. Sajnálom tettem, de visszafizetem a kéretlen kölcsönt. Most ugyan csak kétszáz arany van a háznál, de hamarosan megküldöm a maradékot is. Garasnyi kára nem lesz a rabbinak!”
Több szó nem is esett a dologról, a rabbi másnap visszautazott Csortkovba, egy hét múlva megérkezett a különbség, megtartották a chászenét. Viszont Hirsch rabbi hallgatott, nem árulta el honnét lett meg a hozomány, mert nem akart gyűlöletet szítani valaki olyan ellen, aki rendezte bűnét, s meg is bánta azt.
Néhány hónap múlva kitavaszodott, a zsidó házakban pedig szorgosan fogtak a peszáchi nagytakarításhoz. Súrolták a padlót, meszelték a falakat; a rabbi házában kisebb munkákat egy nem-zsidó asszony végezte, aki az egyik sarokban egy nehéz erszényt talált, benne a rabbi ötszáz aranyával. A pénzt a bejárónő a ruhája zsebébe süllyesztette, majd odaadta férjének, aki viszont lump alak volt, s azzal csak az éjszakai tivornyáit hosszabbította meg.
A kocsmárosnak hamar fel is tűnt, hogy a munkakerülő embernek honnét lett hirtelen oly sok aranytallérja, s hogy ne váljon bűnrészessé, inkább jelentette ezt a bírónál. A bíró aztán hamar a végére járt a pénz eredetének, s azt visszaszolgáltatták a rabbinak, aki ekkor lepődött meg csak igazán.
A rabbi örömét bánat fátylazta el, hiszen – noha csak rövid időre is –, de gondolatban egy ártatlan embert gyanúsított meg lopással. Peszách után az első dolga volt, hogy a pénzzel Sniatinba utazzon, hogy bocsánatot kérjen Májer Amseltől, egyben szelíden meg is intse, hogy miért vállalta magára másnak a bűnét, hiszen ezzel majdnem bűnbe sodorta őt is, hogy egy igaz embert gyanúsított.
Az ifjú Rothschild pedig felidézte, hogy nem bírta elviselni az aggastyán fájdalmas tekintetét, másképp viszont enyhíteni sem tudott volna gyötrelmén, így aztán magára vállalta a bűnt, már csak annál is inkább, mert tudta, hogy a rabbi nem fog neheztelni rá.
Hirsch rabbi búcsúzáskor megáldotta Májer Amselt, hogy maradjon jómódban ő is, gyermekei s unokái is. Innen ered hát a Rotschildok gazdagsága!
| A „Rothschild-legenda Galiciából.”, Zsidó Ujság, 1925. 1. évf. 3. szám, 7–8. oldala alapján. |