A zeneművész Rothschild bárónő

Száz évvel ezelőtt, egy kora tavaszi napon, Majna-Frankfurt melletti birtokán, grüneburgi kastélyában örök álomra szenderült Mathilde von Rothschild bárónő, elismert zongorista és zeneszerző. 

Hanna Mathilde von Rothschild 1832-ben született Frankfurtban. Édesanyja, Charlotte a Rothschild család angliai ágából, míg édesapja, Anselm Salamon az osztrák ágból származott. Kisleány korában „Matty”-nek szólították és zenei tehetsége már korán megmutatkozott, a családi levelezésben úgy jellemezték, hogy zongora közelében valóságos tűz járja át Matty-t.

A család, társadalmi helyzetének megfelelően Mathilde-ot a korszak legjobb zenetanárai képezték Bécs-Frankfurt tengelyén, ahol gyermekkorában ingáztak. Édesanyja gyakorta rendezett szalon estélyeket, melyen fellépőként megfordult Chopin is. A világhírű zeneszerző is felismerte Mathilde tehetségét és örömmel beleegyezett, hogy órákat adjon neki.

1849-ben feleségül ment apja egyik unokatestvéréhez, Wilhelm Carl von Rothschildhoz – „Willy”-hez –, aki a család olasz ágához tartozott. Jóllehet, a Rothschild család híres volt vallásosságáról, Willy kifejezetten ortodox nézeteket követett, melyeket Mathilde is átvett, például az esküvője napján bár ő eredetileg gyémántokkal díszített fátylat szeretett volna viselni, leendő férje kérésére egy konzervatív, matróna fejkötőben fogadott örök hűséget vőlegényének.

Mathilde bárónő a házas élete alatt nem lovagolt többé, nem ült szombaton autóba, szerény életet élt, nem igazán járt el estélyekre. Egyszer viszont, amikor egy császári vacsorára voltak hivatalosak, – s bár tudták, micsoda megkülönböztetett megtiszteltetésben van részük – inkább egy falatot sem ettek a fejedelmi lakomán, mert feltételezték, hogy az ételek nem felelnek meg a kósersági szabályoknak.

Házasságának első tizenkét évében Nápoly és Frankfurt között ingáztak, majd 1861-től végleg szülővárosában telepedtek le, helyesebben, a város melletti Grüneburgban, ahol családi kastélyuk állt. Férjével volt még egy „Königstein” nevű bajor stílusban épített villájuk, ahol a hétvégéket és az ünnepeket töltötték. 

A bárónő és férje társadalmi státuszok teljes tudatában, igen megfontoltan foglaltak állást a korszak kérdéseiben és komoly átgondolást követően támogattak zsidó és nem-zsidó ügyeket. Zsidó gyermekotthont, női idősek otthonát, szegény zsidók számára szanatóriumot alapított Bad Sodenben. De ő volt az egyik fő mecénása az 1910-ben felállított új frankfurti egyetemnek.

S a széleskörű társadalmi munka és család mellett – három leánya született –, a művészetnek hódolt. Alapvetően romantikus stílusú dalainak varázsa messze túlmutatott a kortárs dallamok pátoszán. Kompozícióit a legnagyobb kiadóházak Mathilde férjezett nevén – „La Baronne Willy de Rothschild” vagy „Freifrau Willy von Rothschild” – adták ki, emellett pedig a korszak több ismert énekese – például Christine Nillson, Selma Kurz vagy Adelina Patti – kérte meg, hogy írjon nekik zenét

Röviddel 92. születésnapja előtt, 1924 koratavaszán – ádár II. 2-án – hunyt el otthonában. Haláláról a világon mindenütt beszámolták, az egyik magyar nyelvű cikkben a következőket írták:

„Matild báróné sohasem feledkezett meg arról, hogy családja Frankfurtból indult el világhódító körútjára s ehhez képest nagyszerűen kivette részét a vesztett háborúval Németországra szakadt nyomor és szenvedés enyhítéséből. Állandó érdeklődéssel kísérte a művészetek fejlődését, ő maga is kitűnően zongorázott és több műdalt komponált. Grüneburgi kastélyában rengeteg a műkincs, melyeket száz éve gyűjtöttek szorgalmasan a Rothschildok. Nagyon sok árvaházat, kórházat és aggok házát alapított és tartott fenn saját költésgén. 

A Rotschild-tradíciókhoz híven haláláig szigorúan vallásos zsidó asszony volt és ezreknek áldott jótevője. Ugyancsak családi tradíciókhoz híven, egyszerű volt a bárónő temetése is: egyszerű fakoporsóban temették a családi kriptába. Ott voltak a párizsi, londoni, bécsi Rothschildok. Majd minden uralkodó – természetesen a doorni számkivetésben élő Vilmos császár is – kifejezte részvété.”