Imádkozz érte!

Amikor egy új rabbicsalád érkezik a közösségbe, mindig bemutatjuk őket az újság hasábjain. Leírjuk, honnan érkeztek, mivel foglalkoztak eddig, hol tanultak és hogy milyen tervekkel érkeztek hozzánk. Ritkán írunk azonban a családjaikról, a szüleikről, testvéreikről, egykori otthonukról. Pedig a családi háttér letörölhetetlen nyomot hagy az ember személyiségén.

Ezúttal azonban mégis szeretnénk bemutatni egy családot, egészen pontosan egy édesanyát – egy édesanyát, aki fájdalmasan korán adta vissza lelkét az Örökkévalónak.

Tzemmy Bassman rabbi alig egy éve tagja a budapesti zsidó életnek, de fiatalok tucatjait varázsolta el és vonzotta a CTeen ifjúsági szervezetbe, amelynek a járvány alatt is fejlődő életéről mi is többször beszámoltunk már. Tzemmy néhány hete elvesztette az édesanyját, Faigy Bassmant.

Tzemmy Bassman mögött egy különleges édesanya története áll: egy édesanyáé, aki hosszú időn át kereste útját. Élt izraeli kibucokban és dolgozott holland szervezetnél, amely kábítószerfüggők rehabilitációjával foglalkozott, majd végül rátalált a Chábádra és visszatért a gyökereihez. Egy édesanyáé, aki nyolc gyermeke ellátása mellett nem volt rest minden este vacsorát főzni a helyi iskola beteg igazgatójának, amikor arra volt szükség. Egy édesanyáé, akinek otthonában mindig volt hely vendég gyerekek számára.

Faigy Bassman a chicagói zsidó közösség nem hivatalos tartóoszlopa volt. A női rendezvények elmaradhatatlan sztárja a gitárjával és az az ember, akihez bárki fordulhatott, ha gondja volt. Ahogy a róla szóló beszámolókat olvasom, a visszaemlékező fotókat és videókat nézem, engem is megüt a veszteség érzete, pedig nem ismertem őt. Egy különleges nő képe bontako­zik ki előttem, aki nemcsak erős volt, hanem végtelenül vidám és jó is – és minden cselekedetében önazonos. Egy olyan nőé, aki mindenféle lelki vívódás nélkül odaadta valakinek a cipőjét, csak mert az illetőnek megtetszett. Egy anyáé, aki képes volt a lélek legteljesebb nyugalmával gitározni és énekelni zsivajgó otthonában a felnőtt fia örömére.

Bassman rabbi a chabad.org-nak így rajzolta meg néhány mon­dattal édesanyja portréját: ahogy a végtelenségig hitt az emberekben, úgy hitt az Örökkévalóban is megingathatatlan bizalommal. Ha valakinek a morális hiányosságairól beszéltek neki, egyszerűen annyit mondott: „Imádkozz érte”!

Olyan lecke ez, amit – különösen a közelgő elul hónapban – mind meg kellene, hogy fogadjunk. Emlékéből fakadjon áldás!