A szoptatás világhete alkalmából arról írunk, hogy a zsidóság hogyan viszonyul a szoptatáshoz.
A szoptatást nagyra értékeli a zsidó hagyomány, hiszen hiszünk abban, hogy minden, amit Isten teremtett jó és szükséges, és az egészségünk védelmében a lehető legtöbbet meg kell tennünk.
A Talmud több helyen tárgyalja a szoptatás hosszát. A zsidó jog nagyszerű kódexe, a Sulchán Áruch legalább két (Even Háezer 143:8) és maximum öt (Jore Deá 81:7) évben határozza meg. A középkori rabbi, orvos és filozófus Rámbám (Maimonidész), aki műveiben sokat foglalkozott a testi egészség fontosságával, szintén a szoptatást ajánlja az anyák számára. Bölcseink azt javasolják, hogy az anya a szoptatást a bal oldallal kezdje, mert az a szívhez közelebbi oldal (bár az elv és az üzenet egyaránt megható, erről napjaink szoptatási szakemberei másként vélekednek és a váltott oldali szoptatást javasolják).
A midrás elmondja, hogy a vízből kimentett, csecsemő Mózes elutasította az egyiptomi szoptatós dajkát, ezért Bátjá, a fáraó lánya zsidó dajkáért küldetett, aki nem volt más, mint Mózes saját édesanyja, Jocheved. A rabbik úgy vélték, hogy Mózes nem lehetett volna az a szerény, együtt érző és a népe felé elkötelezett, az egyiptomi erkölcstelenséget elutasító vezető, akivé vált, ha a nem lett volna rá csecsemő korában meghatározó hatással anyja. Ez a kapocs a szoptatás útján valósult meg, így szívta magába Mózes mindazt, amire szüksége volt ahhoz, hogy végül ő lehessen az, aki kivezeti a zsidó népet Egyiptomból.
A szoptatással kapcsolatban gyakran idézik a Zsoltárok könyvének két mondatát:
Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott [gámul] gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem. Várakozzál, Izrael, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké. (Zsolt 131:2-3)
Bölcseink úgy értelmezik a zsoltárok e mondatait, hogy úgy függ Izrael népe az Örökkévalótól, ahogyan a szoptatott gyermek is teljes mértékben függ az anyjától.
Ahogy az anyatej összetétele is változik a gyermek növekedésével és mindig tökéletesen megfeleljen az igényeinek, ugyanúgy az Örökkévaló is mindenkinek biztosítja, amire éppen szüksége van.
Az idézetben kiemelt gámul szó jelenthet elválasztott gyermeket, aki még nem teljesen függetlenedett az anyjától, ugyanakkor utalhat a szoptatásnak arra az aspektusára is, hogy a szoptatás jótétemény – gmilut chászádim.
Az embernek sokszor nehéz elismernie, hogy vannak dolgok, amikre nincs hatással. A szoptatás arra tanít, hogy mindennek megvan a maga ideje és szerepe a világban, és az a feladatunk, hogy Istentől kapott adottságainkat a lehető legjobban kihasználjuk.
Fontos megjegyezni, hogy bár bölcseink egyértelműen és egyöntetűen támogatják a szoptatást mint a csecsemőtáplálás és a csecsemőgondozás legfontosabb módját, mindig és minden körülmények között oda kell figyelnünk a szemérmesség szabályainak betartására.
